Az alábbiakban azt tekintjük át, hogy mi jellemzi az oly sokáig komoly társadalmi presztízsnek örvendő időtöltéssel kapcsolatos szokásainkat, s kitérünk arra, hogy a tágabb értelemben vett politikai lét szempontjából miért bír továbbra is pótolhatatlan értékkel a rendszeres könyvforgatás.
Amikor a jó demokratikus berendezkedés alapfeltételein gondolkodunk, akkor az elsők közt szokás megemlíteni a felelős állampolgárok fontosságát. Az eszménynek megfeleltethető választóval szemben sokféle elvárást szoktunk megfogalmazni: legyen tájékozott, széles látókörű, egy-egy kérdésben alkotott álláspontját kellő alapossággal, az akár egymásnak is ellentmondó szempontok figyelembevételével alakítsa ki. Az iménti értékek egyfajta esszenciájaként a tudatos médiafogyasztás fogalmát szokás hangsúlyozni. A hétköznapi politikai-társadalmi események követése kétségkívül elengedhetetlen része annak, hogy képesek legyünk reflektálni a minket körülvevő világban zajló történésekre. Mindazonáltal az éppúgy gátja lehet a komplex választói ítéletalkotásnak, ha figyelmünket szüntelenül az éppen aktuálisra fordítjuk, s nem szentelünk időt a távlatos s elmélyült gondolkodásnak. Ha szimbólumokban szeretnénk megragadni a két megközelítés sajátosságát, akkor azt mondhatnánk, hogy
A széles társadalmi rétegek számára hozzáférhető írásbeliség története szorosan összekapcsolódik a tömegdemokráciák történetével. Egyértelmű ugyanis, hogy szoros összefüggés áll fenn a politikai részvétel kiszélesedése, a népoktatás elterjedése, az analfabetizmus háttérbe szorulása és a könyvipar kialakulása közt. Az olcsón, nagy mennyiségben előállítható és terjeszthető kiadványok révén lehetővé vált, hogy a bennük kimondva-kimondatlanul megfogalmazott eszmék és ideológiák sokak világnézetére és politikai magatartására hatással legyenek.
Érdekes, hogy az olvasás demokratizálódása ellenére a tevékenység elitjellege abban az értelemben fennmaradt, hogy továbbra is volt egyfajta nimbusza a könyvek világában jártas embernek. Az olvasottság magas presztízséből természetesen nem az következik, hogy a napi könyvforgatás a társadalom egészét tekintve általánossá vált volna, hanem hogy azok is előszeretettel jellemezték magukat rendszeres olvasóként, akik a valóságban nem feltétlenül hódoltak efféle szenvedélynek. Bernát Anikó és Hudácskó Szilvia olvasáskutatók 2020-as tanulmánya szerint az elmúlt másfél évtizedben jelentős változás állt be e tekintetben. Míg korábban csak a válaszadók 17%-a mondta azt, hogy azért nem vesz rendszeresen könyvet a kezébe, mert nem szeret olvasni, manapság már közel felük nyilatkozik ekképpen. Ez annak jeleként értelmezhető, hogy a nem olvasó egyének egyre kevésbé érzik kellemetlennek bevallani, hogy nem tartozik mindennapi szokásaik közé az olvasás.
A könyvolvasási szokásainkat felmérő kutatásban természetesen rákérdeztek arra is, hogy mennyit és mit olvasunk. Az első ábráról leolvasható, hogy a könyvolvasó magyar felnőttek aránya folyamatosan csökkent a rendszerváltozás utáni három évtizedben, s 2005-höz képest is 11 százalékkal kevesebben mondták azt, hogy rendszeresen kezükbe vesznek könyvet. Ugyanennyivel nőtt azok aránya is, akik saját bevallásuk szerint soha nem olvasnak. Kóstolgassuk egy kicsit ezt a számot: minden második felnőtt magyar mondja azt, hogy soha nem olvas könyvet, s míg 15 éve a felnőtt lakosság negyede volt rendszeres könyvolvasó, 2020-ra csupán 13 százalékuk. A trendek továbbá azt is mutatják, hogy az elmúlt harminc év távlatában 2020-ban volt a legalacsonyabb mind a rendszeresen, mind az alkalomszerűen olvasók aránya.
- ábra: a könyvolvasás gyakoriságának változása 1989–2020 között a felnőtt magyar lakosság körében (százalékos megoszlás); * csak szépirodalom
A kutatásban kitértek arra is, hogy mely társadalmi csoportokban jellemző inkább az olvasás, és hol kevésbé: az országos átlagnál szívesebben töltik a szabadidejüket olvasással a nők (15%), a 18–39 éves fiatal felnőttek (15%), a diplomások (28%), a középfokú végzettségűek (15%), a fővárosban élők (18%), valamint az aktív korú inaktívak, mint például a tanulók (23%) és a gyermekükkel otthon lévők (15%). A 2005-ös adatokhoz képest az egyik fontos változás, hogy a 60 évnél idősebbek és nyugdíjasok csoportjában többen töltik a szabadidejüket a könyvek nyújtotta élményszerzéssel (18%). Az alkalomszerűen olvasók körében az országos átlagnál többen vannak a közép- és felsőfokú végzettségűek (43, illetve 44%), a megyeszékhelyen élők (40%) és a tanulók is (73%). A férfiakra (59%), a középkorúakra (60%), az alacsony iskolai végzettségűekre (72%), a községben élőkre (63%), a háztartásbeliekre (82%) és az alkalmi munkát végzőkre az átlagnál jobban jellemző, hogy szinte soha nem olvasnak könyvet.
