Előző cikkemben a Magyarország és Törökország közötti kulturális kapcsolatokra hívtam fel az olvasó figyelmét, jelen írás pedig a két ország közötti politikai kapcsolatok alakulását vizsgálja az ezredfordulót követően. A korábban már említett, 1923. december 18-án hitelesített kétoldalú barátsági szerződés önmagában nem jelentett kiemelt partneri viszonyt, viszont a fent említett időkben ez volt a bevett módja két állam közvetlen kapcsolatba lépésének. Az I. világháborút követően mindkét ország rossz viszonyt ápolt úgy a nyugati nagyhatalmakkal, mint a kommunista Szovjetunióval, így a több évszázados közös történelem és az ősi rokoni szálak mellett az aktuális politikai helyzet is a szövetség mellett szólt. Az egyezmény, immár, száz év távlatából visszatekintve is időt álló, a kölcsönös tiszteletre és bizalomra épülő kapcsolat jegyeként maradt meg.  A két ország közötti hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvétele 1924 májusában következett be, miután kölcsönösen megnyitottak a követségek Ankarában és Budapesten.  

Írásommal választ szeretnék adni arra a kérdésre, hogy Törökország miért is olyan fontos partner Magyarország számára, annak ellenére, hogy a történelem sok esetben egymás ellen sodorta a két népet. Jelenleg számos különböző profilú intézmény és diplomáciai szervezet rendelkezik széles és gazdag választékkal a terület szempontjából fontos és aktív kapcsolatok kiépítésére. Magyar és török oktatási intézmények, múzeumok, civil szervezetek, kultúrintézetek és örökségvédő szervezetek széles skálája áll rendelkezésre, amelyek különböző szempontok alapján alakítják a magyar-török kapcsolatrendszert. Nem mehetünk el a diplomáciai szervezetek megemlítése mellett, már csak azért sem, mivel a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium hivatalos weboldala szerint Törökországban az Ankarai Nagykövetségen kívül még további 11 hivatalos diplomáciai szerv létezik (konzuli hivatalok, tiszteletbeli konzulok) különböző városokban, lefedve egész Törökországot, Magyarországon pedig Törökország Budapesti Nagykövetsége mellett további három tiszteletbeli konzul végez munkát. Törökországban a Kossuth Lajos utcán található Ankarai Nagykövetség mellett fontos szerepet tölt be az Ankarai Konzulátus, illetve az Isztambuli Főkonzulátus is. 

    Mivel politikai szempontból vesszük górcső alá a kapcsolatot, meg kell említenünk Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének pontosan az ezredfordulón tett látogatását. 2000. május 24-27. között a miniszterelnök hivatalos látogatást tett Törökországban, többek között Ankarában tárgyalt Bülent Ecevit kormányfővel, Ahmet Necdet Sezer államfővel, valamint előadást tartott a Bilkent Egyetemen. Azért említésre méltó ez a látogatás, mivel 17 év után ő volt az első magyar miniszterelnök, aki Törökországban járt, sőt Gömbös Gyula 1933(!)-as látogatása óta ő volt az első miniszterelnök, aki a kétoldalú kapcsolatokról való tárgyalás céljából vett részt törökországi találkozón. Ehhez a találkozóhoz többek között az is hozzájárult, hogy 1999-ben március 12-én Magyarország NATO tag lett, így hivatalosan is egy katonai és politikai szövetségbe került Törökországgal. Ankara már a 2000-es elejétől ambicionálta a közép-európai államokkal való kapcsolatépítést. Egyrészt azért, mert azok közben vele szövetséges államok, NATO-tagok lettek; másrészt pedig azért, hogy az EU tagjaiként álljanak ki annak délkeleti bővítése mellett. Orbán Viktor 2000-ben megejtett látogatása után számos állam- és kormányfői találkozó zajlott le a két ország között, kiemelendő a 2013. február 4–5-i, amikor ugyanis Törökország részéről az akkor még miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan járt Magyarországon. Hóvári János professzor úr ezt a látogatást a magyar–török kapcsolatok történetében korszakváltásként írta le. A látogatás alkalmával alakult meg a két ország közötti Magas Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács, melynek ülései a kormányfők elnökletével zajlanak. 2013. december 17–18-án Orbán Viktor viszonozta a miniszterelnöki látogatást Törökországban, ekkor került sor a Tanács első ülésére is, melyen a kormányfők mellett számos miniszter is részt vett mindkét oldalról.

    Az azóta lezajlott találkozókon számottevő gazdasági, kereskedelmi, hadiipari, migrációs vagy éppen politikai napirendet érintettek, mondhatni igencsak eredményesen, hiszen a kétoldalú árucsere-forgalom már megközelíti a 4 milliárd dollárt. A kereskedelem mellett Magyarországnak energiaellátás szempontjából is elengedhetetlen partner a kis-ázsiai ország, hiszen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint Törökország egy olyan megbízható és kiszámítható tranzitpartner, amely nélkül nem lenne garantálható a biztonságos energiaellátás Magyarországon (Török Áramlat). A két ország közötti Magas Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács ülésre legközelebb december 18-án fog sor kerülni, amikor Erdoğan elnök, az augusztus 20-i látogatása után, ismét a magyar fővárosba érkezik.

