Amerikában a halálozások okát az öngyilkosság vezeti, vetíti ki előadásában David A. Jobes a tavasszal megrendezésre kerülő amerikai Katonai Pszichológiai Konferencián (Military Psychology Conference). 2023-ban, 16 000 000 – azaz tizenhatmillió – volt azoknak a száma, akiknek súlyos öngyilkossági gondolataik voltak. A 2023-as SAMHSA felmérés (Substance Abuse and Mental Health Services Administration) továbbá arra is kitér, hogy a serdülők közül hárommillió-kétszázezren számoltak be szintén súlyos öngyilkossági gondolatokról.

Fontos azonban az, hogy feltegyük a kérdést, mit tehetünk annak érdekében, hogy ezek a számok csökkenjenek? Hogyan tudjuk megakadályozni, hogy az emberek pontot tegyenek saját életük végére? Hogyan tudunk segíteni mi szakemberek? Észre kell, hogy vegyük, hogy a befejezett öngyilkosság mögött sokkal mélyebben, sokkal hosszabban húzódik meg a gondolat, hogy valaki befejezze életét.

Ezek a kérdések a hadsereget sem kerülték el. 2023-ban 523-an vetettek véget az életüknek a katonai szolgálati személyek közül Amerikában, írja a katonai öngyilkosságokról szóló éves jelentés. A rizikófaktorok között szerepelt az, ha valakit mentális problémával diagnosztizáltak (42%), kapcsolati (44%), munkahelyi (24%), adminisztratív vagy jogi (29%), esetleg financiális problémák (12%) sújtottak vagy, ha erőszak vagy zaklatás (2%) ért.

Az amerikai öngyilkosság-megelőzési szervezet (National Action Alliance for Suicide Prevention) kiadványában (2018) arról ír, hogyan érdemes megközelíteni a klinikai öngyilkosságot, igaz nem a katonaság, sokkal inkább a kórházi betegek ellátását tekintve. Ennek fontos része az öngyilkossági gondolatok (pl. „ez sose lesz jobb”) és kapcsolódó viselkedésformák (pl. ingerlékenység) monitorozása, az öngyilkosság kockázatának értékelése, akut kockázat esetén valamilyen megküzdés kialakítása, az öngyilkosság okainak kezelése, klinikai nyomon követés, továbbá egy kontaktszemély kijelölése  .

Az öngyilkosság megelőzése tudatos, strukturált folyamat, amelyben a szakemberek és az érintettek együttműködnek a krízishelyzetek kezelésében. Ennek egyik kulcseleme a személyre szabott biztonsági terv (safety plan), amely gyakorlati lépéseket kínál a nehéz pillanatokra.

Mit tehetünk, ha nagyon nehéznek érezzük a helyzetet?

- Menjünk el sétálni legalább 10 percre!

- Játsszunk a kutyánkkal vagy egy háziállattal!

- Nézzünk meg egy kedvenc sorozatrészt, például egy Friends-epizódot!

- Gondoljunk a gyerekeinkre, vagy más fontos emberekre az életünkben!

- Hívjuk fel egy közeli hozzátartozónkat!

- Vegyük fel a kapcsolatot a pszichológusunkkal!

- Menjünk be a legközelebbi kórházba, ha úgy érezzük, nagy a baj!

- Ha azonnali segítség kell, hívjuk a mentőket!

A biztonsági tervezés egy a 4 javasolt gyakorlat közül (National Action Alliance for Suicide Prevention, 2018), melyet érdemes alkalmazni, ha a páciens öngyilkos gondolatokkal küzd kórházi ellátása során. Ezen kívül még érdemes kilátásba helyezni a páciens járóbeteg-ellátásba való felvételét, az utánkövetést, illetve a safty planninget arra az esetre, ha a páciensnek van lehetősége halálos eszközért nyúlni. Ezen ajánlások kétségkívül a hadsereg számára is fontos kapaszkodók lehetnek.

David Jobes 2025-ös előadásában hangsúlyozta, hogy a Dialektikus viselkedésterápia (DBT) és a Kognitív viselkedésterápia (CBT) is fontos szerepet játszhatnak az öngyilkosság megelőzésében. Ezzel összefüggésben mutatta be a CAMS nevű modellt (Collaborative Assessment and Management of Suicidality), amely kifejezetten az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személyek kezelésére fókuszál.

Tekintsük át ennek használatát egy konkrét eseten keresztül: 

Tom 26 éves, az amerikai gyalogságban dolgozik, aki szolgált Irakban és Afganisztánban is, mint lövész harckocsik tetején. Három kiküldetése volt, s mindhárom alkalommal nehéz harcokban találta magát. Sok barátját elvesztette és számos olyan összetűzésben vett részt, melyek traumatizálták őt. Tomot két dolog mozgatta, hogy végül elmenjen a CAMS-ba: PTSD (poszttraumás stressz szindróma) és a tény, hogy ezek miatt elveszítette a lánya felé gyakorolt láthatósági jogát válása után. Tom 12 alkalommal vett részt CAMS üléseken, ezek során otthagyta a katonaságot, csatlakozott a veteránokhoz, abba az államba költözött, ahol a lánya lakott és civil munkát is talált magának. Így fogalmazott: „Irányt váltottam, és magam mögött hagytam az öngyilkosságot” (Jobes, 2025).

A CAMS négy pilléren alapszik: empátia, együttműködés, őszinteség, öngyilkos-fókusz. A cél az, hogy a terápia alatt létrejöjjön egy szoros egység, ami növeli a páciens motivációját és így megakadályozza azt, hogy öngyilkosságot kövessen el, hiszen a CAMS azokat a személyeket célozza meg és kezeli, akiknek hajtóereje az öngyilkosság. Az első ülés alatt megtervezik, hogyan stabilizálják a pácienst, hogy mi az a hajtóerő, amire a terápiát fel tudják építeni (ezeket mind dokumentálják a szabályoknak megfelelően) (Jobes, 2025).

A CAMS segít a pácienseknek kezelni az öngyilkos gondolataik és érzéseik és az ülések alatt igyekeznek elérni egy stabil viselkedési állapotot. Ehhez azonban az kell, hogy a terápia merjen öngyilkos-fókuszú lenni, hogy a páciens öngyilkosság mögött álló motivációját felfedjék és kezeljék, illetve hogy elérjék, hogy a személy azt érezze, az életnek van értelme, célja és jelentősége (Jobes, 2025).

Ezen módszer alapján alapították meg az Operation Worth Living (OWL) programot, ahol a hadseregben szolgálóknak segítenek abban, hogy képesek legyenek újra meglátni az élet szépségét. Így kapott segítséget az esetben szereplő Tom is. 

Összességében elmondható, hogy az öngyilkosság nem egyik napról a másikra született döntés, hanem hosszabb ideje fennálló belső küzdelmek eredménye, amely szakmai odafigyelést és strukturált beavatkozást igényel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célzott módszerek – mint a biztonsági tervezés vagy a CAMS-terápia – képesek érdemi támogatást nyújtani a krízishelyzetben lévők számára. Legyen szó kórházi betegekről vagy katonákról, a következetes, együttműködésre épülő ellátás kulcsfontosságú ahhoz, hogy csökkenjen az öngyilkosságok száma – és ezzel életek legyenek megmenthetők.

Források:

- National Action Alliance for Suicide Prevention: Transforming Health Systems Initiative Work Group. (2018). Recommended standard care for people with suicide risk: Making health care suicide safe. Washington, DC: Education Development Center, Inc