A Fidesz immáron hivatalosan is elhagyta az Európai Néppártot (EPP). Ezzel az EU jobbközép pártcsaládjának mérete és politikai súlya is csökkent. Az EPP mostanra már az Európai Parlament többi „mainstream” csoportjához kezdett hasonlítani, a zöld, szociáldemokrata és a liberális csoportokhoz. Pont ezért a konzervatív választók szemében a Néppárt már kevésbé vonzó s ennek idővel látni fogjuk a következményeit.

Sejtésem szerint az elkövetkező években az EPP további zsugorodásának lehetünk majd szemtanúi, akár már a következő választásoknál (de már azelőtt várható, hogy egyesek követni fogják a Fideszt).

A magyarok kilépése ugyan jelentős hír, de médiaszempontból már csökkent a szenzáció-érteke: a döntés már akkor világos volt, amikor két héttel ezelőtt elhagyták az EPP parlamenti frakcióját. A Fidesznek nem volt más választása, miután az EPP a befolyásos német CDU/CSU helyeslésével megszavazta a belső szabályzat módosítását, amely lehetővé tette volna a párt egyszerű többséggel történő kizárását a képviselőcsoportból. Orbán pártja ezért inkább távozott.

Az is várható volt, hogy magának a Néppártnak is búcsút mondanak majd, bár itt a helyzet némiképp más: nem biztos, hogy az EPP megszavazta vagy megszavazhatta volna a Fidesz tagságának megszüntetését, ugyanis ehhez kétharmados többségre lett volna szükségük. A Fidesz kilépése tehát leginkább stratégiai döntés volt. Az üzenete pedig az, hogy a magyar konzervatívok most már tudják, mit kell tenniük.

A képlet egyszerű. A Fidesznek és elnökének, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek erősen kell fellépnie, összhangban pártja konzervatív identitásával. Ugyanakkor kerülnie kell az együttműködést azokkal a jobboldali pártokkal, amelyek tabunak számítanak az EPP és a magyar szempontból fontos országok számára (pl. Németország, Franciaország, és a szomszédos Ausztria).

Ez azt jelenti, nem működhetnek együtt a német AfD-vel, a francia Rassemblement National-lal (Le Pen-párt) vagy az osztrák FPÖ-vel.

Magyarország legközelebbi szövetségese a lengyel PiS, amely jelenleg az ECR (Európai Konzervatívok és Reformisták) európai parlamenti képviselőcsoport vezető tagja. A hozzájuk való szimpla csatlakozás viszont nem lehet opció. A Fidesz gyengének tűnne és az ECR méretét tekintve továbbra is viszonylag kis képviselőcsoport maradna. Orbán „nem jöhet egyedül”, és bármelyik parlamenti képviselőcsoporthoz csatlakozik is, azonnal súlyos politikai tényezővé kell válnia.

Orbán március 19-i heti rádióinterjújában azt is elmondta, hogy beszélt a PiS-szel és a Matteo Salvini vezette olasz „Lega”–val. Bizakodóbb hangokat is hallani kormányközelből: „Salvini velünk van.” Ez azért se mindegy, mert csak a „Lega” jelenleg 28 európai parlamenti képviselővel rendelkezik és ők vezetik az Identitás és Demokrácia (ID) névre hallgató képviselőcsoportot (73 képviselő) s.

Az ECR-nek (62 képviselő) egy teljesen új csoport létrehozása a Fidesszel együtt vonzónak tűnhet, de ez nem ilyen egyszerű. A Lega-n kívül a legtöbb ID tag nem passzol össze a Fidesz és a PiS stratégiai orientációjával. Ott van a német AfD, a Marine Le Pen által vezetett francia RN és az osztrák FPÖ is. Salvininek valószínűleg ott kellene őket hagynia, hogyha a PiS-el és a Fidesszel szeretne dolgozni. Az új csoport tehát kisebb lenne, mint az elméletben összesített EPP-től jobbra helyezkedő pártok száma, de sokkal nagyobb befolyással rendelkezne.

Egy ilyen csoport „EPP-kompatibilis” lehetne, nem mint EPP tag, hanem mint partner olyan központi kérdésekben, mint például védelem- és migrációpolitika.

Az EPP és az új konzervatív alakulat együtt sokkal nagyobb lenne a második legnagyobb parlamenti képviselőcsoportnál (Szociáldemokraták (SD), 147 képviselő), és felhasználhatná súlyát a Parlament néhány erősen baloldali kezdeményezésének ellensúlyozására.

A Fidesz ebben az esetben fontos és erőteljes hanggá válhat (talán maga Orbán lenne a legbefolyásosabb vezető), amellyel számolni kellene — míg a zsugorodó EPP részeként egy elnémított „renitens” volt csupán.

(This article is available in English.)

Borítókép: MTI.