Az űrdiplomácia magában foglalja az űrtudomány és űrtechnológia felhasználását a különböző külpolitikai célok elérése és a nemzeti űrkapacitások megerősítése érdekében. Az űrprogramok céljai közé tartozik többek között a távérzékelési (remote sensing) technológia a mezőgazdaság területén, a vízkészlet-gazdálkodás (water resource management), az időjárás előrejelzés, a távközlés, a távgyógyászat (telemedicine) és az oktatás is. A világűr stratégiai jellege miatt az ezzel kapcsolatos együttműködésekben óriási szerepet kapnak a nemzetközi szerződések, és az egyéb nemzetközi megállapodások. Mindez természetesen a diplomáciára támaszkodva történik meg annak érdekében, hogy a világűrt érintő ügyekben is fenntartsák a békés együttműködést. 

Az űrdiplomácia legfontosabb feladata, hogy a nemzetközi együttműködéseken keresztül keretet szabjon a világűrben történő tevékenységeknek és ezeket az emberiség hasznára fordítsa, miközben az űrt is védi. Támogatja az innovációt és azokat a további előnyöket, amelyeket az űrrel kapcsolatos tevékenységek hordoznak magukban. Fontos szempont viszont az is, hogy ezek csak akkor érik el a teljes potenciáljukat, ha fenntartható és méltányos körülmények között zajlanak. Ugyanis, ha ezek a feltételek nincsenek biztosítva, akkor az visszafordíthatatlan konfliktusokhoz vezethet és egyes országok akár fegyverként is használhatják a világűrt. Így az űrdiplomácia összekapcsolja a közszférát, a magánszektort, a szakértőket és a civil társadalmat is, hogy minél hatékonyabb és működőképesebb keretet biztosítson az űrben lévő együttműködésre. 

A fenntarthatóság az űrben is kifejezetten fontos, ugyanis jelenleg akkora mértékben függünk ettől, hogy mindenképpen számítanunk kell a hosszú távú használatra. Az Egyesült Nemzetek Szervezete az űrfenntarthatóságot úgy definiálja, mint „az űrtevékenységek korlátlan ideig történő folytatásának képessége a jövőben is, oly módon, hogy megvalósuljanak a világűr békés célú kutatásának és békés célú használatának előnyeihez való méltányos hozzáférés célkitűzései a jelenlegi generációk igényeinek kielégítése érdekében, miközben a világűr környezetét a jövő nemzedékek számára is megőrzik.” 

Akár a GPS-szel navigálunk, az időjárás előrejelzést nézzük vagy az internetet használjuk, a mindennapi tevékenységeink elengedhetetlen részévé váltak a műholdak. Ezen objektumok növekvő száma azonban sokszor komoly komplikációkat is okoz űrszemét formájában. Ez a hulladék természetesen az emberi űrrepülés következménye és az 1950-es évek óta keringő közel 9 ezer műhold felrobbanásából keletkezett. A European Space Agency (ESA) becslése szerint körülbelül 900 ezer olyan törmelékdarab kering a Föld körül, amely 1 cm-nél nagyobb, ami ugyan nem hangzik kifejezetten veszélyesnek, viszont ütközés esetén komoly károkat okozhat. 

A nagyhatalmak „játszótere”

Jelenleg a világ több, mint 70 országa rendelkezik valamilyen űrprogrammal és számtalan vállalat foglalkozik jelenleg, vagy tervez befektetéseket és „üzletágakat” az űrben. Az űrtechnológiában és űrkutatásban résztvevő szereplők lehetnek kormányok, magáncégek, nemzetközi szervezetek vagy űrügynökségek. Azoknak az országoknak, amelyek saját űrprogrammal rendelkeznek, vagy ezekben részt vesznek, lehetőségük nyílik a saját technológiájuk fejlesztésére az űrkutatás terén. Meglepő lehet viszont az, hogy azok az országok is érdekeltek ebben, amelyek ebben nem közvetlenül érintettek. Felfedezték ugyanis a világűr egyre növekvő stratégiai jelentőségét, amelyből származó előnyökről egyikük sem szívesen mondana le. 

