A demencia egy degeneratív állapot, amely a kogníció romlását, a mindennapi tevékenységek károsodását, illetve a viselkedés megváltozását okozza (Zucchella és mtsai., 2018). Bár a köznyelvben gyakran önálló betegségként referálunk rá, valójában leginkább gyűjtőfogalomként értelmezhető, mivel a progresszív hanyatlásnak ezen mintázatát számos alapbetegség okozhatja. A legelterjedtebb az Alzheimer-kór, mivel a demenciában szenvedő betegek mintegy 70%-át érinti. A továbbiak közé tartozik a frontotemporális degeneráció, a vaszkuláris demencia és a Lewy-testes betegség (Baldwin és mtsai., 2021; Zucchella és mtsai., 2018). A demencia főleg az idősebbeket érinti. Világszerte mintegy 50 millió ember él ezzel az állapottal, azonban a korosodó népességi ráta miatt ez a szám fokozatosan növekszik, és 2050-re várhatóan a 131,5 milliót is eléri (Livingston és mtsai., 2020; Prince és mtsai., 2015).
Tünetek
A tünetek az állapot súlyosságától függően változnak. A korai szakaszban a rövid távú memória csökkenése jelentkezik, ami a közelmúltbeli események elfelejtésében, a megfelelő szó megtalálásának nehézségében, vagy a szavak jelentésének elvesztésében jelentkezik. Később a munkamemória is érintett lehet, ami a súlyos emlékezetkiesést és a közelmúltban szerzett ismeretek elfelejtését jelenti. A nyelvi készségek tekintetében az önkifejezés nehézségei, végezetül pedig a teljes nyelv elvesztése figyelhető meg. A problémamegoldás területén a korai stádiumú demenciában csak enyhe vagy mérsékelt nehézségekkel kell szembenézni, ami későbbi stádiumban az ítélőképesség vagy a problémamegoldás képtelenségében csúcsosodik ki (Arvanitakis és mtsai., 2019; Henderson & Jorm, 2000).
A tünetek nem csak a demencia súlyosságától, hanem az érintett agyi struktúrától függően is változnak. Amennyiben az agykéreg érintett, úgy a hosszú és rövid távú memória működési zavara jellemző, valamint a nyelvi diszfunkciók, mint a nyelv használatának nehézsége vagy olvasásra való képtelenség. Amennyiben a kéreg alatti struktúrák (mint a bazális ganglionok, talamusz, limbikus rendszer) is érintettek, úgy az zavarja a figyelmet és a motivációt, melyek a végrehajtó funkciók fontos összetevői, továbbá érzelmi zavarok is felléphetnek. Az alapbetegségtől függően artikulációs zavarok, járászavarok, a mozgásban fellépő egyéb változások is jelentkezhetnek. Ilyen alapbetegség lehet a Parkinson-, illetve a Huntington-kór (Márkus, 2006).
A demenciára viselkedéses és pszichológiai tünetek is jellemzőek. Ezek egy heterogén csoportot alkotnak, melyek az érzelmi élményt, a gondolati tartalmakat, észlelést és motoros funkciókat érintik. Ide tartozik a nyugtalanság, szorongás, depresszió, ingerlékenység, ismétlődő kérdezősködés, hallucinációk, étvágyban bekövetkező változások, valamint az alvászavarok. Ezek a megnyilvánulások növelik a megélt negatív érzelmeket, valamint előnytelen hatással vannak mind a betegek, mind a gondozók életminőségére, illetve gyakran kiváltják a betegek korábbi intézményi elhelyezését (Cerejeira és mtsai., 2012; Kales és mtsai., 2015).
Háttere
A demencia biológiája az alapbetegségtől függően változik, bár az idegsejteket és szinapszisokat (idegsejtek közötti kapcsolat) megváltoztató vagy károsító krónikus állapotok képezik az alapját. Az Alzheimer-kórra jellemző, hogy béta-amiloid plakkoknak nevezett kóros fehérjetöredékek halmozódnak fel. Érintettek továbbá a sejtek belsejében található mikrotubulusoknak nevezett struktúrák, melyek segítenek a tápanyagok és más fontos anyagok szállításában. A tau-fehérjék általában segítenek stabilizálni ezeket a mikrotubulusokat. Az Alzehimer-kórban azonban a tau-fehérjék rendellenessé válnak, és neurofibrilláris csomókat alkotnak. A béta-amiloid plakkok felhalmozódása és a tau-fehérjék rendellenes összetapadása megzavarja az agysejtek közti kommunikációt, gyulladást váltanak ki, valamint megzavarják a tápanyagaszállítást. Idővel a plakkok és csomók felhalmozódása az idegsejtek elhalásához és az agyszövet fokozatos elvesztéséhez vezet, különösen a memóriával és megismeréssel kapcsolatos területeken (Dening és mtsai., 2020).
