Hazánk és a régió életében meghatározó szereppel bír Franciaország, ugyanis a következő félévben ő fogja betölteni az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. A francia államfő elemi feladata, hogy kelet-közép-európai „turnéja” során megpróbálja enyhíteni a Kelet- és Nyugat-Európa közötti éles ellentéteket. Ezek alapja leginkább a két régió országai közti - a jogállamiság kérdését illető -nézeteltérés, mely a 2020-as német elnökség alatt újra előtérbe került, és igen érzékenyen érinti mind Lengyelországot, mind Magyarországot. A francia elnökség kapcsán a fő kérdés: milyen kilátások elé nézhet az Európai Unió Angela Merkel eddig oly sikeresnek bizonyuló egyensúly- és kompromisszumteremtő politikája nélkül? Emellett érdemes megvizsgálni, hogy hogyan érinti hazánkat Franciaország soros elnöksége és ez milyen módon képes befolyásolni a választásokat mind hazánkban, mind Franciaországban.
A V4 ereje
Az elmúlt évek vitái a nyugat és a kelet közt eredményesnek tekinthetőek: a V4-ek együttműködése ma már komoly tényezőt jelent az európai politikában is. Ezt bizonyítja, hogy több nyugati hatalom – leginkább Németország – többször is tárgyalt a visegrádi együttműködésben résztvevő államokkal bizonyos fontos döntések meghozatala előtt. Ebből a párbeszédből ezúttal Franciaország is igyekszik kivenni a részét. Emmanuel Macron a V4-es országokkal a migrációról, a jogállamiságról és az energetikáról tárgyalt. (A Corvinák további V4-gyel kapcsolatos cikkeiben többet is megtudhatnak a szövetség egyiptomi partnerségéről, illetve a kínai kereskedelmi kapcsolatokban játszott európai szerepéről.)
A franciák jelen helyzetben egyfajta „híd szerepét” igyekeznek betölteni nyugat és kelet közt. Erre szükség is van, hiszen az eddig ezt a szerepet betöltő Németország új kormánya még csak most lépett hivatalba, és az eddigi másik fontos közvetítő, Ausztria pedig épp egy belpolitikai válsághelyzet megoldásával küzd.
Energiapolitika, jogállamiság és az erős Európa víziója
Az Unióban már régóta cél a teljes karbonsemlegesség elérése, mely érdekében a tagállamok euromilliárdokat fektettek megújuló energiaforrásokba, miközben a szennyező erőműveket sorra zárják be. A jó cél vezérelte, ugyanakkor több szempontból is elkapkodottnak tekinthető intézkedések következtében a kontinensen napjainkra komoly energiaválság alakult ki. Ennek megoldása hosszútávon atomerőművekben rejlik: többek között ezért tűzte zászlajára a francia elnökség is azt, hogy az Európai Unióban az atomenergiát is fogadják el zöld, környezetbarát energiaforrásként. Nem véletlen persze Macron részéről politikájának ezen kulcseleme, mivel országa 58 atomreaktorral rendelkezik – ezzel az Uniós tagállamok mezőnyéből messze kiemelkedik hiszen soron következő Svédország 8, míg Belgium és Spanyolország 7-7 reaktorral rendelkezik. Továbbá az MCC francia vendégoktatójának, Thibau Gibelinnek a cikkébőlis kiderül, hogy Macron álláspontját hűen tükrözi az a 2021 októberi nyilatkozat, melyet a francia gazdasági miniszter többi európai ország képviselőjével – köztük a V4-ekkel - tett közzé számos európai napilapban „Nekünk, európaiaknak szükségünk van az atomenergiára!” címmel. A nyilatkozatot ezután továbbították az Európai Bizottság felé is.
Okkal feltételezhető, hogyha az Unió elfogadja ezt a francia kezdeményezést, akkor sok tagállam kezdhet majd el új atomreaktorokat építeni. A V4-es országok támogatják ezt a kezdeményezést, tekintve, hogy Magyarország mellett Lengyelország is egy új atomerőmű megépítését tervezi. Nagy problémát okoz azonban az új német kormány, de leginkább a kormánykoalícióba bekerült zöldek, mert a legkevésbé sem támogatják az atomerőművek építését – tegyük hozzá, részint megalapozottan, mivel a nukleáris hulladékok kérdése továbbra is megoldatlan. Így még egyelőre nyitott kérdés: elég lesz-e a franciáknak a Visegrádiak támogatása ebben a kérdésben a németek meggyőzésére.
