Az EU társasági jogi szabályainak hatásköre és alkalmazása jelentős hatással van a tagállamok jogrendszerére, biztosítva a vállalkozások működésének egységes kereteit az EU belső piacán. Ezzel hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez és a versenyképesség fokozásához az Európai Unióban.
Az európai társasági jogot szabályozzák egyrészt a tagállamok saját polgári jogi szabályai (melyeket természetesen uniós irányelveknek megfelelően hoznak), illetve a 2017/1132 irányelv. Fontos megjegyezni, hogy nem létezik kodifikált európai társasági jog.
A szabályozásra az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz). 49-50. cikke, illetve az 54. cikk (2) bekezdése ad jogalapot az EU-nak. A 49. cikk azt szögezi le, hogy egy adott tagállam nem tilthatja, illetve nem korlátozhatja egy más tagállam állampolgára számára a szabad letelepedési jog érvényesülését. E letelepedési jog„magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is”. Ez tulajdonképpen jogot biztosít a gazdasági tevékenység önálló vállalkozásként történő megkezdésére, folytatására, vállalkozások alapítására. Az 50. cikk kijelenti, hogy az Európai Parlament (EP) és a Tanács irányelveken keresztül szabályozza a 49. cikkben említetteket. Az irányelv egy olyan jogi aktus, melyeket az EU intézményei az unió tagállamainak címeznek, és mely az abban meghatározott célok elérésében kötelező; a kivitelezés módjában (átültetésükben, nemzeti jogba való beépítésükben) azonban szabad kezet kapnak az egyes országok. Az 54. cikk megfoghatóbb szabályokat fektet le: definiálja, mit ért társaság alatt („’Társaság’ a polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket.”), továbbá deklarálja, hogy ugyanolyan elbírálásban részesülnek a valamely tagállamban létrehozott társaságok, melyek székhelyei, központi ügyvezetése, vagy üzleti tevékenysége fő helye az EU területén belül van, mint a tagállami állampolgárok.
Érdemes lehet még arra is kitérni, hogy a társasági jog harmonizációjának a célja – természetesen a fent említetteken kívül – a letelepedési jog gyakorlásának előmozdítása. Kiemelném még az EU Alapjogi Chartája 16. pontját is: ez rögzíti a vállalkozás szabadságát mint alapvető jogot: „A vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni.”
A következőkben bemutatom az Európai Unióban választható cégformákat, és röviden szót ejtek pár, rajuk vonatkozó szabályról. Ezek a jogi személyek mindenhol érvényesek az EU-ban, és lényeges, hogy a nemzeti szabályok mellett, azokkal párhuzamosan léteznek.
A majdnem 30 évig folyó tárgyalásokat követően a Tanács végül elfogadta az európai részvénytársaságok létrehozásához szükséges jogalkotási eszközöket, megalkotta a 2157/2001/EK rendeletet és a 2001/86/EK irányelvet.
Ezek keretében az EU-s állampolgároknak lehetőségük van arra, hogy „SE” formájában hozzanak létre nyilvánosan működő részvénytársaságot az unió területén. Ezt legalább kettő, az uniós tagállamok területén bejegyzett gazdasági társaság alapíthatja, alapítására a székhely szerinti, nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályok vonatkoznak. Jegyzett tőkéjének a 120.000 EUR-t el kell érnie, ennek oka az észszerű méretű társaságok létrejötte.
Létrejöhet egyesüléssel, európai holding részvénytársaság alapításával, SE formájában működő leányvállalat létrehozásával vagy átalakulással. Az SE minden esetben részvénytársaság formájában működik.
Az 1435/2003/EK rendelet lehetővé teszi, hogy az eltérő tagállamokban élő személyek (öt vagy annál több), vagy eltérő tagállamok joga szerint alapított jogi személyek szövetkezetet hozhassanak létre. Létrejöttükhöz az SCE-knek 30.000 EUR minimális tőkével kell rendelkezniük.
Az európai szövetkezetek székhelye áthelyezhető valamely másik uniós tagországba anélkül, hogy az az SCE megszüntetésével vagy egy új társaság létrehozásával járna. A központi iroda és a székhely címe viszont ugyanaz kell, hogy legyen.
Az európai gazdasági egyesülés szabályait a 2137/85/EGK tanácsi rendelet határozza meg. Ez lehetővé teszi, hogy azok a vállalkozások, amelyek a rendelet hatálya alá tartoznak és jogi személyiséggel rendelkeznek, illetve egy adott tagállam vállalkozásai egy közös cél elérése érdekében együttműködjenek más tagállamban található társaságokkal vagy természetes személyekkel. Ez a cél lehet pl. a cégek gazdasági tevékenységeinek megkönnyítése. Ebből következik, hogy a hasznokat és előnyöket egymással meg kell, hogy osszák, ugyanis ezen egyesülés célja saját nyereségszerzés nem lehet. E gazdasági társasági forma nyilvános tőkebevonást nem igényel.
A korlátolt felelősségű európai zártkörű társaságról szóló, 2008-as bizottsági javaslat célja egyértelműen az volt, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv) számára könnyebbé tegye a belső piaci üzleti tevékenységet, javítsa a piaci teljesítményüket, és természetesen fokozza a versenyképességüket azzal, hogy e társaságoknak nem kellett volna minden olyan tagállamban, ahol kereskedni kívánnak, megfelelő jogi formában újra bejegyeztetniük magukat. E javaslat tehát kkv-k létrehozását tette volna lehetővé, mely hasonló lett volna az angol limited company-hez. A kezdeményezést 2014-ben a Bizottság visszavonta az Európai Parlament (a munkavállalók együttdöntési jogainak védelme kapcsán felmerült) aggályai miatt.
A SUP esetében is hasonló a helyzet, mint a SPE-nél, ugyanis az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló, 2014-es bizottsági javaslat sosem lépett életbe. Célja az lett volna, hogy megkönnyítse az egyetlenegy tulajdonossal rendelkező társaságok tagállami határokon keresztül történő megalapítását az EU-ban. A javaslattal szemben az EP Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának komoly aggályai voltak annak kapcsán, hogy milyen szakszervezetek vettek részt a javaslat kidolgozásában, így 2018-ban ezt a Bizottság vissza is vonta.
Az EU különböző cégformái lehetőséget biztosítanak a vállalkozások számára, hogy a legmegfelelőbb struktúrát válasszák, figyelembe véve a tevékenységük típusát, méretét és a működési területüket. Az egyes cégformák részletes jogi követelményei és előírásai tagállamonként eltérhetnek, ezért fontos a helyi jogi tanácsadás igénybevétele a cég alapítása előtt.
