Mindenki számára ismert az 1912-ben elsüllyedt Titanic története. A méltán elhíresült Titanic című film és maga a tragédia óriási kultuszt alakított ki maga körül. Az Atlanti-óceán mélyén fekvő hajóroncs mellett bontatlan – ám annál értékesebbnek ítélt – pezsgősüvegek, borosüvegek, szekrények és személyes emlékek pihennek, amelyeknek a megpillantása szinte életre kelti a több mint száztíz évvel ezelőtt elsüllyedt hajó tragédiáját. Valószínűleg ez lehetett a célja annak az öt embernek is, akik megragadva az alkalmat a – kísérleti jellegű – Titan tengeralattjáró hajóval szerették volna megnézni a hajóroncsot. Az óceán mélyén fekvő mementót nem lehetett volna az idők végezetéig megtekinteni ezzel a tengeralattjáróval, hiszen becslések szerint a Titanic hajóroncsa 2056-ra teljesen összeomlik a vasevő baktériumok miatt. Ahogyan a 20. század elején futótűzként terjedő hajótragédiának, úgy a Titan sorsának a híre is gyorsan terjedt. Nem volt az esemény idején olyan platform, influenszer, aki ne ezzel az aktuális témával foglalkozott volna. Tények, érdekességek és még több kérdés derült ki a Titan tengeralattjáróval kapcsolatban. Nem volt ez másként hazánk hegymászójának híre kapcsán sem.

Suhajda Szilárd ügye igencsak megosztotta a közvéleményt, hiszen hirtelen mindenki szakértő lett, bírálni kezdte a hegymászó döntését, minden szülő azonosult a hegymászó gyermekével, mint édesapa; az egyedül gyermeket nevelő édesanyák együtt éreztek az extrém sportoló feleségével, de akadtak olyanok is, akik a hegymászók megmentéséért végzett áldozatos segítőkkel mutattak szimpátiát. Volt, aki teljes elhatárolódást és – a hegymászó döntésével kapcsolatban – meg nem értettséget mutatott a szerinte felelősségtelen döntés miatt. Egy dolog biztos: mind a három esetben a résztvevőknek tudniuk kellett a vállalt kockázat súlyosságát. Mindegyik történetben a szereplők tudatosan jelen voltak, feltételezhetően birtokában a megfelelő döntés érdekében a szükséges tudásnak is. Amennyiben megkérdeznénk egy közgazdászt, hogy a Mount Everest csúcsának palack nélküli elérésére mennyi az esély, akkor a pontos válasz a 24,5%. Ahogyan az extrém hegymászás kezdetén, úgy a Titanic indulását megelőzően is voltak vészjósló előjelek. Az 1912. áprilisi katasztrófa előestéjén több jégjelentés is érkezett, viszont számos hír a távírászoktól – feltételezhetően a túlterheltség miatt – nem érkezett meg a címzettekhez. A kétséges kimenetel lehetősége nem volt másként a Titan-tragédiánál sem, amit a résztvevőkkel aláírt lemondó nyilatkozat is igazol.  

A nyilatkozat tartalmazta, hogy tragikus kimenetel esetén a tulajdonos OceanGate nem vonható felelősségre, még az érintett személyek rokonai, örökösei vagy jogi képviselői sem tehetik ezt meg. A nyilatkozat tartalmazta azt is, hogy az óceánban a hajó rendkívüli nyomásnak van kitéve és ebben az esetben meg is hibásodhat a hajó, ami feltételezhetően tragédiát von maga után. Attól függetlenül, hogy a kísérleti merülőhajót egyetlen szabályozó testület sem hagyta jóvá, tanúsítványt sem kapott és a jelentkezők a beleegyező-nyilatkozatot is aláírták, nem biztos, hogy az üzemeltető megússza a jogi eljárást. 

