A nyugat-balkáni államok többsége az 1990-es évek óta kisebb nagyobb megszakításokkal törekszik arra, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Elsőként Szlovéniának sikerült csatlakoznia 2004-ben majd Horvátországnak 2013-ban. Szerbia, Montenegró, Albánia és Észak-Macedónia hivatalos tagjelölt státusszal rendelkezik, ezzel ellentétben Koszovó és Bosznia-Hercegovina csupán potenciális tagjelölt.

Annak ellenére, hogy több mint egy évtizede folynak a csatlakozási kérelmek elbírálásai, valamint a kért feltételek teljesítése, a visszacsatolás folyamatosan elmaradt az Európai Unió részéről, mind ez pedig kiábránduláshoz vezetett a nyugat-balkáni államokban.

    Szerbia 2009-ben nyújtotta be az európai uniós tagsági kérelmét. Ezt követően 2012-ben megkapta a tagjelölt státuszt, miután létrejött a Belgrád–Pristina közötti regionális képviselőkről szóló megállapodás. A csatlakozásról szóló tárgyalások hivatalosan 2014-ben kezdődtek meg. 2019-ig 18 fejezetet nyitottak meg a 35-ből és mindössze 2 tudtak lezárni. Az azóta eltelt két évben nem nyitottak meg új fejezetet. Az Európai Bizottság 2018-ban még olyan kijelentést tett, mely szerint Szerbia és Montenegró 2025-re csatlakozhat az Európai Unióhoz. Ezen vállalkozás lehetetlensége egy évvel később bebizonyosodott, ugyanis az említett országok nem tudtak javítani a rossz gazdasági mutatóikon, valamint átfogó reformokat sem tudtak végrehajtani a hatalmi ágak függetlenségét illetően, mind ezek mellett a jogállamiság megítélése is romlott az említett országokban.

Sem a koszovói konfliktusok, sem a pandémia nem segítik Szerbiát, hogy közelebb kerüljön az uniós tagsághoz

Szerbia tovább rontotta az esélyeit a csatlakozás terén, mikor diplomáciai konfliktusok léptek fel Koszovó kapcsán. Szerbia Koszovó ellenes retorikai kampányba kezdett, aminek köszönhetően 2018-ban még 114 állam ismerte el Koszovó függetlenségét, ez 2019-re 100 országra esett vissza. Az ország hivatalosan 117-államot tart nyilván, akik elismerték az önállóságát. Koszovó továbbra is fenntartja a diplomáciai kapcsolatán azon országokkal is, akik időközben visszavonták a függetlenségének elismeréséről szóló kijelentésüket. Azon országok számára, amelyek időközben módosították álláspontjukat, Szerbia vízummentességet biztosított. Ennek következtében Koszovó 2018-ban 10 százalékkal növelte a Szerbiából és Bosznia-Hercegovina területéről származó árukra kivetett pótvámot. Nem sokkal később 10 százalékról 100 százalékra emelkedett a pótvámok mértéke. A helyzet 2020 tavaszára normalizálódni látszott, amikor Albin Kurti Koszovó miniszterelnöke hatályon kívül helyezte a két ország kereskedelmi áruira kivetett pótvámokat. A két ország diplomáciai megbékélését az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is szorgalmazta, melynek következtében megszületett a Washingtoni gazdasági helyreállító egyezmény, melyben a két országgal szemben különböző feltételeket fogadtak el, azonban ezek megvalósítása még nem következett be.

A pandémia következtében a korábban kialakult feszült helyzet nem enyhült. Szerbia a koszovói állam engedélye nélkül vakcina szállítmányokat küldött az észak koszovói szerb többségű településekbe, melyeket később bontatlanul visszaküldött a koszovói kormány, mondván megsértették az ország szuverenitását azáltal, hogy egyeztetés nélkül hatoltak be és intézkedtek.