Az Egyesült Államok az űrdiplomácia egyik legnagyobb úttörője a világon. A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (ismertebb nevén NASA) 1958-as megalapítása óta az ország folyamatos külpolitikai eszköze. A NASA számtalan országgal és nemzetközi szervezettel írt alá megállapodást világszerte az együttműködés előmozdítása érdekében. 2018-as adatok szerint, addig az évig 800 aktív nemzetközi megállapodást kötött partnereivel több, mint 120 országban. 

Az 1976-os Outer Space Treaty-ben (OST, magyar fordításban Világűrszerződés) gyökerezve indult 2020. október 13-án az Artemis megállapodás az Egyesült Államok kezdeményezésével. Ez egy nem kötelező érvényű szerződés, de célja, hogy irányt mutasson a civil űrkutatásban és űrhasználatban. A megállapodás eredetileg 8 állammal indult, de 2024 májusában már 40 aláírója volt. A 10 alapelv közé tartozik annak a megerősítése, hogy az együttműködést kizárólag békés célokat szolgálhat, emellett a transzparencia elve is nagy hangsúlyt kapott, továbbá a szerződés aláírói kötelezettséget vállalnak, hogy segítséget nyújtanak a világűrben bajba jutott embereknek. Az is idetartozik, hogy az űr erőforrásait úgy kell felhasználni, hogy az az emberiség javát szolgálja és közben védelmezzük is, ugyanis a világűr mindannyiunk közös öröksége. 

Földöntúli stratégia 

2023-ban adta ki az Egyesült Államok az Űrdiplomácia Stratégiai Kerete (Strategic Framework for Space Diplomacy) kezdeményezésüket az USA űrben való vezető szerepének még inkább előmozdítására. Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminiszterének sajtónyilatkozata szerint az a céljuk, hogy ezzel a keretrendszerrel kiterjesszék a nemzetközi együttműködéseket olyan űrtevékenységekre, amelyek kölcsönösen előnyösek a partnerországok számára is. Blinken szerint kiemelten fontos, hogy ezzel a dokumentummal egy biztos alapot adjanak az Egyesült Államok stratégiai céljainak a világűrben és elkötelezettek amellett is, hogy az egész emberiség számára kiterjesszék az űrben rejlő előnyöket. 

Az Űrdiplomácia Stratégiai Kerete három alappillért emel ki az Egyesült Államok űrdiplomáciáját illetően: az űrpolitika fejlesztése a jövő generációinak érdekében, űrtevékenységek szélesebb körű diplomáciai célokra való felhasználása, valamint biztosítani azt, hogy a minisztériumban  űrdiplomáciával foglalkozó munkatársak rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel és eszközökkel ahhoz, hogy megvalósítsák a kitűzött célokat. A dokumentum szót ejt továbbá a nemzetbiztonság és non-proliferáció fontosságáról is, összességében pedig kevésbé a külvilág, mindinkább az USA saját politikája felé irányul. A kezdeményezés célja végső soron annak biztosítása, hogy teljesítsék a kitűzött missziót és előmozdítsák az Egyesült Államok globális űrkutatási vezető szerepét. 

A probléma viszont az, hogy az Egyesült Államok hozzáállása a nemzetközi együttműködésekhez az űrpolitika területén hosszú távon nem kifizetődő. 2018-ban a NASA által kötött megállapodások több, mint a fele az Európai Űrügynökségekkel, illetve Kanadával, Franciaországgal, Németországgal, Japánnal és az Egyesült Királysággal volt. Tehát az USA űrpolitikája ezt a néhány gazdag országot részesíti előnyben, ami lehetővé tette Kínának – aki az Egyesült Államok feltörekvő vetélytársa az űrben –, hogy segítse a fejlődő országok űrhöz való jobb hozzáférését és ezzel előmozdítsa saját geopolitikai érdekeit. Ezzel arra törekszik, hogy ezen országok fő partnerévé váljon, az országok valamelyes függjenek a kínai űr- és kiberképességektől és Kína geopolitikai céljait szolgálják. Ez akár az Egyesült Államok űrpolitikáját és űriparát is veszélyeztetheti. 

