India és Pakisztán konfliktusa – Háború a vízért és a vízzel

Idén április és májusban, a pahalgami (Kasmír, India) terrortámadást követően minden eddiginél jobban kiéleződött a két atomhatalom, India és Pakisztán között a konfliktus. Elsőre két ország részben vallási, részben területi viszályát láttuk, a háttérben mégis inkább a víz volt az egyik fő forrása a kiújuló ellentétnek. Mi a konfliktus eredője, merre tart, mik az európai kihatásai, és hogyan súlyosbította a klímaváltozás a problémát? Ezekre a kérdésekre keresünk választ, illetve kitekintünk a világba, ahol hasonló feszültségeket látunk.

Az India-Pakisztán konfliktus

Régi toposz, hogy a globális felmelegedés következtében a jövőben a vízért harc fog folyni, és az újabb háborúknak a víz lesz a forrása. Az indiai-pakisztáni konfliktus az egykori brit birodalomtól függetlenedő országok földrajzi határainak megállapításából következett, mely nem vette figyelembe a geostratégiai realitásokat, így például azt, hogy a Pakisztán vízellátását adó Indus, Jhelum, Chenab folyók mind indiai területről erednek. (1. Ábra) A helyzet megértéséhez 1947-ig szükséges visszamennünk. Brit-India felosztása után Kasmír és Jammu tartomány maharadzsája a függetlenedés, majd az Indiához való csatlakozás mellett döntött a nagyszámú muszlim, Pakisztán-párti lakosság tiltakozása ellenére, ami végül a két ország között háborúhoz vezetett. Végül a vitatott terület egy része Indiához, míg egy másik része Pakisztánhoz került (illetve egy kis darabja Kínához).¹

1. Ábra. India és Pakisztán közös folyói (Indus, Chenab, Jhelum) ²

Az ezt követő évtizedben India több ízben korlátozta a folyókat, ezzel akadályok elé állítva Pakisztán öntözési rendszerét és mezőgazdaságát. Egy évtizednyi tárgyalás után, a Világbank békéltetése mellett 1960-ban sikerült tető alá hozni az Indus-vízmegosztási egyezményt, mely rendelkezett a folyók vízfelhasználásáról. Az egyezmény megállapította a folyókra építhető infrastruktúrát, a víztározó gátak építésének korlátozásával indiai oldalon, melynek ellenére India az elmúlt években már több vízierőmű és víztározó telepítésébe kezdett.³ Ezen folyók adják Pakisztán vízszükségletének 90%-át, nagyban hozzájárulnak a mezőgazdasági termeléshez, ami az iszlám ország GDP-jének 24%-át teszi ki, illetve a népesség közel felének is ez az ágazat biztosít megélhetést.⁴

Az egyezmény túlélt három háborút, számos konfliktust és hatvan évnyi ellenséges viszonyt a két ország között, az elmúlt hetekben azonban közel kerültünk az egyezmény felbomlásához. A régió régóta küzd terrortámadásokkal. A többségi muszlim lakosság 80-90%-a függetlenséget akar, amit a hindu vallású India nem támogat.⁵ A vallási és geopolitikai ellentét mellett a feszültségnek ugyanakkor klímapolitikai okai is vannak. A klímaváltozás következtében az Indus vízhozama ugyanis lecsökkent. A folyók vízhozamának mintegy kétharmadát a Hindukus-Karakoram-Himalája hegyeken található gleccserek biztosítják, amelyek mérete és vízbázisa lecsökkent az elmúlt évtizedben. A vízhozam maradéka az időszakos monszun esőkből származik, melyek az éghajlatváltozással szintén egyre kiszámíthatatlanabbak lettek, olykor aszályokhoz, néha pedig áradásokhoz vezetnek.⁶ A másik probléma a vízmegosztási egyezményből ered, mely csak a felszín feletti vizekről rendelkezik, a földalatti víz elszivattyúzására nem terjed ki, így a kutak jelentősen csökkentik a vízhozamot.⁷ Az elmúlt években India egyre többször vetette fel az egyezmény újratárgyalását, melynek indokai közt a folyamatosan akadályozott indiai vízierőmű projekteket és a klímaváltozás következtében szükségessé vált víztározók építését jelölte meg, melyet az egyezmény korlátoz.⁸ India véleménye szerint Pakisztán vízproblémája saját elégtelen vízgazdálkodásának egyik következménye. A konfliktus Neranda Modi indiai miniszterelnök kormánya alatt újra lángra kapott. A 2016-os Uri terrortámadás után Modi kijelentette „Vér és víz nem folyhat együtt” - utalva a víz fegyverként való használatára a támadások megtorlásaként.⁹

