A geopolitikai befolyását tekintve gyakran – és jogosan – alábecsült Európai Unió figyelme – részben korábbi elhatározásának, hogy diverzifikálja energiaszükségleteit, részben a Donald Trump által kihirdetett vámoknak is köszönhetően – 2025 elejére egy olyan posztszovjet térségre irányult, amely stratégiailag a Kína és Európa (vagy Kelet-Nyugat irányú) közötti kereskedelmi kapcsolatok kulcsfontosságú szereplője lehet.

2025. április 3-4-én az Európai Unió és az öt közép-ázsiai ország – Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán – vezetői Szamarkandban gyűltek össze az első Közép-Ázsia-Európai Unió csúcstalálkozó keretében. A mérföldkőnek számító találkozóra a világgazdaság és a nemzetközi kapcsolatok egy olyan összetett és új szakaszában került sor, amelyet a növekvő kiszámíthatatlanság, a nemzetközi normák eróziója, az újra fegyverkezés és a fokozódó geopolitikai és éghajlati kihívások jellemeznek.

Mindazonáltal a csúcstalálkozót különösen fontossá tette az a tény is, hogy Szamarkandban az EU csúcsvezetése – köztük António Costa, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is – személyesen képviseltette magát, ugyanis az EU részéről a legfelsőbb vezetés jelenléte a közép-ázsiai országok irányába azt hangsúlyozta, hogy (lehet) ez nem csupán egy újabb diplomáciai fórum, hanem egy stratégiai lehetőség az együttműködés elmélyítésére két olyan régió között, amelyek érdekei, kihívásai és törekvései bizonyos területeken hasonlóak.

Míg Közép-Ázsia - amely stratégiailag Európa és Ázsia kereszteződésében helyezkedik el - hagyományosan olyan régió, ahol az EU másodlagos szerepet játszik, olyan regionális hatalmak hátterében, mint Oroszország, Kína vagy Törökország. Ugyanakkor az EU - annak ellenére, hogy Oroszország és az Egyesült Államok megpróbálja aláásni az ukrajnai háború rendezésében játszott szerepét, és „geopolitikai törpének” állítja be – pedig egyre jobban igyekszik növelni jelenlétét a globális világpolitikai ügyekben, melynek egyik jele a szamarkandi találkozó is.

Közép-Ázsiában a 27 országot tömörítő blokkot gyakran tekintik olyan kulcsfontosságú szereplőnek, amelyre az öt „sztán” – Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – támaszkodhat Kína és Oroszország közötti valamilyen erőegyensúly ellensúlyozásában.

Ugyanakkor Brüsszelnek a jelenlegi Közép-Ázsiával való együttműködés erősítésére irányuló törekvése azon kísérletnek tekinthető, hogy csökkentse Oroszország befolyását a régióban. Az Ukrajnában elakadt Moszkva ugyanis lassan, de biztosan kiszorul Közép-Ázsiából - egy olyan régióból, amely hagyományosan a Kreml geopolitikai pályáján belül van. Ennek eredményeként Kínának sikerült jelentősen növelnie gazdasági jelenlétét mind az öt közép-ázsiai országban. Az EU most ugyanezt próbálja megtenni.

Brüsszel számára azonban további problémát az jelenti, hogy Kína - Közép-Ázsiához való közelsége miatt Pekingnek már 12 éve volt arra, hogy a BRI révén erősítse a gazdasági kapcsolatokat a régióval. Ennek eredményeképpen 2024-ben Kína teljes forgalma Közép-Ázsiával elérte a 94,8 milliárd dollárt, ami majdnem kétszerese az EU és a régió 2022-es 47 milliárd dolláros kereskedelmi forgalmának. Emellett 2024-ben a világ második legnagyobb gazdasága felváltotta Oroszországot Kazahsztán legnagyobb kereskedelmi partnereként. A szomszédos Üzbegisztánban továbbra is a legfontosabb kereskedelmi partner, míg Tádzsikisztánban az elmúlt 18 évben Kína vált a tengerparttal nem rendelkező ország gazdaságának elsőszámú befektetőjévé. Ugyanez vonatkozik Tádzsikisztánra és Kína szomszédjára, Kirgizisztánra is.

