A politikai közösségek létezéséhez emberekre van szükség. Ide illik az egyik bibliai idézet: "A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe." (Példabeszédek 14:28) A várost, az államot és a nemzetet az emberek alkotják.
Emberekre van szükség ahhoz is, hogy legyen, aki dolgozik, megcsinál valamit, takarít, létrehoz valamit, vállalkozásokat indít, megtermeli az élelmiszert és elfogyasztja azt, tévéműsorokat készít, és így tovább. Ez így természetes. A kormányoknak is szükségük van emberekre, és a társadalmaknak is szükségük van emberekre.
Ezért kell elgondolkodnunk a demográfiai előrejelzések láttán. A világ népessége összességében növekszik. Az előrejelzések azonban más irányba mutatnak. 2064-re a világ népessége tetőzik, majd csökkenni fog. Ahogy csökken a megszülető gyermekek száma, úgy csökken a szülőképes korú nők száma is. Ez egyfajta ördögi kör.
Japán és Dél-Korea példája jól illusztrálja ezt a világméretű problémát. Ez utóbbiban a termékenységi ráta 2021-ben 0,81 volt, ami azt jelenti, hogy egy nő élete során átlagosan kevesebb mint 1 gyermeket vállal. A népesség reprodukciójához 2,1-es érték szükséges. Japánban ez a mutató valamivel jobb, 1,3. Japánban azonban három évtized óta meredek hanyatlás tapasztalható, és a fellendülésnek semmi jele.
Annak, aki úgy gondolja, hogy az alacsonyabb népességszám jó dolog, a népességcsökkenés jó hír. A politikai döntéshozók problémája azonban koránt sem ennyire egyszerű. A termékenység és a népesség ilyen mértékű csökkenése felér egy gazdasági katasztrófával - kevesebb ember fog dolgozni, adót fizetni és ellátni a segítségre és gondoskodásra szorulókat, a gazdaságok és a nemzetek ezt megszenvedik és lassan összezsugorodnak. Az életszínvonal zuhan, és ez még nagyobb problémákhoz vezethet, például zavargásokhoz vagy akár háborúhoz is.
A másik kérdés a kultúra és a nyelv kérdése - ha nincs utánpótlás, akkor nem lesz új generáció, akinek a népek átadhatnák kulturális örökségüket, és ki fognak halni, kulturális hagyományaik pedig elvesznek. Ezzel az eshetőséggel már számolni lehet a nyugati világ nagy részében, ahol a népességfogyással párhuzamosan tömeges a bevándorlás, ami azt jelenti, hogy más kultúrákból és nyelvi csoportokból származó emberek váltják fel az őslakosságot.
A probléma megoldásának egyik lehetséges megközelítése a gyermekvállalási kedv ösztönzése családpolitikai eszközök segítségével. Magyarországon a Fidesz-kormány egyszerre több oldalról megközelítve próbálja megállítani ezt a tendenciát: a házasságkötések támogatására, a válások visszaszorítására és a gyermekvállalás ösztönzésére törekszik, azzal a céllal, hogy a születési arányszám 2030-ra már elérje a reprodukciós szintet.
A Fidesz-kormány a magyar GDP 5%-ának megfelelő összeget költ családtámogatásokra, így próbálja meg növelni a gyermekvállalási kedvet, hogy ne bevándorlással kelljen biztosítani a népesség fenntartását. A kormány számos intézkedést hozott annak érdekében, hogy a jelenlegi 1,6-os termékenységi arányszámot a reprodukciós szintre (2,1) emelje.
E támogatások közé tartozik az első házasoknak járó kedvezmény, a gyermekes házaspároknak nyújtott adókedvezmények, a négy vagy több gyermekes családok jövedelemadó-mentessége, valamint a 30 éves koruk előtt gyermeket vállaló nőknek biztosított hasonló mentességek.