A 2020 őszén végzett nagymintás ifjúságkutatás eredményei is hasonló trendeket mutatnak a 15–29 éves magyarországi fiatalok olvasási szokásaival kapcsolatban. A magyar fiataloknak hétköznapokon a munka, tanulás, háztartási és ház körüli munkák elvégzése után átlagosan 4 óra, míg a hétvégi napokon átlagosan 6 óra szabadidejük marad. Ennek nagy részét legszívesebben családjukkal és barátaikkal töltik, ugyanakkor az országos mintához hasonló arányban szoktak olvasni is. Hétköznap több idejük marad erre az időtöltésre (16%), míg hétvégén inkább más köti le őket, mint például a szabadban végzett tevékenység.
- ábra: Fiatalok szabadidős tevékenységei hétvégén és hétköznap (százalékos megoszlás)
A magyarországi 15–29 évesek csoportjában is az átlagnál többet olvasnak a nők, a diplomások, az érettségivel rendelkezők, a budapestiek, valamint a megyei jogú városban vagy megyeszékhelyen élők. Az átlaghoz képest kevesebbet olvasnak a férfiak, az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, mint például a 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek, valamint a szakmunkás végzettségűek. A településtípus szerint pedig a városban és a községben élő fiatalok töltik a szabadidejüket az olvasástól eltérő tevékenységgel. Az életkor esetében nem ilyen egyszerű a képlet, ugyanis a 20–24 éves korcsoport hétköznap a többi korcsoporthoz képest gyakrabban olvas, hétvégén viszont egyéb tevékenységekkel foglalkozik, ugyanis a többiekhez képest ritkábban tölti szabadidejét valamely könyv társaságában.
- ábra: Olvasási szokások a magyarországi 15–29 évesek körében
Az országos kutatásból az derül ki, hogy a könyvolvasók leginkább szépirodalmi műveket (regények, novellák, esszék, versek és drámák) és szórakoztató irodalmat (krimi, fantasy, sci-fi) olvasnak legszívesebben. Történelemmel, tudományos ismeretterjesztéssel, politikával vagy gazdasággal foglalkozó köteteket minden második megkérdezett olvasott valamilyen gyakorisággal, ugyanakkor ezen műfajokat választók aránya 15 év alatt 15 százalékponttal csökkent.
- ábra: Különböző műfajok olvasottsága a könyvolvasók körében (százalékos megoszlás)
A magyarországi 15–29 év közöttieket a nagymintás ifjúságkutatásban erről nem kérdezték meg, ugyanakkor a kutatás során azt a kérdést feltették nekik, hogy mennyire tekintenek bizonyos dolgokra fontos információforrásként. A válaszadók egy ötfokú skálán fejezhették ki véleményüket, ahol az egyes azt jelentette, hogy egyáltalán nem fontos, míg az ötös azt, hogy teljes mértékben fontos. Az 5. ábrán láthatjuk az eredményeket: az egytől ötig terjedő skála közepénél magasabb átlagértéket vett fel a könyv, ami azt mutatja, hogy a magyarországi fiatalok inkább fontos információforrásként tekintenek a tudásmegőrzés és -átadás e formájára.
- ábra: A magyarországi 15–29 év közöttiek legfontosabb információforrásai (skálaátlagok)
A könyveket azonban megelőzik az internetes hírportálok és az online közösségi oldalak is, ami nem meglepő annak tükrében, hogy ez az a korcsoport, amelynek tagjai leginkább a digitális térben léteznek. Ha csupán a trendeket nézzük, láthatjuk, hogy míg a 2000-es években a korosztály csupán egytizede (9%) rendelkezett számítógéppel és kevesebb mint egyharmaduk (29%) internettel, addig húsz évvel később már tízből kilenc fiatalnak volt számítógépe (93%), s közel kilenctizedüknek (86%) volt internethozzáférése, okostelefonnal pedig még ennél is magasabb arányban rendelkeztek (97%). Ha visszakanyarodunk a szabadidős tevékenységek köréhez, láthatjuk, hogy
Az olvasási szokások fent bemutatott módosulása – sok egyéb terület mellett – kétségtelenül hatással van az állampolgárok közéleti-társadalmi kérdésekkel kapcsolatos tudásszerzésére is. Ahogy az iméntiekből is kitűnik, a digitális tartalomfogyasztás részben a könyvolvasás rovására nyert teret az elmúlt évtizedekben, ami nem pusztán az információhoz való hozzájutás módját tekintve jelent változást, hanem egyben befolyásolja azt a perspektívát is, amelyből a minket körülvevő világra tekintünk. S tagadhatatlan, hogy az online tájékozódás révén szinte azonnal értesülhetünk a jelen legfontosabb történéseiről, azonban e folyamat komoly veszélyeket is hordoz magában. A percenként frissülő hírportálok azt az érzetet kelthetik bennünk, hogy folyamatosan „képben vagyunk” mindazzal, ami épp körülöttünk zajlik. A pillanatnyi események követése mellett viszont elengedhetetlen, hogy időről időre megálljunk s megfelelő távolságból szemléljük a személyes vagy társadalmi szempontból jelentőségteli ügyeket. Innen nézve egyértelműnek tűnik, hogy a könyv mint a távlatos gondolkodást és elmélyülést lehetővé tevő formátum létjogosultságát semmiképpen sem ássa alá a digitalizáció.