De miért most?

Az elmúlt években az EU fokozott érdeklődést mutatott Közép-Ázsia iránt, és különféle együttműködési lehetőségeket kínált a régió országainak. Az EU hosszú távú érdekeit követi a régió energia- és közlekedési projektjeinek előmozdítása terén.

Az Egyesült Államokhoz hasonló érdekei ellenére az EU független irányvonalat követett Közép-Ázsia tekintetében. 2019-ben elfogadták az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiáját, amelyet a következő években többoldalú mechanizmusok és kezdeményezések mentén egészítettek ki. Később, 2021-ben az európai országok javaslatot tettek a Global Gateway kezdeményezésre, amelynek célja a régió országaival való gazdasági kapcsolatok diverzifikálása és új logisztikai láncok kialakítása. 2024 januárjában az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról, amely az európai politika célkitűzéseit is tükrözte a régióval szemben.

Szamarkand céljai

Brüsszel számára a kritikus ásványkincsek a földgáz és a kőolaj mellett talán a legfontosabb szerepet játsszák Közép-Ázsia-stratégiájában. A 27 országot tömörítő blokk már aláírt egyetértési nyilatkozatot Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal a nyersanyagokról, és szorosabb energetikai kapcsolatokat kíván kialakítani a gázban gazdag Türkmenisztánnal is. Az EU célja, hogy „segítse” Asgabatot a regionális és globális kereskedelmi hálózatokba való integrációban, és részt vegyen az ország infrastruktúrájának modernizálásában.

Ugyanakkor a szép szavak mögött más szóval az is kikristályosodik, hogy az EU közép-ázsiai céljai nem sokban különböznek Donald Trump amerikai elnök azon törekvéseitől, hogy hozzáférést szerezzen Ukrajna természeti erőforrásaihoz. Az amerikai vezetővel ellentétben azonban az Európai Unió nincs abban a helyzetben, hogy ultimátumokat adjon a közép-ázsiai régió országainak, melynek tudatában az EU igyekszik növelni puha hatalmát a régióban.

Ezen túlmenően, tekintettel az USAID alapvető „átalakulására” az EU-nak most lehetősége nyílik arra, hogy esetleg új nyugati szereplőként betöltse az amerikaiak által hátrahagyott űrt. Az Euronews Türkmenisztánnal való média-együttműködésfejlesztésére irányuló törekvései ebbe az irányba tett egyik első lépésként értelmezhetők.

Mindazonáltal a közép-ázsiai nemzetek az EU-t a régióban növekvő kínai gazdasági dominanciával szembeni ellensúlyként tekintik. Számukra a 27 országot tömörítő országgal való együttműködés lehetőséget jelenthet arra, hogy diverzifikálják külkereskedelmüket, és további befektetéseket vonzzanak az infrastruktúra és gazdaságuk más kulcsfontosságú ágazatainak fejlesztésére.

Bár Pekingben minden bizonnyal tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon az EU nem lesz Kína legfőbb versenytársává Közép-Ázsiában, így a jelek szerint egyelőre nem is ellenzik Brüsszelnek például a Transzkaszpi Közlekedési Folyosó (Middle Corridor) fejlesztésére vonatkozó terveit. Sőt az útvonal - amely Kínából indul és Kazahsztánon, a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül vezet Európába – fejlesztésével kapcsolatos európai fejlesztési tervek gyakorlatilag megegyeznek a Kína által hangoztatott állásponttal, amely a Kína és Európa közötti kapcsolatoknak javítását emeli ki. 

Ugyanakkor pont a Middle Corridorral kapcsolatban igen érdekes fejlemény, hogy ukrán tisztviselők azt állítják, hogy a Kínából érkező áruk egy részét Ukrajnán keresztül, a Kaszpi-tengeri közlekedési folyosón keresztül fogják Európába szállítani. Ennek eredményeként a Kremlnek a jövőben nehéz dolga lehet, hogy megőrizze fenntartsa hagyományos befolyását Közép-Ázsiában, ahol az EU és Kína akár egy egész valószínűtlen geopolitikai csatát is kezdhet a dominanciáért.