A huszonhét éves korától a felsőoktatásban tanító Ratzinger számára az egyetemista fiatalok természetes közeget jelentettek hosszú évtizedeken keresztül. Egyetemi óráit és vasárnapi szentbeszédeit több százan hallgatták. Peter Seewaldnál – Ratzinger önéletrajzírójánál – olvashatjuk: „Egyetlen más előadónak sem volt annyi hallgatója. Közel háromszázötvenen vették fel Ratzinger előadásait, és legalább hatszázan hallgatták ténylegesen, annak ellenére, hogy előadásait reggel 8-kor kezdte.”

Mindezek ellenére a nemzetközi sajtó már-már aggódva figyelte XVI. Benedek pápa első apostoli útját 2005-ben, amely a kölni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra vezetett. Vajon képes lesz-e az idős főpap, a „páncélbíboros” szót érteni a fiatalokkal? A Világtalálkozót még 1984-ben – egyszeri eseménynek tervezve – II. János Pál pápa hívta életre, de a fiatalok hatalmas lelkesedésének köszönhetően azóta is két-három évente megrendezik. Az 1995-ös Fülöp-szigeteki eseményen ötmillió fiatal vett részt, amit a világtörténelem egyik legnagyobb létszámú békés eseményeként tartanak számon. 

Ahogy arra Lukács László piarista szerzetes is rámutatott nagyívű munkájában: „A világsajtó persze árgus szemekkel figyelte, hogyan talál hangot Benedek pápa a milliónyi fiatallal, hiszen a tudós professzor magányából kilépve most először jelent meg hatalmas, ráadásul főleg fiatalokból álló tömeg előtt.” Kétségtelen, hogy a közel harmincéves egyetemi pályafutását 1977-ben püspökké szentelése sok tekintetben lezárta. Bármennyire is igyekezett Ratzinger visszatérni az akadémiai világba, 2005-ös pápává választásakor már  majdnem harminc éve volt távol az egyetemi katedrától és az egyetemi ifjúságtól. 

A németországi út során ugyanakkor rácáfolt minden ellentétes várakozásra és a legtermészetesebb nyitottsággal fordult a fiatalok felé. Ahogy Lukács atya fogalmaz: „Benedek pápát magával ragadta a fiatalok lelkesedése, fiatalos lendülete, s egyre oldottabban, egyre felszabadultabban reagált megnyilvánulásaikra.” Mindez összecseng a pápa várakozásaival is, aki 2005. augusztus 18-án a Köln-Bonn repülőtéren leszállása után így fogalmazott:

E sok fiatal találkozása Péter utódával az Egyház életképességének a jele. Boldog vagyok, hogy a fiatalok körében lehetek, hogy megerősítsem a hitüket és fölélesszem a reményüket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy én magam is fogok kapni valamit a fiatal emberektől, mindenekelőtt a lelkesedésüket, a beleérző képességüket és a készségüket, hogy szembenézzenek a jövő kihívásaival. 

Már ezekből a sorokból is kiderül a fiatal nemzedék iránti kitüntette figyelme. Ez a figyelem bontakozik ki a fiatalokhoz intézett Rajna-parti beszédéből is, ahol az életben eligazodást kereső ifjúság számára Jézus Krisztust mutatta fel viszonyítási pontként: „Kedves Fiatalok, a boldogságnak, amelyet kerestek, a boldogságnak, amelyhez jogotok van, neve és arca van: Ő a Názáreti Jézus az Eucharisztiában elrejtőzve. Egyedül Ő ajándékoz az emberiségnek életet bőségben.” Találkozóján pedig a német püspökökkel a fiatalok kiemelt szerepét hangsúlyozta: ők azok, akik segíthetik és megerősíthetik a papi hivatást. Úgy fogalmazott: „A fiatalok ismét üdvös provokációnak bizonyulhatnak felénk, pásztorok felé, mert azt várják tőlünk, hogy egyértelműek, egységesek és bátrak legyünk.”