Nézzünk néhány számszerű tényt az eseteket illetően: míg Suhajda Szilárd ügyében a hegymászáskor egy 8848 méteres Mount Everest állt vele szemben, addig a Titanic tragédiáját egy víz alatt megbúvó jéghegyre futás okozta, illetve a Titan tengeralattjáró a 4000 méter mélyen fekvő roncshoz indult el. A Titanicra felszálló tehetős utasok a luxusigényt kielégítő kabinokért, a jelenlegi árfolyammal számolva 44 millió forintot, azaz 105 ezer fontot fizettek, míg a Titan tengeralattjáró milliárdosai, a tervezetten majdnem 8 órás útért, közel 84 millió forintot fizettek személyenként, ami 250 ezer dollárt jelent. Egy Everest-expedíció teljesítése akár több tízmillió forint költséggel is járhat. Az extrém hegymászás anyagi vonzata egyébként számos tényezőtől függ, például az igénybe vett szolgáltatásoktól. A legtöbb esetben azt a lehetőséget választják, amelyben csak logisztikai támogatást kérnek, ennek költsége 32 ezer és 60 ezer dollár között mozog. Abban az esetben, ha az all inclusive expedíciót választja valaki, annak 40 000 és 100 000 dollár közötti összeget kell kifizetnie. Azt is meg kell említenünk, hogy egy tragikus kimenetel esetén egy hegymászó holttestének a lehozatala is igen magas költségvonzattal jár, ami 10 000 és 40 000 dollár között mozog jelenleg. A Titanic több mint 1500 áldozatot, míg a Titan-tragédia öt ember halálát követelte, az extrém hegymászás esetén konkrétan nem is tudhatjuk, hogy egy hegymászó megmentésénél pontos hány személy érintett, akiknek az élete szintén veszélyes helyzetbe kerülhet, legyen az akár serpa, hegymászó, mentő vagy a helikoptert vezető személy. Éppen amiatt, mert egy holttestet lehozni a Mount Everestről óriási költséggel jár, illetve azért is, mert a tetem lehozatala is sok veszélyt von magával, jelenleg több mint 200 holttest van a Föld legmagasabb pontján. Talán meglepő, hogy eddig egyetlen áldozatot tudtak lehozni a hegyről és hazánk hegymászója, Suhajda Szilárd is a hegyek között pihen. 

Vizsgáljuk meg tényszerűen, hogy mi a közös a Titanic, Suhajda Szilárd hegymászó és a Titan-tragédia történetében. A Titanic és a Titan tengeralattjáró eseményében a párhuzamot James Cameron, a Titanic c. film Oscar-díjas rendezője is meglátta, aki szerint mindkét esetben voltak figyelmen kívül hagyott felelőtlenségre utaló jelek. A három történetet együtt nézve kétséges volt a végkifejlet: a jégjelentés, a kísérleti tengeralattjáró állapota és az oxigénpalack nélküli csúcstámadás alacsony esélyű sikeres kimenetele. Az események kapcsán közös, hogy jelen volt egy olykor önös érdek által vezérelt emberi döntés, amely mások életére is negatív hatást gyakorolt. Mindegyik eset kapcsán azonos tényező, hogy traumatizált családok maradtak hátra, akik életük végéig cipelik az elvesztett személyek hiányát. Egyik esetben sem jelentett akadályt a kifizetett pénz, legyen az akár egy extrém hobbi, egy katasztrófa-turizmusnak aposztrofált óceánjárás vagy egy luxusnyaralás az óceán vizén. Közös elem, hogy a tragédia megtörténtét követően egy reményteljes időszak következett, amely mindenkit valamilyen úton-módon megérintett és érdeklődésre sarkallt, azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy a megmentési kísérletek hatalmas költségvonzattal jártak.

De vajon miért érzi szükségét valaki annak, hogy a meglévő vagyonát egy olyan hobbira költse, amelynek a kimenetele már a kezdetek-kezdetén kérdéses? Van-e jogunk bírálni, hogy ki mire költi az általa összegyűjtött pénzt? A Titanic luxushajóra, a Titan tengeralattjáróra felszálló utas és a hegyet megmászó személy esetén sincs tisztünk eldönteni. Az biztos, hogy mindegyik tragédia egy emberként kovácsolt össze bennünket, aggódtunk, reménykedtünk, tanultunk, tapasztalatot szereztünk és feltételezhetően tudatosabb döntések meghozatalára bátorított mindannyiunkat.