A fő ok, amiért a Lukoil meg szeretne szabadulni a burgaszi finomítótól, az Oroszországra kivetett szankciók hatása. Bár az első jó néhány szankciós csomagban (úgy a tizedik szankcióscsomagig) az orosz Lukoil-nak a bulgáriai tevékenységével kapcsolatban voltak enyhítések – melynek oka Bulgária és a Balkán energiaszektorának biztonságos üzemeltetése volt – mostanra a vállalkozás működése sokkal bonyolultabbá vált. Az uniós országok 2024 januárjától ugyanis megtiltották az orosz kőolajból előállított üzemanyag importját, ezzel párhuzamosan pedig a Lukoil a Rosenets tengeri kikötőterminál üzemeltetésére vonatkozó engedélyét is elvesztette, és a bolgár hatóságok is 60 százalékos nyereségadó fizetésére is kötelezték az orosz vállalatot. Ezt követően pedig a bulgáriai üzem csak Kazahsztánból, Iránból és Tunéziából származó kőolajat kezdett el fogadni. 

Vajon Kazahsztánnak valóban szüksége van a bolgár finomítóra?

A kérdésre a válasz, az, hogy nincs feltétlen szüksége, de kedvező lenne egy ilyen üzlet. Ma Kazahsztán olajexportjának több mint 70 százaléka az Európai Unió országaiban irányul. Az EU-n belül is a kazah kőolajexport legnagyobb felvásárlója Olaszország (Róma a kazah kőolajexport 36 százalékát vásárolja fel). Kazahsztánnak ma jól jönne a burgaszi finomító megvásárlása, mivel ezáltal erősen képes lenne megvetni a lábát az európai piacokon.

Mit lehet tudni a burgaszi finomítóról?

A burgaszi finomító az egyetlen Bulgáriában és a legnagyobb az egész Balkánon. A finomító naponta körülbelül 196 ezer hordó olajat dolgoz fel (viszonyításként a MOL által üzemeltetett százhalombattai Dunai Finomító 165 ezer hordó/nap (8,1 millió tonna/év) kőolaj-feldolgozási kapacitásával a közép-kelet-európai régió egyik legnagyobb finomítója).

Termelési volumenén kívül a burgaszi finomító „előnye”, hogy különböző kőolajfajtákat is képes feldolgozni. Ugyanakkor a termelését jelenleg az orosz uráli (Urals) és hasonló fajtákra optimalizálták, melynek köszönhetően a Kazahsztánból származó kőolaj kiváló alapanyag a finomító számára. Tehát abban az esetben, ha a KazMunayGas megvásárolja a finomítót, a vállalatnak nem kell átalakítania a berendezéseket vagy ideiglenesen leállítania a termelési folyamatokat a finomítóban, ami óriási költséghatékonyságot jelent. 

Ezen kívül érdemes azt is kiemelni, hogy a burgaszi kőolajfinomító a bolgár belföldi és a regionális piacot egyaránt ellátja, és a rozeneci kikötőn keresztül tengeri exportra is képes, ami egy ritka és hatalmas előny egy kőolajfinomító esetében. Emellett pedig a Fekete-tengerhez közeli stratégiai elhelyezkedése a finomítónak támogatja a hozzáférést mind a kőolajimporthoz, mind pedig a finomított kőolajtermékek exportjához.

De miért is fontos a burgaszi finomító a KazMunayGas számára?

Elemzők szerint a burgaszi finomító stratégiailag fontos eszköz lehet a KazMunayGas számára. Megvásárlása elősegítené és megerősítené a kazah nemzeti vállalat pozícióját Európában, ahol a KazMunayGas már rendelkezik/rendelkezett a Petromidia és a Vega finomítókkal. Ezen kívül a burgaszi finomító napi 196 ezer hordós kapacitásával a KazMunayGas teljes finomítói kapacitása az EU-ban évi 12 millió tonnára növekedhetne a jelenlegi mintegy 3,1 millióról. A roseneci kikötőhöz való hozzáférés pedig a kazah vállalat számára diverzifikálhatja a kazah kőolajexport lehetőségeit. Emellett pedig a finomító kompatibilitása a kazah kőolajjal stabil piacot biztosíthat a kazah erőforrásoknak és optimalizálhatja és stabilizálhatja a kazah kőolajexport logisztikát.