XVI. Benedek pápa a 2005-ös kölni Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót követően részt vett a 2008-as ausztráliai és a 2011-es madridi találkozón is, ahol egyes becslések szerint közel kétmillió fiatal volt jelen. Sydney jól ismert kikötőjében, a híres híd és az Operaház közelében köszöntötte a fiatalokat, és emlékeztette őket „a minden emberi életet a fogantatástól a természetes halálig megillető, veleszületett méltóságra”. Benedek pápa kifejtette, hogy csak erre alapozva lehet hitelesen törekedni az erőszakmentességre, a fenntartható fejlődésre, az igazságosságra, a békére és a törődésre a környezettel , ami „életfontosságú az emberiség számára”. Sydneyben részt vett a fiatalokkal az éjszaki virrasztáson is, ahol a Szentlélekről szóló elmélkedése végén arra bíztatta a jelenlévőket, hogy a tanulmányaik, munkájuk, a zene, a sport, a művészetek által érlelődjék a hitük, az élet ugyanis nem csupán fölhalmozás vagy a sikerek hajszolása: „Igazán az él, aki belülről alakul át és nyitott Isten szeretetének erejére. Befogadva a Szentlélek erejét, ti is át tudjátok alakítani családotokat, közösségeiteket, a nemzeteket.” Ezt a hívást erősítette meg a másnapi szentmisén is: „Drága fiatal barátaim, az Úr arra hív benneteket, hogy legyetek ennek az új kornak a prófétái, az Ő szeretetének hírnökei, akik az Atyához vonzzák az embereket, és a remény jövőjét építik az egész emberiség számára.”

Madridban a világtalálkozó zárószentmiséjén szólt a fiatalokhoz Benedek pápa. A szentmisén Máté evangéliumából olvasták fel azt a szakaszt, amelyben Jézus arról kérdezi a tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” (Mt 16,13). Különböző álláspontokat ismerhetünk meg: van, aki Keresztelő Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy épp valamelyik prófétának tartja Jézust. Ezt követően Jézus a tanítványok személyes meggyőződésére kérdez rá: „Hát ti kinek mondotok engem?” Péter apostol pedig megvallja: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”. E Szentírási szakasz magyarázata kapcsán fordul a fiatalokhoz a pápa: „Kedves fiatalok, Krisztus ma ugyanazt a kérdést teszi fel nektek, mint az apostoloknak: »Kinek mondotok engem?« Válaszolj neki nagylelkűen és bátran, ahogyan az olyan fiatal szívekhez illik, mint a sajátod.” Az idézett evangéliumi szakaszban az apostol válaszára Jézus úgy felel: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat.” Benedek pápa pedig a tanításában rávilágít a fiatalok számára ennek kulcsfontosságú jelentőségére. Ugyanis ma, amikor a vallásosságot sokan a „maguk módján” vallják meg, akkor a pápa egyértelműen kifejezi, hogy az Egyház – önfelfogása szerint – nem egyszerűen emberi intézmény, hanem Istenhez kapcsolódik. Ezért buzdítja arra a fiatalokat, hogy Jézust az Egyházzal együtt kövessék: 

Jézust hitben követni azt jelenti, hogy mellette járunk az Egyház közösségében. Jézust egyedül nem követhetjük. Bárki, aki kísértést érezne arra, hogy »önmagától« tegye ezt, vagy hogy a ma oly elterjedt egyénközpontúsággal közelítse meg a hitéletet, azt kockáztatja, hogy soha nem találkozik igazán Jézussal, vagy hamis Jézust követi.

E három esemény megnyilatkozásait felvillantva is láthatjuk, hogy XVI. Benedek pápa a fiatalok pápája is volt. Erről tanúskodnak a temetésén készült képek is, ahol fiatal papok és világiak százai imádkoztak az elhunyt emeritus pápáért. Nemcsak e néhány beszéde szól a fiatalokhoz. Nagy szerepe volt abban is, hogy az elnöklete alatt 1992-ben megfogalmazott Katekizmusnak 2011-ben megszületett az ifjúsági változata is, az ún. Youcat, a Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa. Teológiai és bölcseleti munkássága minden fiatal számára útmutatást jelenthet.