A mediterrán diétát az UNESCO olyan szellemi kulturális örökségként ismerte el, amely mélyen gyökerezik földrajzi eredetében, és amelynek mezőgazdasági és étrendi gyakorlatai felelős kölcsönhatásban vannak a környezettel. A hagyományos mediterrán diéta leírásai elsősorban Krétára, valamint Görögország nagy részére és Dél-Olaszországra jellemző étkezési mintákat tükrözték az 1960-as évek elején. Azóta további változatait írták le Franciaország, Libanon, Marokkó, Portugália, Spanyolország, Tunézia, Törökország és a mediterrán térség más részein. Elsősorban a mediterrán térség hagyományos olajbogyó-termesztési területeihez kötődik a legszorosabban, és történelmileg alacsony krónikus betegségekkel és magas várható élettartammal társult, bár az utóbbi évtizedekben az étrend és az életmód változása elhomályosította ezeket az összefüggéseket.
A mediterrán étrendre jellemző a növényi élelmiszerek magas bevitele: zöldségek, gyümölcsök, kenyér és más gabonafélék (hagyományosan minimális feldolgozással), burgonya, bab, diófélék és magvak. Minimálisan feldolgozott, szezonálisan friss és helyben termesztett élelmiszerek előnyben részesülnek, a friss gyümölcsök mint tipikus desszert, néhány alkalommal cukrot vagy mézet tartalmazó édességek heti néhány alkalommal megengedettek. Kulcsfontosságú a fő zsírforrásként használt olívaolaj (különösen a szűz és extra szűz) gyakori fogyasztása, valamint a főként fermentált tejtermékek mérsékelt fogyasztása. A mediterrán diéta elsősorban a növényeket helyezi a táplálkozás fő fókuszába, azonban tartalmazhat heti 0-4 darab tojást, hal és baromfi fogyasztását alacsony vagy csekély mennyiségben, valamint vörös hús fogyasztását alacsony mennyiségben. Az utóbbi időben egyre többet vitatott eleme a mediterrán diétának a mértéktartó borfogyasztás, különösen vörösbor fogyasztása étkezés közben.
A mediterrán táplálkozási mintának számos változata létezik a mediterrán térségben, azonban a növényi ételek és az olívaolaj mint elsődleges zsiradék állandó alkotóelemek. Észak-Afrikában például a kuszkuszra, zöldségekre és hüvelyesekre fektetnek hangsúlyt, míg Dél-Európában többek között a tészta, a polenta, a rizs vagy a burgonya, valamint a zöldségek és a hüvelyesek jelentősek. Egyes kultúrákban az alkoholtartalmú italok egyáltalán nem szerepelnek. Kulcskérdés, hogy a étrend előnyei általánosíthatók-e a mediterrán térségen kívüli népességekre. Ezen népcsoportok körében az olívaolaj fogyasztása általában alacsony, ezért a definíciónak ezt a részét kiterjesztették más, nagyrészt telítetlen növényi olajokra is, és az étrendeket gyakran "mediterrán típusú" táplálkozási mintának nevezik.
A mediterrán diéta azonban korántsem merül ki az elfogyasztott ételek összetételében, sokkal inkább tekinthető az adott népcsoportok életfilozófiájának. Mivel a mediterrán térségben több napsütés éri az embereket, előszeretettel tartózkodnak a szabadlevegőn, többnyire családjuk, barátaik társaságban. A futball, a tánc, a hosszú séták és a közösen elfogyasztott ételek a mediterrán térség lakói számára a kulturális identitás szerves részét képezik. Az ebédet követő szieszta egyre kevésbé jellemző a mediterrán térség nagyvárosaiban, pedig jelentős egészségügyi előnyökkel hozható összefüggésbe. A napközbeni, 30 percnél rövidebb ideig tartó alvás elősegíti az ébrenlétet, fokozza a teljesítményt és a tanulási képességet. Ezzel szemben a gyakori és hosszú szieszta szokása magasabb megbetegedéssel és halálozással járhat, különösen az idősek körében.
A korábbi kutatások erős bizonyítékot szolgáltattak a mediterrán diéta szív- és érrendszeri egészségre gyakorolt előnyeire, beleértve ezen megbetegedések, valamint a kockázati tényezők, köztük az elhízás, a magas vérnyomás, a metabolikus szindróma és a vérszegénység csökkentését. Összefüggést feltételeznek továbbá a mediterrán diéta, illetve cukorbetegség alacsonyabb előfordulási aránya között, ami a cukorbetegek jobb glikémiás kontrollját eredményezi. Prospektív vizsgálatokban a mediterrán diéta betartása csökkentette a halálozást, különösen a szív- és érrendszeri megbetegedések esetén, ezáltal növelve a hosszú élettartamot. Ezen túlmenően a diétát kevesebb időskorral járó kognitív diszfunkcióval és a neurodegeneratív rendellenességek, különösen az Alzheimer-kór alacsonyabb előfordulási gyakoriságával hozták összefüggésbe.
Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítanak a bélrendszer és az agy közötti kapcsolat kutatására, ugyanis felismerték, hogy a bélmikrobiom hatással van az agyműködésre és valószínűleg a hangulatra és a viselkedésre is. A hangulatban és az étvágyban egyaránt szerepet játszó agyi területek, neurotranszmitterek és neuropeptidek valószínűleg szerepet játszanak e kapcsolat közvetítésében. A gasztrointesztinális flóra számos baktériumfajból áll, melyek jótékony hatással vannak az emésztésünkre és más funkciókra, ezeket olyan tényezők is befolyásolják, mint a stressz és a magas zsírtartalmú étrend, és különböző jelzőmolekulák felszabadításán keresztül befolyásolják az agyműködést. A magas zsírtartalmú étrend a bélhám szivárgásához vezethet, ami gyulladásos faktorok felszabadulását és a bélflóra bélfalba való behatolását eredményezi, amely pedig az agyba vezető jelátviteli útvonalak változásain keresztül tovább növelheti a depresszió kockázatát. A táplálkozás és a mentális egészség közötti kapcsolat gyakran kétirányú. A táplálkozásban bekövetkező változások befolyásolhatják a pszichiátriai zavarokat a hangulatra gyakorolt közvetlen hatásokon keresztül, míg a pszichiátriai betegségek kialakulása a táplálkozásban bekövetkező változásokhoz vezethet.
Bár a diétás programok hatékonysága a súlyos mentális betegségben szenvedő betegek anyagcsere-problémáinak kezelésében jól ismert és leírt, kevés adat áll rendelkezésre a mediterrán diéta hatásáról a specifikus pszichopatológiai problémákra. A mediterrán étrenddel és a mentális egészséggel kapcsolatos két közelmúltbeli klinikai vizsgálat pozitív eredményeket mutatott a depressziós tünetek javulására és a remissziós arányokra vonatkozóan. 2020-ban egy 37 vizsgálaton alapuló irodalmi áttekintés megerősítette a polifenolok (pl. extra szűz olívaolaj, magvak, hüvelyesek) fogyasztása és a depresszió kockázata, valamint a depressziós tünetek súlyosságának csökkentése közötti összefüggést. Emellett a mediterrán diéta betartása kulcsfontosságú tényező a depressziós betegek kimenetelének javulása szempontjából, amint azt egy megfigyeléses tanulmány is sugallja, amely fordított összefüggésről számolt be az adherencia és a tünetek súlyossága, valamint a rossz depressziós kimenetel között a társbetegségben szenvedő túlsúlyos vagy metabolikus szindrómás betegek körében.
Mindent összevetve úgy tűnik, hogy összefüggés van a telített zsírokban szegény és az omega-3 többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag étrend, valamint az elhízás, a metabolikus szindróma és a stresszel összefüggő pszichiátriai rendellenességek kockázatának csökkenése között. Ezek az eredmények a gyümölcsökben, magvakban és zöldségekben, valamint halban gazdag étrendet részesítik előnyben, ahogyan az a mediterrán étrendben is megfigyelhető.
Felhasznált irodalom:
Bremner, J., Moazzami, K., Wittbrodt, M., Nye, J., Lima, B., Gillespie, C., Rapaport, M., Pearce, B., Shah, A., & Vaccarino, V. (2020). Diet, stress and Mental Health. Nutrients, 12(8), 2428. https://doi.org/10.3390/nu12082428
Guasch‐Ferré, M., & Willett, W. C. (2021). The Mediterranean diet and Health: A Comprehensive Overview. Journal of Internal Medicine, 290(3), 549–566. https://doi.org/10.1111/joim.13333
Martini, D. (2019). Health benefits of Mediterranean diet. Nutrients, 11(8), 1802. https://doi.org/10.3390/nu11081802
Ventriglio, A., Sancassiani, F., Contu, M. P., Latorre, M., Di Slavatore, M., Fornaro, M., & Bhugra, D. (2020). Mediterranean diet and its benefits on health and Mental Health: A Literature Review. Clinical Practice & Epidemiology in Mental Health, 16(1), 156–164. https://doi.org/10.2174/1745017902016010156