Pakisztán és India konfliktusa európai szempontból is aggasztó, aminek több okból sem lenne szabad kiújulnia. Egyrészt a kínai áruforgalom az Egy Övezet Egy Út programon keresztül, részben Hszincsiang és Pakisztán kapcsolódásával, szárazföldön, majd a Gwadar-i (Pakisztán) kikötőn át történik, ennek kiesése lecsökkentené az áruforgalmat Európa felé árnövekedést okozva.¹⁰ India ugyanakkor csendben a nyugat számára biztosítja az orosz olajra kiszabott szankciók kijátszását, az orosz kőolajat helyben finomítják, átcímkézik és az öreg kontinens országaiba exportálják.¹¹ Az ellentét kiújulása és esetleges kiszélesedése ráadásul régiós konfliktussal fenyeget, mely esetében például Irán közelsége miatt az energiahordozók ára szintén emelkedne. Végül itt van a migrációs nyomás. India esetében a világ legnépesebb (1,419 milliárd lakos), Pakisztán kapcsán az ötödik legnépesebb (257 milliós populáció) országáról beszélünk. Pakisztán felől évi 20-30 ezer ember érkezik évente gazdasági menekültként az Európai Unióba, az illegális migráció egy háború esetén vélhetően megugrana, további nyomást helyezve az uniós határvédelemre elsősorban a balkáni útvonal irányából. (2. Ábra)

2. Ábra. Migrációs útvonal az Afganisztánból érkező menekültek számára¹²

A vízháború típusai

A vízháború legkézenfekvőbb típusa, mely egyben a leggyakoribb is a vízért folytatott küzdelemben a víz visszatartása a folyásirányban elhelyezkedő régió felé. Ez történhet a folyó elvezetésével, gátak és tározók építésével. India megfelelő infrastruktúra hiányában egyelőre nem tudná teljesen elzárni folyóit Pakisztán irányába, ez azonban nem azt jelenti, hogy bizonyos szintű vízvisszatartással a száraz évszakban ne tudnának súlyos károkat okozni a pakisztáni mezőgazdaságnak. Ezt a fajta nyomásgyakorlást a Chenub folyón a Baglihar-gát segítségével már elkezdték az indiaiak. Az érem másik oldala a szándékos elárasztás, melyre Indiának ugyancsak vannak eszközei. A mesterséges árvizek a monszun időszakban súlyos károkat tudnak okozni a pakisztáni infrastruktúrában, amire Pakisztán feltételezése alapján India részéről volt is már példa.¹³

A vízvisszatartás speciális esete a lecsapolás, amire India-Pakisztán esetében nem látunk példát, máshol azonban annál inkább. A lecsapolást 1990-91-ben az iraki Szaddam Husszein rezsim megtorlásként, egyfajta ökocídiumként használta a „mocsári arabok” ellen elpusztítva élőterületüket, ami végül többszázezer ember áttelepítéséhez vezetett.¹⁴

Vízkonfliktusok a világban

Történelmileg számos további példa van a víz miatti küzdelemre és annak háborús alkalmazására. Ezek közé tartozik az Eufrátesz és Tigris vízfolyásának korlátozása Törökország részéről Irak és Szíria felé a ’80-as évek óta, vagy az Üzbég-Tadzsik konfliktus a Fergana völgy felett a Szovjetunióból történő kilépést követően. Az egyik legaktuálisabb konfliktus azonban az Egyiptom-Szudán-Etiópia között zajló vízvita, mely az 1950-es évekig nyúlik vissza. A kolonizációt követő területi felosztások és szerződések során Etiópiát általánosan kihagyták a Kék-Nílusvízfelhasználásának szabályozásából, annak ellenére, hogy 85%-ban ebből az országból ered a folyó. Etiópia lakosságának nagyrésze a mai napig áramellátás nélkül él, ennek megoldását a Nagy Etióp Reneszánsz-Gát (GERD) vízierőmű megépítésével orvosolná az afrikai ország, melyet a vízhozam visszaesése és a potenciális aszályok miatti félelem miatt Egyiptom és Szudán ellenez és akár katonai erővel is megakadályozna.¹⁵ A problémát csak fokozza, hogy a klímaváltozás következtében az elmúlt évtizedekben a Nílus önmagában is veszített víztömegéből (5-8%), sőt ezen a téren további 15%-os visszaesés várható 2050-ig. Ez a vízkonfliktus már a szudáni polgárháborúba is begyűrűzött, melyben a számos beavatkozó oldal között Egyiptom a szudáni fegyveres erőket (SAF), míg Etiópia a lázadó csoportokat támogatja (RSF).¹⁶

A hozzánk legközelebbi példa az ukrán-orosz konfliktus, vagyis a Krím 2014-es megszállása után az Észak-krími-csatorna elzárása ukrán részről. Az ukránok gátat építettek a csatornára, elvágva a szakadár területeket a vízellátás 85%-ától. Nem véletlen, hogy az oroszok a háború 2022-es kitörésének első napján elfoglalták a gát stratégiai területét, majd két nappal később felrobbantották a krími vízellátást akadályozó gátat.¹⁷ Sajnálatos módon az ukrán-orosz háborúban víz aztán még egyszer fegyverré vált. 2023. június 26-án a kahovkai-víztározó gátjának felrobbanása a tározó teljes kiszáradásához, az alsó szakaszokon súlyos áradásokhoz, ökológiai és gazdasági károkhoz, illetve számos ember halálához vezetett – a felelősöket azóta sem sikerült teljes bizonyossággal megnevezni.¹⁸