Ugyanakkor Kazahsztánnak folyamatos olajellátást kell biztosítania majd finomítók számára, ami kitermelés kapacitásbeli kérdéseket vet fel a kazah óriás vállalattal szemben, hogy képes lesz e biztosítania növekvő hazai és az export szükségleteket, mivel a kazah kőolajmezők kitermelési ütemtervei csökkenőben vannak. 

Mindazonáltal a burgaszi finomító eladásával kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Lukoil Neftochim Burgas üzem megvételére a másik nagy esélyes a magyar olaj- és gázipari társaság, a MOL Nyrt, amely információt a bolgár kormány is megerősített.

Azonban, ha a kazah vállalat sikeresen hajtja végre az ügyletet versenyelőnyhöz juthat olyan riválisokkal szemben, mint a MOL és a Socar, és megerősítheti szerepét az európai energiapiacon. 

De miért adják el ilyen olcsón a finomítót?

A Balkán legnagyobb finomítójának egymilliárd dolláros ára meglehetősen olcsó. A milliárdos ár megítéléséhez fontos, hogy összehasonlítsuk a világpiacon történt hasonló üzletekkel. Az Antipinszkij finomítót (Oroszország, napi 140 ezer hordó) másfél milliárd dollárért adták el (nehéz pénzügyi helyzete miatt). A burgaszi finomító azonban orosz „testvéréhez” képest nagyobb kapacitással és modernebb technológiával rendelkezik, ami elviekben növeli az értékét, ugyanakkor az orosz kőolajtermékekre kivetett szankciók és a korlátozások azonban kevésbé teszik vonzóvá a finomítót a vevők számára. Emellett pedig a bolgár finomítót 2015-ben mintegy 1,5 milliárd dolláros beruházással korszerűsítették. A szakértő feltételezi, hogy az üzlet részeként a Lukoil kölcsönt nyújthat az üzem vevőinek, ahogyan ez az olaszországi ISAB üzem eladása esetében is történt.

Megismétlődő kudarc?

Ugyanakkor az üzlet ellen szól, hogy a KazMunayGas-nak már van tapasztalata az európai olajipari eszközök megszerzésében, de ez a tapasztalat negatív. Példa erre a romániai Petromidia üzem megvásárlása. A KazMunayGas még 2007-ben 2,7 milliárd euróért szerezte meg a vállalat részvényeinek 75 százalékát (majd később megvásárolta a maradék 25 százalékot is, valamint közel 1,4 milliárd dollárt fektetett az üzem korszerűsítésébe). A Petromidia üzem stratégiailag – hasonlóan a burgaszi üzemhez – kedvező helyen, a Fekete-tenger partján található, de a vállalkozás veszteségesnek bizonyult. A kazah óriásvállalat pedig úgy próbált befektetést vonzani a veszteséges finomítóba, hogy megpróbálta eladni az üzemben lévő részesedését a China Energy Company Limitednek, de az üzlet meghiúsult. 

A KazMunaiGas romániai kalandja nemcsak pénzügyi szempontból, hanem Kazahsztán nemzetközi színtéren való megítélése szempontjából is kudarc lett. A román hatóságok 2016-ban adócsalással, pénzmosással és csalással vádolták meg a Rompetrolt, a KazMunayGas ottani leányvállalatát. A vállalat több mint 700 millió dollár értékű vagyonát pedig lefoglalták. Emellett hasonlóképpen kudarcba fulladtak a KazMunayGas kísérletei a grúz és litván piacokra való belépésre. 

Kazahsztánnak a bolgár olajfinomítóval kapcsolatos terveiben a kérdés az, hogy kazah szempontból nem áll e fenn a veszélye annak, hogy a burgaszi finomító megvásárlása újabb kudarc lesz, valamint, hogy a KazMunayGas-nak kell-e cserébe adnia a bármilyen engedményt – ilyen kérés lehet akár, hogy orosz vállalatok a kazah kőolaj- és földgázmezők feltárásának és fejlesztésének a jogait megszerezzék – a Lukoil-nak annak érdekében, hogy megszerezzék a burgaszi finomítót a riválisok előtt?