A kutatási szerződések hazai fejlődésének története – I. rész

Jelen cikk a kutatási szerződések hazai fejlődésének történetének első részét, vagyis a szocializmus idejének szabályozásait hivatott bemutatni. Az első jogi szabályozás 1968-ban jött létre, majd tíz évvel később a Polgári Törvénykönyvbe is bekerült a kutatási szerződés mint önálló szerződéstípus. Jelen írás az egyes időállapotok közötti különbséget és a változások menetét hivatott demonstrálni.

Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság elnökének 1/1968. (I. 11.) számú rendelete

Magyarországon először az új gazdasági mechanizmus következményeként került előtérbe a kutatás-fejlesztés ösztönzése végett a kutatásra irányuló szerződések jogi szabályozása. Az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság (a továbbiakban: „OMFB”) elnökének 1/1968. (I. 11.) számú rendelete kötelező tartalmi elemeket határozott meg a (vállalkozások közötti) kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére irányuló általános szerződési feltételekről, a kor hagyományainak megfelelően. A speciális szerződéstípusok között az OMFB elnökének 1/1968. (I. 11.) számú rendelete külön nevesítette a.) a kutatás-fejlesztési szerződést, b.) a kutatás-fejlesztési eredmények bevezetésére és megvalósítására irányuló szerződéseket és c.) a kutatás-fejlesztési társulásra irányuló szerződéseket. A rendelet szövege szerint az imént felsorolt szerződések háttéranyagát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: „régi Ptk.”) által nevesített tervszerződés (vállalkozási szerződés), megbízási- és polgári jogi társasági szerződés szabályai képezik. 

A kutatási-fejlesztési szerződéssel kapcsolatban a rendelet az alábbi lényeges elemeket nevesíti: a.) a kutatás-fejlesztés tárgyának, b.) a teljesítési határidőnek, c.) az ellenszolgáltatásnak, valamint d.) a szerződéssel kapcsolatos, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások létrehozására és felhasználására vonatkozó feltételek meghatározása.

A felek (mellék) jogai és kötelezettségei kapcsán a fokozott jelentőségű együttműködési kötelezettség is megjelenik. A kutatás-fejlesztés tárgyának pontosabb meghatározásához kapcsolódóan az alábbi lehetőségeket nevesíti a rendelet a felek számára: „a felek a szerződésben meghatározhatják a kutatási eredmény szolgáltatásának módját (tanulmány, dokumentáció, műszaki leírás, minta, prototípus, üzemi kísérlet stb.), továbbá azt, hogy mennyivel van szükség ezenkívül a lefolytatott kísérletek, számítások, általában a részeredmények ismertetésére, közlésére stb.”. A szellemi alkotás jogi sorsát úgy szabályozza a rendelet, hogy amennyiben a megrendelő kiköti rendelkezési jogát a szellemi tulajdon felett (megfelelő ellenértéket fizet és a jogi oltalom megszerzésére saját nevében vállalkozik), akkor az őt illeti, amennyiben viszont nem köti ki rendelkezési jogát és nem nyújt érte ellenszolgáltatást, akkor a kutató-fejlesztő szervezet rendelkezik szabadon a szellemi alkotás felett.

A kutatás-fejlesztési társulásra irányuló szerződések kapcsán a rendelet szövege három definíciós követelményt határozott meg a társulással szemben: a.) kutatás-fejlesztési tevékenység végzése, b.) együttműködés ilyen teljesítmények elérése végett és c.) közös részesedés a gazdasági eredményből. Ez a meghatározás leköveti az ebben az időben hatályos régi Ptk. béli szabályozását a polgári jogi társaságnak, ami a.) gazdasági tevékenységet igénylő közös célt, b.) ennek érdekében tanúsított együttműködést és c.) az ehhez szükséges anyagi eszközök közös rendelkezésre bocsátását várta el.

A társulási szerződéssel szemben három lényeges tartalmi elemet határozott meg a rendelet: a.) a közös tevékenység tárgyának meghatározása, b.) eredményben való részesedés és a teherviselés arányának meghatározása és c.) a közös tevékenységet irányító szervezet működési szabályainak meghatározása. A lényegesnek nem minősített tartalmi elemek között olyan kikötés is található, ami szerint „a szerződő felek szabályozzák a szerződés alapján rendelkezésre bocsátott, illetőleg a közös tevékenység során keletkezett, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások felhasználásának és nyilvánosságra hozatalának feltételeit. Az ilyen alkotásokkal összefüggő jogok a feleket közösen illetik meg.” Ez a kikötés különös relevanciával bír, mert azt demonstrálja, hogy a rendelet a kutatási tevékenység értelmében létrejövő szellemi alkotások jogi sorsára is tartalmazott rendelkezést, illetve a létrejövő szellemi alkotással összefüggő jogokat közösen a társulásban részt vevő felekre ruházta.

