A hatodjára megrendezésre kerülő Fekete-tenger és a Balkán Biztonsági Fórumon szólalt fel a román kormányfő, ahol elmondta, hogy a mozgás, a hajózás és a kereskedelem szabadságát különleges helyzetekben is védeni kell. Szerinte a fekete-tengeri régiónak a biztonság, az energia, az ellátási láncok biztonsága, az infrastruktúra, az összekapcsolhatóság és a kiberbiztonság szempontjából is jelentősége van. Nicolae Ciucă örömét fejezte ki az amerikai kongresszusban „erőteljesen támogatott” kezdeményezést a Fekete-tengerrel kapcsolatos amerikai stratégia megerősítésére:
Románia folyamatosan támogatja a Moldvai Köztársaságot, anyagilag is és politikailag is az európai integráció útján, mivel a keleti államokat az orosz agresszió az egzisztenciájukban fenyegeti. Nicolae Ciucă miniszterelnök szerint az Európai Unió erősítheti a politikai befolyását a keleti partnerség országaiban, előmozdíthatja a régió stabilitását, az európai értelemben vett reformokat támogató projekteket, amelyek közvetlenül ezen államok polgárainak a jólétét szolgálják. A kormányfő kiemelte, hogy az uniós vezetők a márciusi versailles-i informális csúcstalálkozón úgy döntöttek: kikérik az Európai Bizottság véleményét Ukrajna, Moldova és Grúzia csatlakozási kérelméről. Ez a döntés fontos a térség tagjelölt-aspiráns államai számára, mivel reményt ad az Unióhoz való csatlakozásra. Ugyancsak a Nyugat-Balkánnak stratégiai jelentősége van egész Európa biztonsága és prosperitása szempontjából. A román kormányfő kifejtette, hogy a szomszédban dúló háború miatt megerősödhet az euroatlanti értékeken alapuló „geopolitikai front”, amely a katalizátora lehet az EU déli és keleti szomszédságpolitikájának. Véleménye szerint az orosz energiafüggőség megszüntetése rövid és középtávon a források diverzifikációjához, technológiai fejlődéshez, valamint gazdasági és beruházási átrendeződéshez vezet számos területen: „Az energetikai átállás a jelenlegi helyzetben az egyik legfontosabb stratégiai változás.” Hangsúlyozta, hogy Románia a gázhálózati interkonnektorok megerősítésére és az energiamix diverzifikálására összpontosít, többek között nukleáris és földgázprojektek fejlesztésével.
A Fekete-tenger és a Balkán Biztonsági Fórumon ugyancsak felszólaló Bogdan Aurescu külügyminiszter kifejtette, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök nagyon elszámította magát az ukrajnai háborúval kapcsolatos terveivel, és ahelyett, hogy megosztotta volna a NATO és az EU tagállamait, hozzájárult a példátlan egységükhöz. Emlékeztetett, hogy Putyin azt hitte, néhány nap alatt elfoglalja Ukrajnát, de nem így történt: „Ellenkezőleg. Ukrajna ellenáll, a nemzetközi demokratikus közösség segítségével, és most visszavág, ami nagyon fontos.” Aurescu szerint Ukrajna orosz inváziója után az eddig semleges Finnország és Svédország úgy döntött, hogy csatlakoznak a NATO-hoz, és júniusi ülésén az Európai Tanács tagjelölt státuszt adott Ukrajnának és a Moldovai Köztársaságnak. „Azt hiszem, ezért köszönetet kell mondanunk Putyin úrnak."
Sok mindent történt Romániában az elmúlt fél év során, a szomszédjában zajló háború komolyan érezteti hatását.
Azok közül, akik maradtak, páran céget alapítottak és elkezdtek vállalkozni. A bukaresti munkaügyi tárca adatai szerint jelenleg közel 6500 ukrán állampolgár dolgozik az országban, közülük 4300-an háborús menekültek.
