Olvasási idő: 2 perc
Az emberek már a régmúltban is képesek voltak matematikai tételekről beszélgetni ostromlott városokban, metafizikai vitákat folytatni cellákban, tréfálkozni kivégzésük előtt, mert ilyen a természetük – mutatott rá Clive Staples Lewis filozófus gondolataira Csepregi Gábor, az MCC Vezetőképző Akadémiájának vendégoktatója.
A magyar történetekben is számos példa van arra, hogy a halállal farkasszemet nézve tréfálkoztak, akár Damjanich János a kivégzése előtt, mikor figyelmeztette a hóhért, hogy szakállára vigyázzon; vagy Kosztolányi és Karinthy állandó tréfálkozásai egymással, hogy ki fog kettejük közül hamarabb meghalni – ebben például 10 pengőben fogadtak. Ha ők ilyen helyzetekben is a humor eszközéhez tudtak nyúlni, akkor nekünk is tudnunk kell kilépni a komfortzónánkból, a cél- és haszonorientált világunkból és felemelkedni a humor által – folytatta Csepregi, aki egyébként a kanadai Manitoba Egyetem St. Paul's College-ében is oktat.
Ahhoz, hogy életünkbe minőségi változást csempészhessünk, meg kell ragadni a spontán helyzeteket, amikor csak elengedjük magunkat, könnyedén megélünk egy helyzetet, komikummal kiemelünk körülöttünk lévő embereket a szürkeségből – ehhez pedig okvetlen szükség van fogékonyságra, könnyedségre, kockázatvállalásra, humorra és egyfajta öncélúságra, vagy pont érdeknélküliségre.
Többletet kell vinni az életünkbe a céltalan sétálással, spontán tánccal, énekkel vagy beszélgetésekkel. A professzor nemrég megjelent könyvében (Attitudes of Play) is olvashatók komplex gondolatai a játékhoz való viszonyulásról.