A francia elnökség másik fő prioritása a „jogállamisági kérdés” rendezése. Az Unióban napjainkra – a lengyel alkotmánybíróságnak az uniós jog elsőbbségét megkérdőjelező döntését követően – új szintre lépett a jogállamiság vitája. A tagállamok közötti nézeteltérés pedig egyre csak mélyül, ami alapjaiban rendíti meg az Unió egységét. Így érthető: Emmanuel Macron mihamarabbi megoldást kíván találni a problémára. A francia elnökség számára ebben a kérdéskörben eklatáns példaként szolgálhat a német elnökség 2020-as sikere, amikor is elfogadták az uniós pénzek kiosztásának jogállamisági mechanizmushoz kötését.
A jogállamisági téma azért is fontos Macron számára, mert jómaga is választások elé néz áprilisban. Ennek a problémakörnek az élére állva egy jól irányzott megoldási javaslattal nemcsak az uniós politikában gyűjthet maga köré szimpatizánsokat, de belföldön is növekedhet támogatóinak száma. Tekintve a jobboldali ellenfeleinek egyre nagyobb népszerűségét – többek között a feltörekvő Eric Zémmourt, aki szerint az iszlám egzisztenciális fenyegetést jelent Franciaország számára; valamint Eric Ciottit, aki egy keményvonalas konzervatív, és a francia nép arab, színes bőrű és muszlim bevándorlók általi leváltása ellen emelt szót – az elnöknek is határozottabb hangot kell megütnie.
Ami a francia elnökség harmadik prioritási pontját illeti, december 9-i sajtótájékoztatóján az elnök még hazájában kiemelte, hogy Franciaország soron következő elnökségének célja: „egy erős Európa felé haladjon a világban, egy teljesen szuverén Európa felé, amely szabadon hozhatja meg saját döntéseit és képes irányítani a sorsát”. Többek között beszélt a schengeni egyezmény megújításáról is, mellyel a menedékjoggal való visszaélést akadályozná meg. Ebben a kérdésben mindez jól rezonál a magyar kormány megközelítésmódjával.
Megvannak a közös pontok
A magyar és francia vezetők, bár gyökeresen eltérő elképzeléseik vannak Európa jövőjéről, mégis találtak közös pontokat, amelyek segíthetik a közös munkát a francia elnökség alatt. A magyar kormányfő a védelmi ipar, az atomenergia kapacitás és a mezőgazdasági önellátás fontossága mellett is kiállt a találkozó során. Orbán Viktor kifejtette: támogatja a francia elnök Európa stratégiai autonómiájáról szóló vízióját. Macron a 2017-es hivatalba lépése óta az európai „stratégiai autonómia” kialakításának fő szószólója, célja az Európai Unió geostratégiai függetlenségének megerősítése. Ez a törekvés az EU nemzetközi színtéren betöltött szerepének megerősítésére irányul. Azonban egyes kelet-közép-európai országok az EU-val szembeni bizalmatlanságukból fakadóan igyekeznek az Egyesült Államok óvó karjaiban is menedékre lelni. Ezt bizonyítja Lengyelország és Litvánia rábólintása is az amerikai csapatok „állandó jelenlétére” területükön, ami kétségtelenül hátráltatja a francia államfő európai szuverenitásra vonatkozó javaslatát.
Összességében kijelenthetjük: a francia jobboldal belföldi és diplomáciai megerősödésével Macron számára egyre fontosabb feladattá vált a közös nevezőre jutás Kelet-Közép-Európa államaival. Így látogatása egyértelmű üzenete: az európai jobboldal meghatározó eleme Magyarország, amivel számolni kell a jövőben ahhoz, hogy az európai szuverenitás kiépítése megkezdődhessen és párbeszéd teremtődhessen Nyugat- és Kelet-Európa között.