Gazdasági szempontból Románia igyekszik betölteni az ukrajnai háború okozta mezőgazdasági űrt. Mint az EU egyik vezető mezőgazdasági termelője, Románia ki akarja használni az orosz és ukrán exportőrök által hagyott lehetőségeket. A konstancai kikötő már nyár elején jelezte, hogy átvállalná az orosz blokád miatt az ukrán gabona fekete-tengeri szállítását. Július közepén már 2,7 tonna ukrán gabona haladt át a román kikötőn, mely szinte a világ összes tája irányába indult. Azonban a román infrastruktúra hiánya jelentősen nehezíti az Ukrajnában reked 25 millió tonna gabona Románián keresztül való elszállítását. Más szempontból is Románia lehet az orosz-ukrán háború egyik nyertese. Ugyanis rengeteg nyugati vállalat hagyta el Oroszországot, Fehéroroszországot és Ukrajnát új kelet-európai központot keresve. Szakértők szerint kellő számú és megfelelő képzettségű munkaerőt Lengyelország és Románia kínálhat nekik. Mindezt leszámítva alaposan megsínyli a romániai gazdaság az ukrán–orosz háborút, illetve a Moszkva ellen hozott gazdasági szankciókat.
Katonai szempontból is fontos sikereket ért el a háborúban hivatalosan részt nem vevő szomszédunk. Az ukrajnai orosz invázió kezdete után néhány nappal a NATO megerősítette romániai jelenlétét. Jelenleg csaknem négyezer külföldi katona van Romániában, ha pedig megalakul a tavasszal a NATO-csúcson bejelentett új harccsoport, mintegy ötezerre emelkedik az országban állomásozó külföldi katonák száma. Vasile Dincu védelmi miniszter szerint nem kizárólag a Fekete-tenger partvidékén, Konstanca közelében található Kogalniceanu támaszpontra vezénylik őket, hanem az erdélyi Aranyosgyéresen (Campia Turzii), és Nagysinken (Cincu), illetve más bázisokon is fogadnak külföldi katonákat feladataiknak megfelelően. A civilek másképp állnak az ukrajnai konfliktushoz, egy közvélemény-kutatás szerint, ami többek között arra kereste a választ, hogy egy Romániát is érintő háború esetén hányan lennének hajlandók a hadsereg szolgálatába állni, az országban élő megkérdezettek 39 százaléka nemleges, 30 százaléka igenlő választ adott, 31 százalék nem tudott válaszolni vagy megtagadta azt.
A határától néhol csak 50 kilométerre zajló orosz-ukrán összecsapások miatt Románia a szomszédos Moldova miatt is aggódik, a kormány minden módon bizonyítani igyekszik hűségét a nyugati szövetséghez. A lakosság azonban másképp gondolkodik, mint az agresszió előtt: a felmérésben megkérdezettek 42 százaléka nem látja még elérkezettnek az időt arra, hogy Románia egyesüljön a Moldovai Köztársasággal, 33 százalékuk pedig úgy gondolja, hogy Romániának nem kellene egyesülnie Moldovával. Csak 11 százalék támogatná az egyesülést, 14 százalék nem válaszolt a kérdésre. Klaus Iohannis államfő igyekezett megnyugtatni az országot, hogy Románia a NATO és az EU tagjaként, illetve az USA stratégiai partnereként a lehető legnagyobb biztonságban van.
Láthatjuk, hogy Romániát, már csak a közelesége okán is, érinti az ukrán-orosz háború. Gazdasági, humanitárius és biztonsági kihívások mellett a „kistestvér” Moldova miatt is nyugtalan az ország vezetése. Érthető tehát, hogy a románok elég aktívak Ukrajna déli részén. Szinte bizonyos, hogy a román titkosszolgálat is szerepet játszhatott a Moszkva cirkáló áprilisi kilövésében. Továbbá a háború kitörése óta Románia elkezdett fegyverkezni.
Annak érdekében, hogy fegyvereket tudjon küldeni Ukrajnának a saját készleteiből, hajlandó volt még törvényt is módosítani.
