Előadás: Elbírni a pillanat súlyát – A pszichológiai rugalmasság szerepe a belső szabadságban

Az előadóról:

Dr. Márky Ádám, az MCC Vezetőképző Akadémia szupervizora és Longevity Project orvosigazgatója, a hazai vállalati mindfulness oktatás egyik úttörője. Fő témája, hogy hogyan lehetünk a jóléti társadalomban valóban jól. Rendszeresen oktat kontextuális viselkedéstudományokat orvosoknak, orvostanhallgatóknak és pszichológusoknak.

Döntéseinket három tényező határozza meg. Az első a belső világunk éppen aktuális állása: azaz, hogy mit érzünk, mit gondolunk, milyen késztetések vannak bennünk az adott pillanatban. A második, hogy mire figyelünk. A harmadik pedig, hogy végül mit cselekszünk. A legelső leginkább a környezetünktől függ, és emberként ösztönösen ezt próbáljuk kontrollálni, erről árulkodnak kifejezéseink is: „Ne izgulj!”, „Ne is gondolj rá!”, „Ne félj!”, vagy „Kezelni a szorongást”, „Csillapítani a dühöt”… Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy ezt akaratból nem tudjuk megtenni. A magatartásunkat tudjuk feláldozni annak érdekében, hogy ezáltal tudjuk belső világunkat kontrollálni.

Amikor bizonytalanságot vagy kontrollvesztést tapasztalunk, akkor az agyunk ezt veszélynek éli meg. Evolúciós örökségünk, hogy ha veszély van, akkor támadunk vagy menekülünk. Amikor veszélyben vagyunk, akkor feszültség érzést élünk meg; ez vesz rá minket, hogy meneküljünk vagy támadjunk. Fontos működés ez, melynek sokat köszönhetünk abban, hogy most mi vagyunk a világ urai. Azonban ha nem vagyunk tudatosak, ezek a genetikailag belénk íródott működések nagyon megnehezítik az emberi kapcsolatainkat.

Emberi működésünkből következik, hogy igyekszünk minél több mindent kontrollálni és kézben tartani. Például amikor elönt minket a feszültség, akkor eszünkbe jut, hogy múltkor is kiabáltam, amikor feszült voltam. Innen jön az automatikus gondolat, hogy a feszültséget kell kontrollálni: ha nincs feszültség, nincs kiabálás. Azonban ez az amúgy logikus következtetés sokszor nem segít, sőt. Minél inkább próbálunk egy érzést kontrollálni, annál nagyobb lesz az életünkre gyakorolt hatása. Egyre inkább azzal az érzéssel foglalkozunk, egyre inkább próbáljuk kontrollálni, mígnem elfáradunk, és kiabálás formájában kitör belőlünk. Innen pedig megerősödik bennünk, hogy a feszültség kiabáláshoz vezet. Emiatt pedig legközelebb még jobban meg fogunk ijedni, akikor feszültséget tapasztalunk. Ördögi kör ez. Olyan, mintha egy viharban magát a vihart akarnánk legyőzni. Azonban a tapasztalt tengerész ilyenkor bedobja a horgonyt, és csupán figyeli a vihart. Figyelmünk kontrollálása a kulcs abban, hogy észrevegyük a feszültséget, és ne magát az érzést akarjuk kontrollálni, hanem a cselekvéseinket, azaz a kiabálást. Így pedig a feszültség érzéssel együtt is képesek legyünk higgadtan beszélni.

Ez a működés a pszichológiai rugalmasság, mely fejleszthető, és több mint 900 randomizált kutatás alapján szorosan korrelál az életminőséggel, élettel való elégedettséggel, de még az akadémiai előmenetellel is. Az előadásban azt nézzük meg, hogy pedagógusként hogyan tudjuk a saját példánkon keresztül átadni ezt a fajta működést.