Bár az Alzheimer-kór legtöbb esetben egyértelmű családi előzmények nélkül fordul elő, esetenként a genetikai tényezők is szerepet játszanak. Bizonyos gének, mint az APOE gén mutációi a kór kialakulásának fokozott kockázatával járnak. A dohányzás, az elhízás, a magas vérnyomás, valamint a szív- és érrendszeri betegségek gyakori kockázati tényezők, melyek idősebb felnőtteknél gyakran együtt járnak a demenciával. Mivel az agy erős erekkel gazdagon ellátott, ezért különösen érzékeny a véráramlás károsodására és megbetegedésére.
Protektív és rizikótényezők
Ez a szívbetegséggel élőket a demencia nagy kockázatának teszi ki, és rosszabb prognózissal jósol be (Grande és mtsai., 2020). A nem megfelelő alvás szintén növeli a demencia kockázatát. Ennek egyik lehetséges oka a fentebb bemutatott béta-amiloidhoz kapcsolódik. A nap folyamán mindannyian termelünk valamennyit ebből a fehérjéből. Amikor alszunk, az agysejtek és kapcsolataik zsugorodnak. Ez nagyobb teret alkot az agysejtek között, így a béta-amiloid és más, napközben felhalmozódó anyagok kiürülhetnek. Ennek értelmében, ha nem alszunk eleget, az agyunknak nem lesz elég ideje a tisztogatásra, ezért ezek az anyagok napról napra tovább halmozódnak, így vezetve demenciához (Budson, 2021).
Protektív faktorok közt említhetjük, hogy a magasabb iskolai végzettség fenntarthatja a kognitív funkciókat az élet későbbi szakaszában is. Az oktatás szerepét azonban az életpálya-modell összefüggésében kell vizsgálni, hiszen a tanulmányok a munkakörülményeket hozták összefüggésbe a késői kognitív képességekkel. Az alacsony igénybevételű munkahelyek a motiváció és a kognitív teljesítmény hiányával járhatnak együtt (Grande és mtsai., 2020). A rendszeres testmozgás is összefüggésbe hozható az agy egészségének javulásával. A testmozgás növeli az agy vérellátását, ezzel mérsékelve a szív- és érrendszeri, valamint a cukorbetegségek mérséklését (Ahlskog és mtsai., 2011).
Kezelés tekintetében egy olyan összetett jelenségről lévén szó, mely nem csak a kognitív, hanem a hangulati és viselkedési tüneteket is magába foglalja, így egyre inkább központi elemmé válik a betegség holisztikus és egyénre szabott megközelítésének fontossága (Zucchella és mtsai., 2018). A kezelés célja a tünetek okozta szenvedés csökkentése, illetve a kognitív hanyatlás késleltetése. Ezt farmakológiai és nem farmakológiai eszközökkel egyaránt meg lehet tenni. A kognitív képességek fenntartásában és az életminőség javításában hasznos lehet az olvasás, a zene- vagy művészetterápia, a testmozgás, a társas tevékenységekben való részvétel és az egészséges, agy működésének kedvező táplálkozás. A közepesen súlyos vagy súlyos demenciában szenvedő betegek azonban nehezen vesznek részt ilyen tevékenységekben, ezért ezek gyakoriságát vissza kell fogni, ha a betegek már nem tudnak biztonságosan és produktívan részt venni (Arvanitakis és mtsai., 2019).
A demenciát komplex szindrómának tekintik, amelyet orvosbiológiai és pszichoszociális szempontok alapján is vizsgálni szükséges. A biomedicinális kutatás javította az öregedés és a demencia megértését, hangsúlyt fektetve a gyógyító kezelésekre. A pszichoszociális megközelítések olyan személyre szabott beavatkozásokat foglalnak magukban, amelyek maximalizálják a demenciában szenvedő egyének képességeit, javítják a kogníciót, a viselkedést és a mindennapi működést (Vernooij-Dassen és mtsai., 2021). A demencia növekvő prevalenciája miatt a tünettan mélyebb megismerése szükséges, így lehetővé téve a hatékonyabb ellátást.
