Amikor Izrael Állam megalakult (1948), számos fegyveres zsidó védelmi szervezet működött a közel-keleti országban. Ilyen volt például a Haganah, a Palmach, a Lehi és az Irgun is. Izrael első miniszterelnöke, David Ben-Gurion viszont úgy döntött, hogy egy egységes fegyveres erőt hoz létre, amely lojális Izrael állam kormányához. Ebből kifolyólag alapították meg az Izraeli Védelmi Erőket (héberül magyar átírással: Cvá ha-Hagáná le-Jiszráel, angolul: Israel Defense Forces, a továbbiakban: IDF) 1948. május 26-án.
Az izraeli hadsereg megalakulása óta a kötelező bevonulás a zsidó férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik. Ma ez az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb intézmény az izraeli társadalomban, köszönhetően az ország gazdaságára, kultúrájára és politikai színterére gyakorolt hatásának. De észrevehetően változik is, mivel nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az IDF jelentősen átalakult a létrehozása óta eltelt évtizedekben.
Izrael arab állampolgárai, más néven az izraeli arabok, annak a 160 000 palesztin arabnak a leszármazottai, akik városaikban és falvaikban maradtak Izrael Állam 1948-as megalakulása után. Izrael arab állampolgárai a teljes népesség egyötödét teszik ki, és ők alkotják Izrael kb. 25%-os nem-zsidó demográfiai csoportjának túlnyomó többségét. Izrael lakossága körülbelül 10 millió fő – közülük 74,3% zsidónak vallja magát, és ha a vallási hovatartozást nézzük, akkor őket követik a muszlimok (körülbelül 17,9%), a keresztények (1,9%), a drúzok (körülbelül 2%), és néhány más vallás követői (4%), például a bahá’iok.
A törvény értelmében a drúzokhoz és más Izraelben élő kisebbségekhez hasonlóan az izraeli állampolgársággal bíró arabok is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a zsidó izraeliek. Az izraeli arabok számára adott a lehetőség, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, valamint a társadalom minden szektorában képviseltetik magukat, beleértve a legmagasabb politikai rétegeket és az izraeli védelmi erőket is. Annak ellenére, hogy az izraeli törvények nem kényszerítik Izrael arab lakosságát (legyenek azok muszlimok vagy keresztények) az IDF-hez való csatlakozásra, az elmúlt néhány évben az IDF kötelékeibe lépő izraeli arab társadalomból származó fiatal férfiak és nők száma meredeken és folyamatosan emelkedik.
A keresztény szektoron belül az IDF évente 130-150 katonát tud toborozni; a délről származó beduinok közül évente körülbelül 150-et; az északról származók közül 300-350-et; a különböző muszlim városokból és falvakból pedig kb. 40-100 katonát toboroznak. Emellett Izrael egy programot dolgozott ki 4500 arab toborzására a következő 10 évre vonatkozólag, amelynek megvalósításáért az ország vezetése jelentős összegeket hajlandó áldozni.
Fontos azonban tudni, hogy sok arab etnikumú csak azért csatlakozik az IDF-hez, mert a törvények értelmében a legalább 24 hónapig tartó katonai szolgálatot követően kiváltságokban részesülnek, amelyek magukban foglalják a beduin városokban lévő építési telkek árának jelentős csökkentését, valamint elsőbbségük biztosítását a telkek eladására kiírt pályázatokon. A telkek árának csökkentése sok esetben elérheti az Észak-Izraelben található földterületek árának akár 90%-át, valamint a déli földterület árának körülbelül 50%-át. Ezen kívül a kedvezmények közé tartozik az ingyenes, egyetemi felvételire felkészítő tanfolyam, az egyetemi tandíj egy részének kifizetése, bizonyos szakmák elvégzésének szinte teljes körű finanszírozása, valamint a szolgálat utáni munkakeresés segítése is.
Az IDF kisebbségi egységének tisztviselői azt mondták az izraeli médiának: „Az a feladatunk, hogy minél több izraeli arab csatlakozzon a hadsereghez. Jelenleg néhány százan vagyunk, és ezt a számot szeretnénk megduplázni az elkövetkező években. Mindent megteszünk a kisebbségek hadseregbe való integrálása érdekében, hogy a demográfiai helyzetet megőrizzük. Emellett a hadseregben végzett munka nagyszerű lehetőség a muszlim közösség és az állam közötti kapcsolatok kialakítására.”
Az izraeli katonaság úgy véli, hogy a bevonuló muszlimok számának jelentős növekedése (amely elsősorban a beduin lakosság körében kiemelkedő) egy nagy reklámkampánnyal és célzott üzenetekkel függ össze. 2021 elején négyezer, ugyanazon év szeptemberében tízezer meghívólevelet küldtek ki arab fiataloknak.
