A 2001-es beavatkozást követően a jelenleg hivatalban lévő Joe Biden a negyedik amerikai elnök, akinek szembe kellett néznie a köznyelvben csak „végtelen háborúnak” nevezett afganisztáni szerepvállalással. A kampányok során is gyakran visszatérő misszióval kapcsolatban alapvető változást hozott, amikor 2020 közepén bejelentésre került a kivonulás. Az amerikai és NATO csapatok által kiképzett afgán biztonsági erők és az Asraf Ghani vezette kormány a nyugati missziós erők nélkül képtelen volt fenntartani az ország feletti ellenőrzést, melynek következtében a tálibok az egész országra kiterjesztették befolyásukat.

A tálibok hatalomátvétele magában hordozza egy újabb, a 2015-ös eseményekhez hasonló menekülthullám kialakulásának kockázatát, hiszen az elmúlt hónapok eseményeinek következtében több mint 500 ezren kényszerültek hazájuk elhagyására.

A kialakult helyzet a közvetlen szomszédos országok mellett kiemelten érinti az Európai Uniót és a schengeni övezet határán fekvő, több migrációs útvonallal rendelkező Nyugat-Balkánt is. Míg az Európai Unió igyekszik saját álláspontját képviselve meggátolni egy humanitárius katasztrófa és egy újabb migrációs hullám kialakulását, addig a balkáni országok számára egy teljesen új külpolitikai problémakör alakult ki.

Fő vezérfonalak és keserű tapasztalatok

A balkáni országok esetében alapvetően három főbb külpolitikai cselekvésformát azonosíthatunk. Az első és legfontosabb döntés a saját állampolgáraik és a velük együttműködő afgánok kimenekítése volt. Ezután értelemszerűen a megváltozott nemzetközi környezetre történő válaszlépések következnek. Végül, amiben minden balkáni ország vezetője egyetért, az az Európába irányuló újabb migrációs hullám elkerülését célzó lépések megtételének fontossága.

Bár a tálib hatalomátvétel egy merőben új politikai helyzetet eredményezett, a Nyugat-Balkán területén nem példa nélküli afgánok tömeges megjelenése. A 2015-ös migrációs válság során több mint negyedmillió afgán migráns haladt át a régión irregulárisan, a magyar határ lezárását követően pedig többezer afgán ragadt tartósan a különböző balkáni államokban.

Észak-Macedónia 2019-ben megválasztott elnöke, Stevo Pendarovski a Radio Free Europe-nak adott nyilatkozatában szintén megemlíti a korábbi évek keserű migrációs tapasztalatait. Az államfő szerint a tálib rezsim működésében nem várható változás az 1996 és 2001 közötti uralmukhoz képest, ezért a menedékkérők nagy számban indulhatnak majd meg Európa felé.

Humanitárius segítség és/vagy átgondolt politikai manőver?

Az afganisztáni kivonulás végnapjai és a kabuli repülőtér drámai eseményei bejárták az egész világot. A kaotikus helyzetet a Biden-adminisztráció és az Európai Unió egy nyilatkozat kiadásával próbálta enyhíteni. Ebben felszólították a tálib vezetést, hogy biztosítsanak szabad utat minden személynek, aki el kívánja hagyni az országot. A dokumentumhoz aláíróként összesen 60 ország, köztük a nyugat-balkáni régió kormányai is csatlakoztak.

A kivonulást követően azonban az amerikai vezetés egy új típusú problémával szembesült.

El kellett helyeznie a kiemenkített afgánokat, amíg az amerikai vízum megszerzéséhez szükséges vizsgálatok le nem zárulnak. Az amerikai diplomácia kérésére a korábban is a befogadóországok közé sorolt Uganda mellett három nyugat-balkáni ország, Albánia, Koszovó és Észak-Macedónia válaszolt pozitívan.