Talán az egyik legfontosabb multilaterális együttműködés az űrdiplomáciában a Nemzetközi Űrállomás (ISS), amit hivatalosan Reagan elnök hagyott jóvá 1984-ben. Az Egyesült Államok, Oroszország, Kanada, Japán és az Európai Űrügynökség (ESA) részvételével a valaha alkotott egyik legambiciózusabb és politikailag legösszetettebb kezdeményezés a világűrt illetően. 2000 óta elsősorban kutatási platformként funkcionál, amely oktatási és technológiai fejlesztéseket eszközöl a Földön élők számára. Továbbá a Biden-Harris adminisztráció elkötelezett amellett, hogy a Nemzetközi Űrállomás működését 2030-ig meghosszabbítsa és a nemzetközi partnereikkel együttműködve – mint az ESA (European Space Agency), JAXA (Japan AeroSpace Exploration Agency) , CSA (Canadian Space Agency), és a State Space Corporation Roscosmos – tovább folytathassák a kutatást ebben az egyedülálló laboratóriumban. 

Az űrbe megy nyaralni a család? 

Az űrbe való eljutás és az űrturizmus gondolata sokakat magával ragadhat, és sokáig úgy is tűnt, hogy ezek csak a sci-fi filmekben létezhetnek, azonban az elmúlt években ennek az iparágnak is komoly piaca lett. Az első civil turista, aki meglátogatta a Nemzetközi Űrállomást, Dennis Tito amerikai üzletember volt, akinek ez a kiruccanás 20 millió dollárjába került. Ilyen összeg mellet meglepő lehet az az állítás, hogy az űrturizmus potenciálisan a világ egyik legjövedelmezőbb iparágává válhat. Természetesen ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, de az előrejelzések szerint 2023 és 2030 között évi 40,2 százalékos ütemmel bővül. 2022-ben a globális űrturizmus piaca 695,1 millió dollár volt és a szakértők szerint 2030-ra eléri a 8669,2 millió dollárt is. Jelenleg pedig Észak-Amerika jár az űrturizmus élén, köszönhetően a jól kiépített kutatási-fejlesztési bázisának és infrastruktúrájának. 

Az űrrepülésnek két fajtaja van: szuborbitális és orbitális repülés. A szuborbitális esetében az utasok néhány percet töltenek körülbelül 300 ezer láb magasságban (ami 91 ezer méternek felel meg), a Karman-vonalnál, ami azt a pontot jelzi, ahol a világűr kezdődik. Ebben az ágazatban Jeff Bezos Blue Origin cége az egyik vezető. Az orbitális űrrepülés esetében pedig az utasok akár egy hetet is eltölthetnek 1,3 millió láb feletti magasságban.

Rengeteg magáncég és vállalat kezdi felfedezni az űrturizmusban rejlő potenciált, mint a SpaceX, a Blue Origin és a Boeing, hogy csak egy párat említsünk. Ezek a vállalatok folyamatosan új technológiákat és szolgáltatásokat fejlesztenek ki, hogy az űrutazás szélesebb rétegek számára is elérhető legyen. A SpaceX például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ez az egyetlen magáncég, amely képes űrhajót visszaállítani az alacsony földkörüli pályáról és 2012-ben a Dragon űrhajó lett az első kereskedelmi űrhajó, amely rakományt szállított a Nemzetközi Űrállomásra és onnan vissza. 

Ezen magáncégek, illetve az űr privát célokra való felhasználása, valamint ennek egyre növekvő szerepe további problémákat és komplikációkat vet fel a fenntarthatósággal és a szabályozással kapcsolatban is. A kérdés pedig még továbbra is fennáll, hogy vajon meddig lehet fenntartani a békés együttműködést és diplomáciát a világűrrel kapcsolatban. Az űr már az elmúlt évtizedekben is a nagyhatalmi versengés egyik színhelye volt a hidegháborútól kezdődően és ez ma sem változott, a magáncégek bekapcsolódásával pedig egyre csak bonyolódik a helyzet. Az Egyesült Államok korábban és ma is vezető szerepet tölt be az űrpolitikában, és habár Oroszország ebben a rangsorban némileg hátrébb csúszott, jelenleg Kína fenyegeti az USA hegemóniáját. És ki tudja, mit hoz még a jövő.