A beduin IDF-katonák mintegy 75%-a északról származik, ahol hagyományosan könnyebb az új tagok toborzása. Délen a hatóságok és a kormány közötti feszültség, a bűnözés és a radikális iszlamisták megnövekedett politikai ereje jelentősen csökkenti az izraeli hadsereg presztízsét. Az IDF azon dolgozik, hogy ez a helyzet a lehető leghamarabb megváltozzon. A tisztségviselők úgy vélik, hogy folyamatos személyre szóló toborzási akciókkal több száz katonát is besorozhatnak a déli beduin közösségekből, és ezáltal erősíthetik ezen közösségek kapcsolatát Izrael Állammal.
Idén 2022. május 5-én Isaac Herzog elnök hivatalos rezidenciáján adott otthont a függetlenség napi ünnepségnek. A ceremónián a „Kiváló Szolgálat dicséretének” (Commendations of Excellence Service) kitüntetését adták át, amelyet az IDF 120 katonájának és tisztjének ítéltek oda a hadsereg különböző egységeiből. Számos izraeli arab tiszt volt azok között, akik átvehették a kitüntetést. Egyikük, Anasz asz-Szafídi katonatiszt a következőt mondta a ceremónia után: „Az iszlám értékeire neveltek, és ezek az értékek megtanítottak arra, hogy a szülőföld iránti hűség szent és kötelesség. Ezért hordom fegyveremet, hogy megvédjem Izraelt.”
Az IDF egyik vezető tisztviselője elmondta, hogy a fiatal izraeli arabok mára sokkal inkább tudatában vannak annak, hogy mi is az az IDF, és mit tud nyújtani számukra a hadseregen belüli karrierlehetőségek terén vagy a hadsereg utáni életben. Szerinte az emberek azért akarnak csatlakozni a hadsereghez, hogy javítsák körülményeiket, ugyanakkor hozzá akarnak járulni és meg akarják erősíteni hazájuk, Izrael biztonságát.
Az arabok bevonulása azonban még mindig ellentmondásos néhány izraeli arab közösségben, és vannak, akik haragjuknak és aggodalmuknak adtak hangot. Többek között azt állítják, hogy az izraeli arabok besorozása „politikai indíttatású”, és az IDF célja az izraeli arabok megosztása. A besorozási akciók egyik kritikusa Hanín Zo’abi, egy arab származású izraeli Knesszet-tag. Azt állítja, hogy „Izrael olyan emberek között toboroz, akik szegények és munkanélküliek.” Zo’abi folytatta, mondván: „Az izraeli hadseregben szolgáló arabok kilencven százaléka nem egyenlő az izraeliekkel. Izraelnek nincs szüksége rájuk ahhoz, hogy megvédje biztonságát, ez csupán politikai kérdés – először oszd meg és uralkodj.”
Egyes arab muszlimok, akik a hadseregben szolgálnak, kiközösítéssel és sértésekkel szembesülnek azon társadalom részéről, amelyben élnek, de a fizikai bántalmazás sem ritka, valamint az sem hogy hazaárulással vádolják meg őket. Az Észak-Izraeli Iszlám Mozgalom néhány éve egy fatvát adott ki, amelyben megtiltották a muszlimoknak, hogy az izraeli hadseregben szolgáljanak.
Ezzel szemben Haszan Ka’bija, arab származású nyugalmazott izraeli alezredes, aki jelenleg az Izraeli Külügyminisztérium egyik szóvivője azt mondta, hogy: „Az IDF az egyetlen intézmény, ahol nincs diszkrimináció, teljes egyenlőség és befogadás uralkodik. Nem igaz, hogy [az arabok] gazdasági tényezők miatt csatlakoznak. A hadsereghez csatlakozó izraeli arabok többsége az állam részévé akar válni. Szeretnének beilleszkedni a civil társadalomba, és jobb karrierlehetőségeket is szeretnének, mivel a legtöbb cég a katonai szolgálatot teljesítő jelölteket részesíti előnyben.”
Az IDF-be besorozott muszlimok számának növekedése mellett folyamatosan csökken a szolgálatukat idő előtt elhagyó muszlim katonák száma. 2019-ben 30% volt a lemorzsolódás, szemben a 2021-es 23%-kal. Az IDF célja, hogy ezt a számot tartósan 20% alatt tartsa. Az IDF tisztviselői úgy vélik, hogy minden statisztika azt jelzi, hogy nagy a motiváció a szolgálat folytatására.