Első látásra meglepőnek tűnhet, hogy Szerbia és Montenegró bár aláírták a nyilatkozatot, mégsem vállalkoztak menekültek befogadására, még ideiglenes jelleggel sem. Szerbia esetében ez betudható a nagyhatalmak közötti egyensúlyozásnak, valamint a Koszovó esetében megtapasztalt amerikai nemzetépítési projektekkel szemben kialakult ellenszenvnek. A montenegrói kormány pedig sem a biztonságpolitikai kapocs – 2010 óta az ország hadseregének minden ötödik tagja részt vett a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) munkájában vagy a NATO Eltökélt Támogatás (NATO RSM) műveletében, valamint az ország éves védelmi költségvetésének egyötödét is ezekre a missziókra fordították -, sem pedig a növekvő NGO-nyomás ellenére nem hajlandó afgánokat befogadni.

Észak-Macedónia, Koszovó és Albánia számára az Amerikába tartó menekültek ideiglenes befogadása remek lehetőséget biztosít, hogy megerősítsék nyugati kapcsolataikat. Albánia és Észak-Macedónia esetében ugyanez mondható el a NATO-ban betöltött pozíciójuk kapcsán.

Továbbá a lépés elősegítheti az érintett balkáni államok európai integrációjának felgyorsítását is. Fontos azonban jelezni, hogy mindezek ellenére az állampolgárok nem feltétlenül értenek egyet a döntéssel.  

A különböző médiumok szerint az elégedetlenség leginkább Albániában érhető tetten, mivel a 2019-es földrengés és a COVID-19 járvány jelentősen megviselte az ország gazdaságát. Emellett szakértők szerint az Edi Rama vezette szociáldemokrata kormány nem kommunikálta megfelelően, hogy a 4 000 afgán befogadása milyen hátrányokkal és kockázatokkal jár. A kormány bejelentése szerint az érkezőket elsősorban Tirana, Durres és Berat hoteleiben, illetve diákszállásain fogják elhelyezni. Az állampolgárok elégedetlenségének ellenére Albánia és az USA a múltban sikerrel működtek együtt hasonló feladatokban. Jelenleg is az országban tartózkodik több Guantánamoból szabadon engedett ujgur, illetve egy, a jelenlegi iráni vezetést ellenző lázadó csoport is.

Vjosa Osmani koszovói elnök és Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök főként humanitárius okokat sorakoztattak fel a döntés mellett. Véleményük szerint országaiknak kötelessége segíteni a bajba jutottokat és szoros szövetségesüket, az Amerikai Egyesült Államokat.

Baljós kilátások

A nyugat-balkáni országok által nyújtott humanitárius segítség megkönnyítette azok biztonságba helyezését, akik támogatták az amerikai és NATO csapatokat, ám a felajánlások értelemszerűen nem fedik le a tálib hatalomátvétel nyomán menekülők teljes számát. Afganisztánt az elmúlt hónapokban több mint 500 ezer ember hagyta el. Az országgal szomszédos államokban élő több mint 5 millió fős afgán diaszpóra számára pedig szinte minden remény megszűnt a biztonságos hazatérésre. További fontos adalék, hogy az harci cselekmények következtében teljesen leállt az illegális afgán migránsok kitoloncolása az Európai Unió területéről.

A Balkán országai is megnövekedett migrációs nyomásra számítanak az elkövetkező hónapokban. A romló kilátásokat a számok is alátámasztják. A Frontex jelentése szerint már 2021 elejétől kezdve jelentős erősödés tapasztalható a nyugat-balkáni migrációs útvonal.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy a régió uniós tagállamai sorra jelentik be az újabb és újabb határvédelmi intézkedéseket:

Görögország megerősíti és bővíti a török határt lezáró kerítését, Bulgária pedig katonai egységeket vezényel a Görögországgal és Törökországgal közös határszakaszaira. Fontos fejlemény az is, hogy az illegális migráció elleni fellépés hangsúlyosabban megjelent a bilaterális kapcsolatok napirendjén is. Aleksandar Vucic szerb elnök Sebastian Kurz osztrák kancellárral egyeztetett az illegális migráció elleni fellépésről, míg Ana Brnabic szerb miniszterelnök Budapesten vitatta meg a kérdést Orbán Viktorral egy közös kormányülés keretében. Úgy tűnik, hogy szerencsére a V4-ek mellett immár más tagállamok is felismerték a Nyugat-Balkán stratégiai fontosságát az illegális migráció fékezésében. Kérdés, hogy milyen előrelépés történhet e területen. Talán hamarabb megtudjuk, mint gondolnánk.

Borítókép: shutterstock.