December 31-én a berlini rendőrség felhívást intézett minden rendőrhöz, amelyben felszólította őket, hogy kommunikációjukban ne használjanak „érzéketlen” kifejezéseket. A „Bild” című bulvárlap gyorsan el is ítélte a „politikailag korrektebb" kifejezések használatára vonatkozó utasítást. De nem vette észre a levél legaggasztóbb elemét. Ebben az indoklás szerint azért kellene bizonyos migránsokat „déliek" („südländisch”) helyett „nyugat-ázsiaiaknak", mert az „alkotmányellenes média” ("verfassungsfeindliche Medien") ilyen „negatív” kifejezéseket használt.
Németországban egyetlen alkotmányellenes média sem létezik.
Visszapillantás 2020-ba. A "Neues Deutschland" című baloldali napilapnak adott interjújában Benedikt Lux, a berlini Zöldek frakcióvezetője megjegyezte, hogy a kormányzó baloldali koalíció új rendőrségi vezetést nevezett ki. Itt a teljes idézet: „Lecseréltük az összes berlini rendészeti hatóság teljes vezetését, és igazán jó embereket hoztunk. A tűzoltóságét, a rendőrségét, az ügyészségét, az alkotmányvédelmi hivatalét” (Németország belföldi titkosszolgálata). „Nagyon remélem, hogy ennek eredménye a jövőben meg is fog mutatkozni.”
A minden rendőrnek szóló újévi rendőrségi felhívás is egy ilyen eredmény lehet.
Berlinben tehát most baloldali rendőri vezetés, államügyészség és titkosszolgálat működik. Félelmetes hatalmi eszköz azoknak a politikusoknak, akik tudják, hogyan kell használni.
Van még valami. Szövetségi szinten a jobboldali média, mint például a „Tichy's Einblick”, a „Schnüffelgesetz” (a köznyelvben használt "kémtörvény") kifejezést használja az új informátortörvényre. Ez az ijesztően hangzó elnevezés azt sejteti, hogy a polgárokat arra ösztönzik, hogy kémkedjenek a környezetükben élők után.
A törvényt eredetileg az uniós jogszabályok megsértését bejelentő informátorok védelméről szóló uniós irányelv egyszerű végrehajtására tervezték. A német baloldali koalíció azonban az utolsó pillanatban megváltoztatta a szövegezést úgy, hogy az már a német alaptörvény megsértésére, vagy akár csak kritikájára is vonatkozzon. Az ilyen jellegű vádak alapján - még akkor is, ha azok nem törvénytelenek és/vagy nem bizonyítottak - bármely köztisztviselőt el lehet bocsátani. A vádakat nem kell a bíróság előtt bizonyítani. Egy egyszerű közigazgatási határozat elegendő például a tanárok, a rendőrök vagy az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők munkaviszonyának megszüntetéséhez.
Ezzel a törvény egy mélyreható, a politikai hatalom megszerzését szolgáló eszközzé válhat Németországban.
Korábban a köztisztviselőket csak akkor lehetett elbocsátani, ha a bíróság úgy ítélte meg, hogy szembe mennek Németország alkotmányos rendjével. Az új szabályozás értelmében nem lesz szükség bírósági határozatra és bizonyítékra. Elegendő lesz a vád is. Azt „ki fogják vizsgálni”. De nem egy bíró, hanem a kormányhivatalnokok. Az áldozatok bíróság előtt harcolhatnak a döntéssel szemben, a saját költségükön.
A munkatársak és mások utáni kémkedés nem korlátozódik az állami szervezetekre. A legalább 50 alkalmazottal rendelkező vállalatoknak - saját költségükön – „Meldestellen”-eket („bejelentő irodákat”) kell létrehozniuk, ahol bárki bárkit feljelenthet, ha úgy gondolja, hogy látott, hallott vagy más módon tanúja volt valami helytelennek.
Eredetileg a törvénynek ez a vonatkozása (csakúgy, mint a köztisztviselőkre vonatkozó rész) az uniós jogszabályok megsértését bejelentő személyek védelmét szolgálta. De a Németország alkotmányának megsértésére vagy kritikájára vonatkozó szabály itt is érvényes. Állami szinten, csakúgy, mint a magánszektorban, az informátorok úgy is dönthetnek, hogy névtelenek maradnak. Amíg állításaikat ki nem vizsgálják, az informátorokat semmilyen indokkal nem lehet elbocsátani.
A visszaélés – vagyis, ha valaki szándékosan valótlanságot állít valakinek a sérelmére - büntetést von maga után. Ha azonban az informátorok úgy döntenek, hogy névtelenek maradnak, nem világos, hogyan lehetne őket beazonosítani.
A szólásszabadság tehát továbbra is alkotmányos védelmet élvez. De ha valaki él vele, és történetesen köztisztviselőként dolgozik, akár az állását is elveszítheti. A magánszektorban nyilvánvalóan egyetlen állami hatóságnak sincs hatásköre elbocsátani a vétséggel vádolt munkavállalókat.
Most képzelje el, hogy ön tanár, és nem kedvel egy másik tanárt az iskolájában - talán azért, mert ön baloldali nézeteket vall, a másik pedig inkább konzervatívnak tűnik. Talán valami becsmérlő dolgot mondott az EU-ról? Vagy a kormányról? Esetleg a gender-vitáról? Fel lehet őt jelenteni névtelenül.
