Számomra az utóbbi idők egyik legizgalmasabb olvasmányélménye Peter Attia amerikai orvos-kutató „Végigélni - a hosszú élet tudományos alapjai” című könyve, amely látlelet, tudományos publikáció és praktikus tanácsok gyűjteménye is egyben. Alapvetően arról szól, hogyan kellene az egészségügyet megreformálni, az orvosok szemléletmódján változtatni, és a krónikus betegségben még nem szenvedő, de már erősen arrafelé tartó embereknek (tehát lényegében mindenkinek) újragondolniuk addigi életüket annak érdekében, hogy nemcsak minél hosszabb ideig tudjanak élni, hanem testileg és mentálisan is minél egészségesebben tölthessék el földi létüket. 

A napokban mondta nekem a még mindig praktizáló belgyógyász édesapám: lehet, hogy mégis orvosnak kellett volna menned”. Nos ez pályám első szakaszában, mintegy másfél évig realitásnak is tűnt, hiszen a 90-es évek elején az akkori DOTE (Debreceni Orvostudományi Egyetem) padjait koptattam, de egy idő után rájöttem, hogy valószínűleg mégsem nekem való ez a hivatás. Utólag, így jó 3 évtizeddel később is úgy gondolom, hogy jól döntöttem, ugyanakkor megmaradt bennem az érdeklődés az orvostudomány, de még inkább az egészégtudomány iránt. 

Mivel a családban és a szűkebb-tágabb baráti körben is szép számmal akadtak orvosok, az egyetemi képzést otthagyva is sokszor találkoztam az egészségügyet érintő történetekkel, amik már korábban is megerősítették bennem azt, hogy nem elég csak kezelni a tüneteket, hanem jó lenne megelőzni is azokat, hogy ne kelljen akár már a 30-as, 40-es éveiben valakinek krónikus betegségben szenvednie. Saját példámat is ide tudom citálni: másfél éve még jelentősebb túlsúllyal, inzulinrezisztenciával, magasabb vérzsír értékekkel, helyenként magasabb vérnyomással éltem mindennapjaimat, és tudtam, hogy ezen változtatni kell, főleg már 50 felett. Jelentős váltás az étkezésben, időszakos böjt, több mozgás, minimalizált káros szenvedélyek és ami különösen elhanyagolt területe sokunk életének, a minőségibb alvás.  Ezek vezettek – a munkámból eredő magas stresszint fennmaradása mellett is - aránylag rövid idő alatt egy olyan állapothoz, amelyben már lényegesen jobban érzem magam, mint korábban és a laboratóriumi értékeim is visszatértek a normál tartományba. Nem kellenek csodadiéták (nincsennek is), csupán elhatározás, következetesség és mindezt fenntartható módon kell csinálni. 

És hogy hogyan kapcsolódnak ezek a személyes élmények a cikk témájához, az orvostudomány megújulásához? Bár társadalmi méretekben hosszú idő kell a megvalósításához, a válasz aránylag egyszerű: szemléletmódváltás. Változnia kell az egészégügynek és a benne résztvevőknek is: az orvosoknak, a mostani és leendő pácienseknek és az állami szereplőknek egyaránt. Az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a preventív tevékenységekre, elsősorban a különböző szűrővizsgálatokat, amelyeken akár már a 30-as éveitől kezdve -tehát szerencsés esetben még jóval az első tünetek megjelenése előtt- mindenkinek rendszeresen részt kellene vennie. Sajnos a fogyasztói társadalom számos pozitív hozadéka mellett kitermelte napjaink emberének új archetípusát, a nyugati világ élelmiszerbőségéből folyamatosan részesülni vágyó karaktert, aki „a hétköznapok búját, bánatát” ma már nem is mindig az alkoholba (ami helyes), hanem az egyre kalóriadúsabb étkezésekbe és nassolásokba fojtja (ami hosszabb távon legalább olyan rossz, mint a rendszeres alkoholizálás). 

 A cikk elején említett Peter Attia - szerencsére egyre több hazai kollegájához hasonlóan - arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy mindez már elég fiatalon elvezethet a leggyakoribb krónikus betegségekhez, amelyet ő találóan az Apokalipszis négy lovasának nevez. Szív és érrendszeri problémák, daganatos elváltozások, neurodegeneratív betegségek, mint például az Alzheimer-kór, illetve a 2-es típusú cukorbetegség és az azzal összefüggő anyagcsere-rendellenességek. Ma már szinte kizárólag ezek vezetnek a sokszor idő előtti halálhoz vagy ami még lehet ennél is rosszabb kimenetel, a szenvedésekkel teli időskorhoz. 

Az Orvostudomány 3.0 egy modern, preventív és proaktív egészségügyi koncepció, amely a krónikus betegségek megelőzését, az egyéni egészségoptimalizálást és a hosszú élet minőségének javítását helyezi előtérbe. A hagyományos, reakcióra épülő orvoslás helyett a kockázati tényezők korai azonosítására, a személyre szabott stratégiákra és a technológiai innovációkra összpontosít. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a modell sikere az egészségügyi rendszerek átalakítása mellett kiemelt mértékben függ a betegek aktivitásától. Ezért kijelenthetjük, hogy a hagyományos, passzív hozzáállású betegek számára kifejezetten nehéz lesz a váltás az Orvostudomány 3.0 korszakára.  

Össztársadalmi szinten sajnos ez még nem a közeljövő orvoslása nemcsak hazánkban, de a nálunk fejlettebb országokban sem. Addig is mit tehetnek mindazok, akik szeretnének akár mondjuk 70 felett is aránylag egészségesen élni? A Peter Attia által is felvázolt koncepció szerint a legfontosabb a kornak megfelelő aktív mozgás, a szénhidrátcsökkentett és zöldségekben bővelkedő táplálkozás és ami legalább annyira fontos -ha nem fontosabb, mint az első kettő - a minőségi alvás.  Jogos lehet a kérdés, hogy ki tud ilyen sok dologra egyszerre figyelni és adott esetben költeni a mai világban? Sajnos az a rossz hír, hogy nem tehetünk mást, ha nem szeretnénk betege(se)n leélni utolsó 20-30 évünket. Ahogy Váczi Péter orvos fogalmazott egyik könyvében: „a jövő legkurrensebb árucikke az egészséges immunrendszer lesz. Ezt az árucikket nem pénzért fogod megkapni, nem gyógyszerekkel és nem táplálékkiegészítőkkel fogod megvásárolni. A gondolkodásmódod megváltoztatása lesz az ára.” Higgyünk neki! 

-

Peter Attia, Bill Gifford: Végigélni - A hosszú élet tudományos alapjai. Bp., 21. Század Kiadó, 2024. 479 oldalon.