Mindenki hallott már „zöld napokról”, amikor is reflektorfénybe kerül a környezet- és természetvédelem egy-egy kiemelkedő területe vagy problémája. Sok esetben a világszervezetek ezekre a napokra időzítik jelentéseiket, a civil aktivisták pedig számos akcióval próbálják ösztönözni a szélesebb tömegeket a cselekvésre, szemléletváltásra. Utóbbi bázis teremthet esélyt arra, hogy a döntéshozók olyan szabályokat, törvényeket hozzanak, melyek kedveznek a bolygónak és fenntarthatóan a rajta élő embereknek.
A második világégés után, a nyertes, de különösen a vesztes nemzetek elsődleges célja a gazdaság erősödése, a stabilitás, a jólét megteremtése volt. Ennek érdekében természetesen kiemelten foglalkoztak ipari fejlesztésekkel és a hozzá kapcsolódó bányászattal, amely nem kevés természetrombolással járt. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben növekedett a mezőgazdasági termelés intenzitása is. Ekkor még nem számított a környezet állapota, ahogy az sem, hogy milyen és mennyi mérget használnak fel, avagy pöfékelnek ki a kémények. Majd jött 1962. Ebben az évben jelent meg a ’Néma tavasz’ című könyv, mely még ha lassan is, de elindította a „zöld lavinát”. A mű szerzője, Rachel Carson amerikai tengerbiológus, ökológus egy olyan világról írt, amelyben a tavasz madárdal nélküli, teljesen csendes. A mű apropója és drámai konklúziója az akkoriban általánosan elterjedt és széles körben alkalmazott DDT rovarirtó szer (és annak veszélyessége) jelentette.
Carson több kutatást is végzett, amelyekben bizonyította, hogy az erős méreg akkumulálódik a táplálékláncokban, amely végül nem csak a madarak, de az emberek szervezetébe is bekerül, deponálódik. A könyvnek rendkívül nagy médiavisszhangja lett és elindított egy folyamatot, amelynek eredményeként gyökeresen megváltozott a környezetről való gondolkodásunk. Munkájának köszönhetően gyorsan kialakult egy igen jelentős létszámú környezetvédő társadalmi bázis, amely igyekezett hatékonyan nyomást gyakorolni a döntéshozókra, így magára az akkori amerikai elnökre, John F. Kennedy-re is. Nem csak az USA-ában, hanem már később világszinten, az ENSZ-ben is több kongresszus, konferencia tűzte ki céljául a Föld környezeti- és természeti értékeinek megóvását. Később, ezeknek köszönhetően, a hetvenes évektől sorra születtek a különböző nemzetközi egyezmények (pl.: Ramsari (1971), Párizsi (1972), CITES (1973), Bonni (1979)), amelyek a mai napig jelentős elemei a természeti értékeink és erőforrásaink védelmének.
A Néma tavasz borítói világszerte (Kép: workingwithgold)
1968-ban egy olyan képpel („Földkelte”) szembesítették az emberiséget (egyenesen az Apollo-8 fedélzetéről), amely rendkívül nagy hatással volt a bolygónkon élő emberiség perspektívájára. Először láthatták a Földet az űrből, a ’kék bolygót’, amelynek köszönhetően az űrkutatásban is használt fogalom, az úgynevezett ’áttekintő hatás’ (Overview Effect) részévé válhatott immáron milliók gondolkodásának. Az esemény következtében sokak szorongani is kezdtek, a földi élet mély összefüggéseinek megértésének szükségességéről kezdtek beszélni, illetve ami a legfontosabb: kialakult egy újfajta, konkrétan a „környezetünk megóvására irányuló” felelősségtudat.
A jeles napot első ízben 1970. március 21-én tartották meg. Rá egy hónapra egy amerikai egyetemista, Dennis Hayes mozgalmat indított a Föld védelme érdekében, felhívva a figyelmet „a Földanya” (Gaia) sérülékenységére. A kezdeményezéshez már az elején milliók csatlakoztak, sőt különböző kisebb-nagyobb szervezetek is jelezték szerepvállalásukat. Az azóta eltelt öt évtizedben a program mit sem veszített jelentőségéből, sőt aktualitása napjainkban jár talán a csúcson. A jeles napot közel 200 országban „ünneplik” a világon, hazánkban 1990 óta rendezik meg. Az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította.
Ha már ennyit emlegettük a Földanyát, a történethez, illetve magának a Föld napja szellemiségéhez mindenképpen hozzátartozik James Lovelock 1970-ben publikált elmélete, a ’Gaia-elmélet’. A Gaia elnevezés a görög mitológiából származik, ő volt a Föld istennője, az anyatermészet, más néven az anyaföld. Lovelock teóriája szerint a Föld élő és nem élő összetevőkből álló komplex egység, egy mega-organizmus, amely megteremti az élethez szükséges ideális feltételeket. Az elmélet szerves részét képzi korábbi nagy biológusok (pl.: Lamarck, Humboldt, Darwin) „minden mindennel összefüggésben van” szemlélete. A Föld napja akció esetében is beszélhetünk evolúcióról, hiszen a kezdetekkor a program zászlaján a „Mentsük meg a Földet!” jelmondat szerepelt. Ezzel szemben napjainkban talán egyre több embertársunknak világos, hogy Gaia köszöni szépen, nagyon jól elvolt és el is lesz az emberiség nélkül is, ha úgy alakulna… Mindezek tükrében éppen itt az ideje, hogy realizáljuk: nem a Földet kell megmenteni, hanem saját magunkat, saját magunktól!
'Earthrise' - az Apollo-8 híres felvétele (1968. december 24.)
De mégis, milyen programok, események történnek a Föld napján?
Egyrészt nemzetközi és nemzeti szinten is különösen fókuszba kerül a klímaváltozás és a fenntarthatóság. Klímastratégiák, környezetbarát technológiák, zöld akciótervek kerülnek középpontba, illetve az ezzel kapcsolatos feladatok megfogalmazása a jövő generációi számára.
Lokálisan, az iskolákban a rajzpályázatoktól a környezeti vetélkedőkön át az ismeretterjesztő előadások és filmekig bezárólag meglehetősen színes a környezeti nevelés palettája. A civil szervezetek, a helyi önkormányzatok előszeretettel ültetnek fákat, vagy szerveznek szemétszedési akciókat. A kerékpáros mozgalmak szervezői az autómentes világnap (szeptember 22.) mellett a Föld napjára szokták időzíteni a sokszor több ezer embert megmozgató ’Critical Mass’ felvonulásokat. A mai jeles nap – még ha a legtöbb esetben online módon is kerül megszervezésre - lehetőséget teremthet zöld közösséget építeni, vagy éppen valamely meglévőhöz csatlakozni.
Azt, hogy mit és hogyan tegyünk, vagy éppen hogyan ne. A műanyagmentes élettől, a hazai termékek preferálásán át eljuthatunk egészen odáig, hogy saját magunk által készített környezetbarát vegyszereket használunk a háztartásunkban. Azonban már az is eredménye lehet ennek a napnak, ha csupán megállunk egy kicsit, elgondolkodunk, hogy kik is vagyunk pontosan ebben az univerzumban, mely célok vezérelnek, és hová tartunk napjaink rohanó világában.
A mai nap arra emlékeztet minket, hogy ez az oázis az az egyedüli, nekünk adatott otthon, amelyre (szó szerint) életveszélyes nem tudatosan vigyáznunk.
Borítókép: Anton Petrus.
