A 83 millió lakosú, OECD- és NATO-tagország gazdasági teljesítménye (nem vásárlóerő-paritáson számított GDP-je) alapján a világ 19. legnagyobb gazdasága volt 2019-ben, a pandémia okozta gazdasági válság előtt. A gazdasági növekedése kifejezetten dinamikus, az utóbbi 15 évben egyedül a 2008-2009-es világméretű pénzügyi-gazdasági válság következtében mértek 2009-ben 4,8 %-os visszaesést, ugyanakkor 2010-ben már 8,4 %-os növekedés volt tapasztalható.
Az idei évre viszont már 5,7 %-os bővülést prognosztizál az OECD (1. ábra).
A török gazdaság szerkezete az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult, nőtt a magántulajdon aránya és mint minden fejlettebb országban, Törökországban is a szolgáltatások járulnak hozzá a legnagyobb mértékben a GDP-hez (60 %), ugyanakkor a mezőgazdaság (6-7%) és az ipar (32-33%) részaránya meghaladja az OECD átlagát. A textilipar mellett nagyon dinamikusan fejlődött a gépgyártás, különösen a személygépkocsi és autóbuszgyártás.
A 2019-es lassuláshoz, megtorpanáshoz számos tényező vezetett. A tartósan magas infláció, a török líra leértékelődése (jelenleg kb. 10 török líra egy euro, 2018 elején még csak 4,5 lírát kellett adni egy euroért), a növekvő államháztartási deficit (a GDP 4,47 %-a éves szinten), a jegybankra nehezedő politikai befolyás mind-mind aláásták az ország gazdaságába vetett bizalmat. Azt gondolhatnánk, hogy a gyengülő árfolyam az exportbevételeknek kedvezett, de ezt jelentősen tompította a vállalkozások költségeinek növekedése a magas infláció következtében és egyáltalán a nehéz üzleti tervezhetőség. A legfrissebb inflációs adat is aggodalomra adhat okot, 2021 augusztusában megközelítette a 19 %-ot a fogyasztó árszint átlagos növekedése. Nem véletlen, hogy a jegybank irányadó kamatlába is eléri a 19 %-ot. A termékexport értéke egyelőre mérsékelt, 2019-ben a WTO adatai alapján 181 Mrd USD volt, míg a magyar érték 124 Mrd USD. A szolgáltatásexportban előkelőbb helyen van az ország a maga 61 Mrd USD értékével. A külső egyensúly problémáit a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg hiánya is jelzik. Az államadósság ugyanakkor mérsékelt, a GDP 43 %-át érte el 2020-ban, ezt elég sok európai uniós ország megirigyelhetné. A török munkaerőpiacnak pedig vannak még tartalékai, annak ellenére, hogy több millió török él és dolgozik (és utal haza jövedelmet) európai uniós tagországokban (a legtöbben Németországban), a munkanélküliség tartósan 10 % feletti.
A fenti adatok, megállapítások alapján Törökországról egy közepesen fejlett, közepes jövedelemmel rendelkező, átlag feletti növekedést felmutató piacgazdaság képe rajzolódik ki. Ennél azért sokkal többről van szó. Törökország 1995-től vámunióban van az Európai Unióval, 2019-ben az EU 6. legfontosabb kereskedelmi partnere volt, a kétoldalú áruforgalom meghaladta az EU Japánnal, vagy Dél-Koreával folytatott kereskedelmét is, az Egyesült Királysággal pedig már életbe is lépett a szabadkereskedelmi megállapodás. Nem volt véletlen a sietség, mivel 2019-ben Németország volt Törökország legfontosabb exportpiaca, a második helyen viszont az Egyesült Királyság, a harmadik helyen pedig Irak állt. 2020-ban már elérte a 211 Mrd USD-t a Törökországban befektetett működő tőke állománya, emellett dinamikusan növekszik, és meghaladja az 50 Mrd USD-t a külföldön befektetett török tőkeállomány is. Magyarországon négy nagyobb török tulajdonú céget érdemes kiemelni, a fuvarozással foglalkozó Ekol Logistics Szolgáltató Kft-t, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren tevékenykedő Celebi Ground Handling Hungary Földi Kiszolgáló Kft-t, a műszaki textiltermékek gyártásával foglalkozó Metyx Hungary Kft-t, valamint a legújabb beruházót, az Iváncsán zöld mezős beruházást megvalósító Yaris Kabin Hungary Kft-t.
,ugyanakkor jelentős potenciál rejtőzik még a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban, nem utolsó sorban azért is, mert a Harvard Gazdasági Komplexitás Indexe szerint a következő tíz évben átlagosan 4,5 %-os gazdasági növekedés várható Törökországban.
Borítókép: shutterstock.
