A néhány évtizede általános – mondhatni kötelező – viselkedésminták megváltoznak, a korábbi jellemhibák erénnyé is válhatnak és fordítva, legalábbis ilyen érzésünk lehet, ha a média által közvetített képre tekintünk. A társadalmak azonban lassabban változnak és gyakran ellent is állnak a változtatás akaratának és ragaszkodnak az értékeikhez.
A jelenkor egyik leginkább polarizáló, heves vitákat generáló, az Európai Unió jövőjét hosszútávon determináló kérdés is a kulturális, társadalmi értékekkel kapcsolatos: vajon az európai társadalmak lakosságának értékrendje mennyiben különbözik? Erre a kérdésre kereste a választ az Ifjúságkutató Intézet által készített 2022-es Ostromlott értékeink – Values Under Siege című kutatás, amelynek során öt európai ország (Magyarország, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Olaszország) értékorientációját, a társadalom értékeivel kapcsolatos percepcióját, véleményét és attitűdjeit vizsgálta kérdőíves felmérés segítségével, országonként 1000 fő megkérdezésével.
amelyet a barátok és a szabadidő követnek a fontossági sorrendben. Az európai kultúra alapját hosszú ideig meghatározó vallás viszont a legkevésbé fontos értékként jelenik meg: a megkérdezettek kétharmada szerint egyáltalán vagy inkább nem fontos, s csupán egyharmaduk vélekedett úgy, hogy inkább vagy nagyon fontos. A politika inkább nem játszik fontos szerepet a kutatásban részt vevők életében (57 százalék szerint inkább nem vagy egyáltalán nem fontos, 42 százalék szerint inkább fontos vagy nagyon fontos). A vizsgált országok szerinti eltéréseket tekintve a magyarok számára kiemelten fontos a család (99 százalék szerint inkább vagy nagyon fontos), a legkisebb arányt pedig a német válaszadók körében találjuk, habár így is közel kilenctizedük számára meghatározó értékkel bír (87 százalék). A többi nemzet esetében is 90 százalék fölötti arányokat láthatunk (Olaszország: 92 százalék, Egyesült Királyság: 91 százalék, Franciaország: 90 százalék) A társadalmak közötti különbségek ellenére összességében megállapítható, hogy minden vizsgált országban a család jelenti a legfontosabb értéket (kivéve Németországban, ahol első helyen a szabadidő áll), valamint a barátok és a szabadidő.
Nem csupán az egyes országok között figyelhetünk meg különbségeket. A nők esetében például általánosságban is jellemzőbb, hogy fontosnak értékelik a családot, míg a férfiak kétharmada (68 százalék), addig a nők háromnegyede (74 százalék) számára nagyon fontos a család. Az országok közötti összehasonlításból kiderül, hogy a magyar nők (95 százalék) után a magyar férfiak (88 százalék) következnek a család iránti elkötelezettségben, míg a francia férfiak (58 százalék) és a francia nők (57 százalék) képviselik a másik végletet. A franciák kivételével minden vizsgált országban a nők a férfiaknál jobban ragaszkodnak a családhoz.
Életkori csoportokban vizsgálódva a család fontosságának megítélésében 30 év felettieknél találjuk a töréspontot. Habár számszerűen nincs nagyságrendi különbség, statisztikai értelemben a 18-29 évesek 66 százalékos és az idősebbek 71-74 százalékos arányai különböznek egymástól, így elmondható, hogy a 30 felettiek nagyobb részben tekintenek úgy a családra, hogy az nagyon fontos a számukra. Amennyiben figyelembe vesszük az országot is a fenti jellegzetességet leginkább a magyarországi és az olaszországi adatokon látjuk visszaköszönni, bár egészen eltérő bázison. Közös a vizsgált országokban, hogy a 30 alattiak körében legalacsonyabb a család kiemelt fontosságát hangsúlyozók aránya, illetve az is – az Egyesült Királyság kivételével –, hogy a 70 évesek és idősebbek korcsoportjában értékelik leginkább nagyon fontosnak a családot.
A két végletet összehasonlítva a legfeljebb általános iskolai végzettséggel bírók és a diplomások között több mint 10 százalékpontos különbséget figyelhetünk meg (legfeljebb általános iskolai végzettségűek 82 százaléka, míg a diplomások legfeljebb 69 százaléka számára kiemelten fontos a család). Országonként vizsgálva is megfigyelhetjük ezt a különbséget, bár a trendek nem annyira egyértelműek. A tevékenységszerkezetet illetően a munkapiaci aktivitás, a nyugdíj és a gyermeknevelési ellátás a család iránti elkötelezettséget növeli, míg a tanulás, illetve az egyéb inaktivitás alacsonyabb elkötelezettséggel társul.
A családi állapot esetén a házasságban élők (77 százalék) és az özvegyek (84 százalék) tulajdonítanak legmagasabb arányban fontosságot a családnak, míg a hajadonok/nőtlenek (61 százalék), illetve az elváltak (64 százalék) kevésbé elkötelezettek a család iránt. Az egyes országok adatait összehasonlítva szembetűnik a francia adatok eltérő mintázata, ahol az özvegyek az átlagoshoz képest alacsonyabb kötődést mutatnak, alig több mint felüknek (55 százalék) nagyon fontos a család.
A család fontosságának megítéléseben az egyedül és a családban élők között jelentős különbség van. Legfontosabb a család azok számára, akik gyermekükkel vagy gyermekeikkel (78 százalék), illetve házastársukkal (77 százalék) élnek együtt egy háztartásban. A rokonsági viszony meghatározó, a család fontossága a nem rokoni háztartástagok esetén láthatóan nem olyan erős, mint a vérségi kapcsolatok esetében. Az intézményesítettség ugyancsak jelentős különbséget mutat a család fontosságának megítélésében, a házastársukkal élők nagyobb fontosságot tulajdonítanak a családnak, mint azok, akik az élettársukkal élnek együtt. Amennyiben a házastársakat és a gyermekeket együttesen vizsgáljuk, a legerősebb elköteleződést azokban az esetekben találjuk, ahol mindkettő jelen van a kérdezett háztartásában. Mindezek a hagyományos, nukleáris családmodell népszerűségére utalnak.
Az egyes tényezők együttes vizsgálata azt mutatja, hogy a kérdezett nemének és életkorának más tényezőktől függetlenül is hatása van a család fontosságának megítélésére, a nők és az idősebbek fontosabbnak érzik a családi kötelékeket. Ugyanezt a pozitív hatást tapasztalhatjuk, ha házastársukkal vagy gyermekeikkel élnek együtt a kérdezettek egy háztartásban. A vizsgált tényezők közül azonban legerősebbnek mégis az ország bizonyult, a magyarok számára a többi országhoz képest is fontosabb a család, abban az esetben is így van ez, ha külön-külön vizsgáljuk az egyes szociodemográfiai csoportokat. Mondhatjuk tehát, hogy az európai társadalmak értékterében a család egyfajta maradék közös többszörös, ami Magyarországon a többi vizsgált országhoz képest is kiemelkedik az értékek közül.