Szerbia és Koszovó között 2021 nyarán sor került egyeztetésekre, azonban minden próbálkozás ellenére eredménytelenül értek véget a megbékélési tárgyalások. Angela Merkel szeptember elején látogatást tett Szerbiában, ahol az államfőt azzal bíztatta, hogy folytatódni fognak a csatlakozási programok, csak módosítások léptek fel a korábbi tervekhez képest. Ugyanebben a hónapban a Szerbia és Koszovó közötti határon újabb konfliktus tört ki, mely odáig fajult, hogy a végén a KFOR (Kosovo Force) kénytelen volt közbeavatkozni. A konfliktus kirobbanásának fő oka az volt, hogy a Koszovói kormány nem engedte be az országba a szerb rendszámmal rendelkező járműveket. A kijelentés mögött az ált, hogy Albin Kurti hangot adott azon véleményének miszerint, a Koszovóban élő szerbeknek is a koszovói rendszámtáblát kell használniuk, nem pedig a szerbiai azonosítót. Az ideiglenes tábla beszerzése megközelítőleg 10 eurót tett ki. A rendelkezés később nem csak a Koszovóban élő szerb kisebbségre terjedt ki, hanem minden szerbiai járműre is, ami a lakosság elégedetlenségééhez vezetett és lezárták a határokat. Ennek következtében a KAFOR csapatainak bevonulását eredményezte. A helyzet szeptember végére megváltozott és stabilizálódott. A megegyezés értelmében ideiglenes matricákat vehetnek igénybe a járművek vezetői. 
 

Az újabb kiábrándító csúcstalálkozó után Szerbia mindinkább keletre fordul

Október elején sor került a Nyugat-Balkán Csúcstalálkozóra Brdoban. Az eredmények minden tekintetben kiábrándítóak voltak. Szerbia kapcsán az elmaradó reformokra hívták fel a figyelmet, mindezt részletekbe menően taglalták. A várt eredmények elmaradása ellenére Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítésért felelős magyar tagja szorgalmazta Szerbia csatlakozási folyamatának folytatását, mindezt a többi tagállam úgy értékelte, hogy egy újabb autoriter személyt kíván a magyar állam támogatni.

Ahogy a nyugat-balkáni államok többsége, úgy Szerbia is kiábrándult az elhúzódó csatlakozási feltételek teljesítéséből, így Szerbia a régió országaihoz hasonlóan keleti szövetségeseket keres magának. Belgrád ennek keretei közt tovább erősíti diplomáciai kapcsolatát Oroszországgal és Kínával. Oroszország fontos gazdasági partner Szerbia számára, ami leginkább a gázszállításnál mutatkozik meg.

Oroszországnak köszönhetően hatást tud gyakorolni más országokra, hogy módosítsák Koszovó függetlenségével kapcsolatos álláspontjukat, ezáltal gyengítve a szomszédos ország szuverenitását. Valamint a szerb nép egyedüli védelmezőjeként kíván az anyaország beavatkozni az észak-koszovói régió gazdasági-politikai életébe. Ebből kifolyólag számtalan konfliktusra számíthatunk még a két ország között a jövőben. Az orosz külügyminiszterrel, Sergey Lavrovval folytatott beszélgetés napján – 2021. október 10-én – Észak-Koszovóban rendőrségi razziára került sor, feltételezett csempészek ellen. A letartóztatott 8 ember közül hat albán, egy szerb és egy bosnyák állampolgárságú személy volt, és további 10 személy ellen rendeltek el elfogató parancsot, akik közül nyolc albán és két szerb állampolgárságú. A razziát követően Mitrovicában erőszakos összecsapásokra került sor a rendőrség és a helyi lakosság között, melynek következtében 6 rendőr megsebesült. A szerb kormányfő felszólította a NATO és a KFOR csapatait, a kialakult helyzet mihamarabbi orvoslására.

Október végén pedig a szerb–kínai barátság további erősödését figyelhettük meg Wang Ji kínai külügyminiszter és Aleksandar Vucic szerb elnök találkozóján, ahol az esetleges jövőbeli befektetésekről esett szó.

Végső soron kijelenthetjük azt, hogy az Európai Unió kezdi elveszíteni tekintélyét a nyugat-balkáni országokban, és a csatlakozás iránti lelkesedés alábbhagyott, mindezek fényében Szerbia pedig igyekszik alternatív lehetőségek után nézni. Mindezek mellett Szerbia számára jelentős gazdasági partnert jelent Kína, aki számos beruházást hajtott végre az országban és jelentős kölcsönöket folyósít Szerbiának. Ezen lépéseket pedig az Európai Unió nem nézi jó szemmel. A Covid-19 megváltoztatta a prioritási listát, így a nyugat-balkáni bővítés háttérbe szorult egy időre. A kérdés azonban továbbra is adott: ki fogja előbb meghódítani a Nyugat-Balkánt; a Brüsszeli bürokrácia, az orosz medve, vagy a kínai sárkány? A tét magas és a győztes mindent visz. Azt hogy ki nyer, nem lehet előre tudni, de azt igen, hogy mi mindent lehet veszíteni.