1. táblázat: A kutatás-fejlesztési szerződés és a kutatás-fejlesztési társulás összehasonlítása az OMFB elnökének 1/1968. (I. 11.) számú rendelete alapján (saját szerkesztés)

Kettős szabályozás: régi Ptk. és a 7/1978. (II. 1.) MT rendeletet

1978. március 1. napján egy új szabályozási rendszer lépett életbe, a régi Ptk. ugyanis az ezen a napon hatályba lépett módosításnak köszönhetően önálló szerződésként szabályozta a kutatási szerződést. Ezzel egyidőben lépett hatályba a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT rendelet is, ami nevesítette a kutatási (fejlesztési) szerződést és a kutatási (fejlesztési) eredmények gyakorlati megvalósítására irányuló szerződést is. Annak ellenére, hogy rendszertanilag a régi Ptk. a nevesített vállalkozási szerződések között szabályozta a kutatási szerződést (a feleket „vállalkozó” és „megrendelő” néven határozta meg), a törvényi megfogalmazás nem volt egyértelmű. „Kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutató munka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése esetén is jár.” Kérdéses maradt, hogyha a felek akaratából nem állapítható meg egyértelműen, akkor vállalkozási vagy megbízási szerződésnek minősül-e a kutatási szerződés? A régi Ptk. 414.§-a, a részletesebb szabályok meghatározásának feladatát a speciális jogszabály feladataként jelölte meg. A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet 102. §-a így rendezte a kérdést: „Az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános szabályait, illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.” A 7/1978. (II. 1.) MT rendelet egyéb rendelkezései kötelező tartalmi elemeket állapítottak meg a kutatási (kutatás-fejlesztési) szerződések számára, ilyennek minősült a szerződés írásba foglalásának követelménye, illetve az is, hogy a szerződésben meg kell határozni „a kutatás (fejlesztés) tárgyát, a teljesítési határidőt, az ellenszolgáltatást, továbbá a szerződéssel kapcsolatos, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások létrehozására és felhasználásra vonatkozó feltételeket”. Érdekes módon azonban, ha a szellemi alkotások jogi sorsát nem rendezték a felek, akkor azt írta elő, hogy „ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti. Ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik.” Amint láthatjuk, itt az OMFB elnökének 1/1968. (I. 11.) rendeletének előírásai már annyiból finomodtak, hogy nem kellett külön ellenértéket fizetnie a megrendelőnek a szellemi alkotás feletti rendelkezési jogért. Amennyiben abból indulunk, ki, hogy a régi Ptk. és a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet szabályai egybeolvasva azt írják elő, hogy főszabály szerint a kutatási szerződés vállalkozási szerződés, tehát a vállalkozó köteles az eredmény előállítására, akkor elég nehezen értelmezhető az a tézis, miszerint kikötés hiányában a szellemi alkotás a vállalkozót illeti meg, a megrendelőnek csak limitált felhasználási joga van. Mindamellett elképzelhető, hogy a jogalkotó a vállalkozás hátrányosabb helyzetéből indult ki és ezzel kívánta kedvezőbb alkupozícióba hozni.

2. táblázat: A kutatási szerződés szabályozása a régi Ptk. szerint (saját szerkesztés)

Ahogy a fentiekben is olvashatjuk, a szocializmus korszakában előre meghatározott, államilag előírt kötelező tartalmi elemekkel lehetett – többek között – kutatási szerződéseket kötni. Ez a fajta megközelítés a napjainkban uralkodó piaci viszonyok között már elavult. Viszont az OMFB elnökének 1/1968. (I. 11.) számú rendeletének mai szempontból is értékelhető eleme volt, hogy a kutatási (kutatás-fejlesztési) szerződések kapcsán megemlítette és szabályozta a kutatási (fejlesztési) társulást mint speciális intézményt, amit aztán a régi Ptk. és a 7/1978. (II. 1.) MT rendelet nem vett át.

Felhasznált irodalom