A magyar kormány is tisztában van az "autósülés-gazdaság" valóságával, vagyis azzal, hogy a gyermekvállalás előtt nem csupán anyagi, hanem gyakorlati akadályok is állhatnak. Ennek kezelésére léteznek lakásvásárlást és -bővítést támogató programok (pl. az ún. CSOK-program), olcsó vagy kamatmentes hiteleket nyújtanak ugyanerre, illetve támogatást nyújtanak a nagyobb autót vásárló családok számára.
Végezetül a Fidesz-kormány számos, a gyermekek oktatását támogató intézkedést is bevezetett. Többek között ingyenes étkezést és tankönyveket biztosítanak az iskolákban, valamint számos plusz bölcsődei, óvodai és iskolai férőhelyet is létre hoztak. A gyermeket vállaló anyákat és apákat anyagilag is támogatják, hogy gyermekeikről gondoskodhassanak, majd visszatérhessenek a munkába.
Ezen intézkedések eredményei nem egészen egyértelműek, bár úgy tűnik, hogy ösztönözték a házasságkötéseket és a családok stabilitását, és a születési rátát is növelték. 2010 óta a válások száma jelentősen csökkent, a házasságkötések száma pedig több mint kétszeresére nőtt. A születési ráta Magyarországon a 2010-es 1,3-ról 1,6-ra emelkedett. De elégséges ez? Rendszeresen látom a hírekben, hogy a halálozások száma meghaladja a születések számát.
Ausztrália termékenységi rátája 2000 és 2008 között emelkedett, és megközelítette a reprodukciós szintet. Mostanra zuhanni kezdett, olyannyira, hogy Magyarország és Ausztrália termékenységi rátája közel azonos.
Mi okozta a 2000 utáni megugrást? A John Howard vezette konzervatív ausztrál koalíciós kormány 2002-ben vezette be az úgynevezett "bababónuszt". A bababónusz a gyermek születésekor folyósított nagy összegű készpénzkifizetés volt, körülbelül 3000 ausztrál dollár, (azaz 720 000 forint körüli összeg, illetve kb. 1850 euró).
Ezt az összeget a baloldali munkáspárti Gillard-kormány alatt 5 000 ausztrál dollárra emelték az első baba után, és 3 000 ausztrál dollárra minden további baba után. 2013-ban ezt a rendszert teljesen eltörölték, és azóta sem vezették be újra. A termékenységi mutatók ezzel párhuzamosan csökkentek. Kutatások kimutatták, hogy összefüggés volt a bababónusz program és a termékenység emelkedése között Ausztráliában.
Ha összehasonlítjuk a két országot és családpolitikai intézkedéseiket, Magyarországé sokkal masszívabb. Az adórendszerbe épített számos ösztönző segíti a több gyermek vállalását, és a több mint két gyermeket nevelő családokat is juttatásokkal támogatják. A statisztikák azt mutatják, hogy ezek bevezetése óta nominálisan javult a családok stabilitása és relatíve nőtt a megszülető gyermekek száma.
Ausztráliában a jelenleg érvényben lévő rendszer berögzült. Az alacsony és közepes jövedelmű családok igen bőkezű családi támogatásokat kapnak adókedvezmény formájában, bár már nincs "bababónusz". Úgy tűnik, hogy ezek a juttatások nem annyira ösztönzik a gyermekvállalást, mint a bababónusz.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a Magyarországon is sikeresnek bizonyult bababónusz típusú juttatás a leghatékonyabb több gyermek vállalására ösztönző családpolitikai intézkedés. Az új baba érkezésére való felkészülésre vagy szinte bármi más céljára felhasználható készpénzkifizetés népszerű és kézzelfogható támogatási forma.
Még további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy az ilyen jellegű intézkedésekkel sikerülhet-e számottevően javítani a gyermekvállalási hajlandóságon. Lehet, hogy a probléma túl nagy ahhoz, hogy családpolitikai intézkedésekkel leküzdhető legyen. Jelen állás szerint úgy tűnik, semmiféle kormánytól érkező pénzösszeg sem fogja megoldani a demográfiai válságot.