Vagy talán egy magáncégnél irigyli egy kollégája munkáját, és magának szeretné? Fel lehet jelenteni. Vagy esetleg attól tart, hogy valamilyen okból kifolyólag elbocsátják a cégétől? Csak jelentsen fel valakit. Onnantól fogva, amíg az ügyet ki nem vizsgálják, Önt nem lehet kirúgni.
A jóhiszemű feljelentőket - például korrupciós ügyekben - védeni kell. Németország „alaptörvénye” pedig jó és méltányos. Az értelmezések azonban idővel változhatnak. Például az alkotmány tiltja a „nemi alapon” történő megkülönböztetést. Az alaptörvény alkotói ez alatt azt értették, hogy a férfiak és nők között nem lehet hátrányos megkülönböztetés.
2017-ben azonban a német alkotmánybíróság úgy döntött, hogy a „férfi” és a „nő” mellett egy „harmadik lehetőség” kizárása sérti a nemek közötti egyenlőséghez való alkotmányos jogot az állampolgárok személyi jogállását illetően. Most képzeljük el, hogy egy kolléga a munkahelyén azt a véleményét hangoztatja, hogy csak két biológiai nem létezik, és a házasságot csak férfi és nő köthet. Bár ez elvileg tökéletesen megfelel a törvényeknek, most mégis feljelenthetik, mert megsértette az alkotmányt. És ezt nem kell majd a bíróságon bizonyítani. Egy tisztviselő dönthet úgy, hogy az illető nem alkalmas arra, hogy tovább szolgálja az államot.
A magánvállalatoknál a munkáltatók talán nem szeretnék, hogy „nem befogadó” vállalati kultúrával rendelkező helyként tekintsenek rájuk. Bár az informátortörvény nem rendelkezik arról, hogy a magánszektorban milyen következményekkel járhat az, ha valakit az alaptörvénytől való eltévelyedéssel vádolnak, a való életben nagyon is komoly következményekkel szembesülhet.
Végül, a politikai pártok számára a törvény új lehetőségeket nyit meg a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelmükben. Ha találomra veszünk egy pártot, például a Zöldek, úgy is dönthetnének, hogy stratégiai megfontolásokból aktivistákat helyeznek el nagyvállalatoknál, illetve állami intézményeknél (vagy aktivizálják azokat, akik már ott vannak), majd mindenkit feljelentenek, aki nem ért velük egyet. Ennek eredménye idővel az állami intézmények és a nagyvállalatok politikai megtisztítása lehet.
A jogállamiság egyik alappillére az ártatlanság vélelme „amíg a bűnösség be nem bizonyosodik”. A német törvény ezt a feje tetejére állítja: Bár jogilag még vélelmezhető annak az ártatlansága, akit „helytelen” nézetekkel vádolnak, anyagilag azonban tönkre tehetik az egzisztenciáját
Talán megbocsátható a gyanú, hogy a német baloldal a konzervatívokat "az alkotmány ellenségeinek" bélyegezve, illetve anyagi nyomás alá helyezve próbál informális hazai hatalmi bázisokat megszerezni.
Ugyanakkor a baloldali civil szervezeteket az állam szolgálatába állítják. A tervezett új "Demokratiefördergesetz" (azaz a "demokrácia megerősítéséről szóló törvény") állandó állami finanszírozást biztosítana a „szélsőjobboldali szélsőségek ellen küzdő” civil szervezeteknek.
A „civil társadalom”, vagy legalábbis annak baloldali tábora így „államilag támogatott társadalommá” válna.
A törvénytervezet kimondott célja, hogy lehetővé tegye „harmadik felek” (azaz a civil szervezetek) számára, hogy „az állam számára fontos” tevékenységeket folytassanak. Így a „civil szervezetek” de facto állami szereplőkké válnának.
Mindennek hátterében egy állítólagos jobboldali puccskísérlet áll, amit két tucat, magát "Reichsbürger"-nek (azaz a Német Birodalom polgárainak) nevező személy tervezett tavaly. Szerintük a Német Szövetségi Köztársaság egy törvénytelen konstrukció. Ebben az értelemben az „alkotmányos rend védelme” az ilyen szélsőségesekkel szemben teljesen ésszerűnek tűnik.
A rendőrség december 7-én 3000 rendőrrel vonult ki, hogy letartóztatásokat hajtson végre, és arról is gondoskodott, hogy az ország összes médiumát jó előre tájékoztassa, hogy a helyszínről tudósíthassanak. Az állítólagos puccs tervét a kormány most új törvényei igazolására használja fel: a demokrácia veszélyben van, meg kell védeni.
A német és nemzetközi média „bizarrnak” minősítette a puccskísérletet. Pedig, mint a Die Welt rámutatott, ez volt a helyzet Adolf Hitler 1923-as sikertelen puccskísérletével is. A két eseményt azonban nem lehet érdemben összehasonlítani. Németország demokráciáját 2023-ban semmi sem veszélyezteti. 1923-ban ez nem így volt.
A demokrácia és az alkotmányos rend védelmére és megerősítésére irányuló újonnan elfogadott (illetve tervezett) törvények talán még nagyobb veszélyt jelentenek. Egy mindenütt jelenlévő, moralizáló állam megjelenésének előhírnökei, ami büntetni akarja azokat, akiknek a politikai nézetei nem bizonyulnak megfelelőnek.
