Gyakran hallani azt, hogy a magyar fiatalok külföldre vándorolnak, s az esetleges pozitív emigrációs trendek mögött az áll, hogy már mindenki kivándorolt, aki akart. A migráció kérdése fontos társadalmi, demográfiai, gazdasági és kulturális következményekkel jár, s mindebből fakadóan a különböző diskurzusokban megjelenő migráció fogalma – különösen, amely a „mi fiataljainkat” érinti – érzelmektől erősen túlfűtött jelentéstartalommal bír, amely sokszor negatív kicsengéssel párosul. De nézzük a tényeket!
A külföldi tanulás és munkavállalás főként a fiatal korosztály tagjai számára vonzó perspektíva, a KSH 2020. évi adataiból ugyanis kiderül, hogy a kivándorló magyarok négytizede (42 százalék) nem érte el a 30 éves életkort, továbbá közel héttizedük (68 százalék) is még 40 év alatti. A visszavándorlók többsége is fiatal, hiszen a hazatérők 61 százaléka 40 évesnél fiatalabb, illetve 28 százaléka 30 év alatti. (KSH, Népmozgalom, 2020.)
A migrációs potenciál, vagyis az elvándorlási szándék egy jövőbeli eseményre vonatkozik, ezért inkább attitűdként lehet vizsgálni. Mindamellett, hogy a migrációs potenciál nyilvánvalóan nem képes megjósolni a tényleges kivándorlást, mégis a migrációs tervek (hajlandóság) és a cselekvés között erős korreláció húzódik meg, s időbeli trendek alakulásának óvatos becslésére is alkalmassá válhat.
Az ezredforduló óta négyévente lebonyolított nagymintás ifjúságkutatások eredményeiből következtethetünk a fiatalok mobilitási hajlandóságára, attitűdjeire, valamint a migráció mögötti motivációkra. Ami a rövidtávú migrációs potenciált illeti, a rövidtávú külföldi tanulást a megkérdezettek 8 százaléka tervezi (2012-ban 7 százalék, 2016-ban: 8 százalék), míg rövidtávú – pár hetes vagy hónapos, valamint ingázással érintett – munkavállalásban a 15–29 évesek kevesebb, mint ötöde (18 százalék) gondolkodik. A rövidtávú munkavállalás gondolata valamelyest népszerűbb a legfiatalabb korosztály (15–19 évesek) és a városban élők körében. A hosszútávú, pár éves munkavállalást tervezők aránya a 2016-os 27 százalékról 2020-ban 21 százalékra csökkent. A kutatás során másképpen megfogalmazva is feltették a kérdést, s az eredmények itt is az elvándorlási hajlandóság csökkenését mutatják a négyévvel korábbi felméréshez viszonyítva: ugyanis míg 2016-ban még a megkérdezettek 15 százaléka tervezte, hogy külföldön fog élni, arányuk 2020-ban 11 százalékra csökkent.
A migrációs potenciál vizsgálatának egyik alapvető korlátja, hogy nehéz megállapítani a migrációs szándék erősségét. A nagymintás ifjúságkutatás vonatkozó adatai szerint a kivándorlást tervezők kétharmada (66 százalék) még csak fontolgatja a külföldre költözés lehetőségét. Emellett 21 százalék állította, hogy már komolyan foglalkozik a gondolattal, és csupán egytizedük nyilatkozott úgy, hogy már meghozta a döntést, vagy már tett is lépéseket az ügy érdekében.
Szintén érdekes megvizsgálni, hogy mely vonzó és taszító tényezők (push-and-pull factors) befolyásolják a vándorlási szándékot. A migráció okai összetettek, azonban az adatok azt mutatják, hogy a fiatalok elvándorlása alapvetően gazdasági jellegű. A kivándorlást tervező fiatalok 44 százaléka elsősorban anyagi, megélhetési okból hagyná el Magyarországot. Itt jelentős csökkenést figyelhetünk meg az előző nagymintás ifjúságkutatási hullámok adataihoz képest, ugyanis 2012-ben a megkérdezettek még 66 százaléka, 2016-ban pedig 69 százaléka jelölte meg a jobb megélhetést, mint amiért hajlandó lenne elhagyni az országot. A második leggyakoribb okként az itthoni lehetőségek hiánya (26 százalék) szerepelt, s családi okkal 24 százalékuk magyarázta a külföldre költözés gondolatát.
A maradásra ösztönző tényezők közül a családhoz való ragaszkodás (31 százalék), az itthoni helyzettel való elégedettség érzése (itthon is boldogul: 26 százalék, nem akarja feladni itthoni életét, karrierjét: 20 százalék), valamint a félelem (fél az idegen környezettől: 18 százalék, fél a sikertelenségtől: 15 százalék,) játszik erős szerepet abban, hogy a fiatalok inkább itthon maradnak.
Az elvándorlási szándékok elemzése a fentiekben is már említett módon inkább arra segít választ találni, hogy mennyiben kap hangsúlyos szerepet a fiatalok jövőterveiben az elvándorlás kérdése. Az adatok azt mutatják, hogy az országos szintű népvándorlási trenddel összhangban a magyar fiatalok kivándorlási szándékai is gyengülnek. A fiatalok mobilitását támogató motivációk továbbra is inkább anyagi jellegűek, s habár a migrációs trendek alakulását az olyan külső körülmények, mint például a koronavírus-járvány és a Brexit is befolyásolhatja,