Végül egy uniós konfliktus, melyet a klímaváltozás tart felszínen. A Portugália és Spanyolország közötti kapcsolatok alapvetően kiválóak, a vízhez való hozzáférés azonban itt is feszültséget teremt. Az 1998-as Albufeira-egyezményt, mely a Doero, Tajo és Guadiana folyók vízmegosztását és vízszintjét szabályozza a két ország között, Spanyolország folyamatosan felrúgja az aszály elleni küzdelemre hivatkozva.^19,20 Ezek közül a Tajo folyót, amely Spanyolországban ered és Portugálián keresztül futva ömlik az Atlanti-óceánba, évek óta a kiszáradás fenyegeti, amely így számos spanyol és portugál termő- és természetvédelmi terület mellett Lisszabon vízellátását is elbizonytalanítja. Az Egyezmény szerint Spanyolország meghatározott vízmennyiséget át kell, hogy adjon Portugáliának, erre azonban nem mindig képes vagy hajlandó. A kritikus vízhelyzetre tekintettel Spanyolország 2,2 milliárd eurós fejlesztési tervet fogadott el 2023-ban, a klímaváltozás súlyosbodó következményei miatt, ennek ellenére a két ország viszonya időszakosan terhelt. A folyamatos vízhiányok, melyek olykor vízosztásokba torkollanak és súlyos mezőgazdasági károkhoz vezetnek, lassan maradandó ökológiai kárral veszélyeztetnek.²²

Az EU sajnos nem igyekszik megrendszabályozni Spanyolországot, a szervezet ötödik legnagyobb gazdaságát. A Portugáliával való vízügyi egyezmény megsértése évek óta folyik, és a vízelvonás már a Tajo-Segura öntözőcsatorna rendszeren elkezdődik Guadalajara tartományban (Közép-Spanyolország).²³ Ennek vezetője baloldali (PSOE), mely irányítása alatt a folyó további szakaszán illegális eperfarmok létesültek Andalúziában (Dél-Spanyolország), ezek már a 2000-2010-es évek óta jelen vannak.²⁴ Az Unió mégis külön, a 2018-as andalúziai jobbközép hatalomátvételt követően indított vizsgálatot, 2021-től külön az andalúziai illegális eperfarmokra hegyezte ki kritikáját.²⁵ A jobboldal az évtizedes farmok fennmaradása mellett érvel, védve a gazdák érdekét, míg a baloldal, melyet vezetése alatt nem érdekelt ez a környezeti probléma, hevesen kritizálni kezdte azt. Talán ez is rámutat az Unió kettős mércéjére (nemcsak) klíma ügyekben.

A legtöbb konfliktus az országokon átívelő vizek megosztásából származik, melyet a klímaváltozás általi szárazságok csak súlyosbítanak, a nemzetközi szerződések pedig egyre kevésbé tűnnek hatékonynak a problémák kezelésére. A víz már nem csak nélkülözhetetlen szükséglet, hanem stratégiai energiaforrás, nyersanyag és fegyver is. Az India-Pakisztán ellentétben a fegyverek ideilegesen nyugszanak, de végleg nem hallgattak el, csak idő kérdése a feszültségek kiújulása, erre mindkét fél felkészült. 2025. május 14-én elkezdődött az Indus-vízmegosztási egyezmény tárgyalása – egyelőre eredmény nélkül – ami sarkalatos pont lesz a régió jövőjét illetően. A megoldás a súlyosbodó vízhiány orvoslására, a hatékonyabb vízgyűjtő, megtartó és felhasználó rendszerekben rejlene, azonban ezek létrejöttéhez jelentős állami segítség és tervezés szükséges. A nem rendezett viszonyok, a súlyosbodó aszályok éhínségekhez, újabb háborúkhoz és népvándorlásokhoz fognak vezetni, ezért globális célnak kell tekinteni ezen feszültségek megoldását.

Hivatkozásjegyzék

1. https://www.aljazeera.com/news/2025/5/2/pahalgam-attack-a-simple-guide-to-the-kashmir-conflict

2. https://iasbaba.com/2023/02/indus-waters-treaty-3/

3. https://theconversation.com/tensions-over-kashmir-and-a-warming-planet-have-placed-the-indus-waters-treaty-on-life-support-244699

4. https://www.pbs.gov.pk/content/agriculture-statistics

5. https://www.reuters.com/article/economy/87-pct-in-kashmir-valley-want-independence-poll-idUSDEL291796/

6. https://hess.copernicus.org/articles/14/1669/2010/

7. https://wwfasia.awsassets.panda.org/downloads/irbm_2013.pdf

8. https://theprint.in/diplomacy/india-proposes-15-july-meeting-to-renegotiate-indus-waters-treaty-pakistan-yet-to-respond/1628579/

9. https://timesofindia.indiatimes.com/india/blood-and-water-cant-flow-together-pm-narendra-modi-gets-tough-on-indus-treaty/articleshow/54534135.cms

10. https://multimedia.scmp.com/news/china/article/One-Belt-One-Road/pakistan.html

11. https://www.nzz.ch/english/data-suggests-russian-oil-is-reaching-eu-via-india-ld.1864325