    A két ország politikai kapcsolatát tovább erősítette az a tény, hogy Magyarország 2018. szeptember 3. óta megfigyelői státusszal rendelkezik a Türk Államok Szervezetében, melynek köszönhetően Magyarország nemcsak Törökországgal, hanem a többi türk országgal is egyre jobban fejlődő barátsági és gazdasági kapcsolatot alakított ki. A TÁSZ találkozóin az országok vezetőinek lehetőségük van találkozni egymással, így Magyarország miniszterelnöke az előbb említett találkozóknak köszönhetően még sűrűbben tud kapcsolatba lépni Törökország elnökével. Azt se felejtsük el, hogy e szervezet a gáztartalékok tekintetében a 3. a világon, szóval Magyaroszág szempontjából ez a tény sem elhanyagolható.

Magyarország számára alapvető érdek, hogy a délkelet-európai térséget a stabilitás és a biztonság jellemezze, hiszen e régió országai fontos szerepet játszanak a két ország nemcsak biztonsági helyzetére, hanem a két ország gazdaságai számára is. A Balkán stabilitása és biztonsága kiemelt cél úgy Magyarország, mint Törökország esetében, tehát a politikai kapcsolatok fontossága erre a tényezőre is kiterjed. Egy másik, szót érdemlő téma a migráció, mivel Törökország a kontinensre nehezedő irreguláris migrációs nyomás kezelésében is kulcspozíciót tölt be. Magyarország, mint sok más európai uniós ország, erős migrációs nyomással néz szembe. Ezen helyzetek megoldásában és megelőzésében is stratégiai partnerként számít Törökországra a magyar kormány. Orbán Viktor miniszterelnök a migrációs és menekültválság kezdetétől fogva rendszeresen hangsúlyozza Törökország kulcsfontosságú szerepét a tömeges és illegális migráció elleni küzdelemben.

Ez a kiemelés minden magyar–török felső szintű találkozón megismétlődik, és azt szolgálja, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos a török kormánnyal való együttműködés a migrációs nyomás kezelése és csökkentése érdekében. Ez a stratégia része annak az erőfeszítésnek, amely a migrációs kihívásokra való reagálásra és az európai határok biztonságának erősítésére összpontosít.

Arról se feledkezzünk meg, hogy tapasztalva Magyarország erős külkereskedelmi kitettségét és koncentrációját az Európai Unióval szemben, a magyar gazdaságpolitikai döntéshozók 2012-ben meghirdették a Keleti Nyitás Stratégiáját. A stratégia célja az Európai Unión kívüli országokkal való külkereskedelmi kapcsolatok fokozása és a koncentráció csökkentése. Többek között ennek is köszönhető, hogy Magyarországnak egyre jelentősebb kereskedelmi partnere Törökország, az export és az import tekintetében egyaránt. A magyar exportnál az látható, hogy a kereskedelem értéke 2012-ben elérte az 1 512 millió dollárt, ami 2020-ra már a 2 088 millió dollárt is meghaladta. A Törökországból érkező import esetében jóval nagyobb növekedést mutatnak az adatok, ugyanis 2012-ben 551 millió dollár értékben vásárolt Magyarország különféle termékeket, ami a következő években folyamatosan emelkedett, 2019-re meghaladva az 1 480 millió dollárt is. A jelek szerint ezek a számos a következő években csak növekedni fognak, erről a növekedési igényről is fog szólni a december 18-i török-magyar csúcs.

Végezetül, egy utolsó adalék a politikai részhez. Fontos kiemelni, hogy Magyarországot 2010, Törökországot pedig 2002 óta ugyanaz a kormány irányítja, ez pedig stabilitást jelent a külpolitikában – talán ennek is köszönhető, hogy a két ország ilyen szoros és virágozó kapcsolatot képes fenntartani sok-sok éve már.

A száz éve aláírt barátsági szerződés túlélte a második világháborút, túlélte a kommunizmust, sőt még a hidegháborút is, mégsem került soha felbontásra. Az 1990-es években ennek a szellemiségnek a nyomán jutott el oda a két ország, ahol most van, illetve ennek a szellemiségnek az oltárán fejlesztették tovább kapcsolataikat az ezredfordulót követően is. Nagyon kevés olyan dokumentum létezik a nemzetközi diplomáciában, amely egy évszázad után, napjainkban is tovább él, ahogy az Ankarában aláírt barátsági és együttműködési szerződés.

Írásomat a már idézett barátsági szerződés első cikkének szövegével zárom, mely a baráti és partneri kapcsolat jövőbeli fejlesztésére ösztönzi a két országot: „A Magyar Királyság és a Török Köztársaság között, úgyszintén a két állam állampolgárai között, zavartalan béke, valamint őszinte és állandó barátság fog fennállni.”