Olvasási idő: 4 perc

Az MCC Budapest Summit oktatásról szóló, nagyszabású nemzetközi konferenciájának debreceni eseményének vendége volt Anthony Malcolm Daniels író, újságíró és Barry Strauss, a Cornell Egyetem humanista tanulmányok professzora.

„Szükséges lenne sokak számára, hogy tudjanak valamit a múltról. Ha csak a jelen pillanatban élünk, akkor az összes problémánk csak a jelenre koncentrálódik és sérülékenyek leszünk, kitesszük magunkat annak, hogy a legrosszabb demagógia áldozatává válhatunk, mert nincsenek összehasonlítási alapjaink, nem értjük meg, hogy mik azok a problémák, amikkel szembenézünk. Ezek olyan problémák, amik a múltban is felmerültek már, és ennek révén a hitünket is olyan megoldásokba vethetjük, amelyek a múltban is kudarcnak bizonyultak.” – osztotta meg velünk gondolatát Anthony Malcolm Daniels, társadalomkritikus és orvos, a Manhattan Intézet vezető munkatársa és a City Journal magazin közreműködő szerkesztője, aki „Időtlen bölcsesség: tanulságok a klasszikus értékrendi oktatásból” címet viselő szakmai előadásunk egyik meghívott vendége volt.

Az első világháború jelentős változásokat hozott magával, amelyek érezhető hatással voltak az emberek gondolkodására és az oktatásra is. A háborús események és azok brutális valósága sokakban kiábrándultságot váltott ki, mivel a korábbi, patriotizmust és haza védelmét hangsúlyozó szövegek elvesztették vonzerejüket a túl véres háború tükrében. Ezek mind hozzájárulhattak a klasszikus oktatás hanyatlásához, amelynek fontossága és értékrendje a görög, a római, és a zsidó-keresztény hagyományokból fakad.

„Az első világháború fontos változási pont volt, nem feltétlenül csak az oktatás terén, hanem más területeken is. Ha nem lett volna első világháború, sok felfedezésről maradtunk volna le. Tisztában lehetünk azzal, hogy a rossz példákból hogyan lehet tanulni, ugyanúgy, ahogyan a jó példákból is. Ez fontos.” – mondta másik előadónk, Barry Strauss, a Hoover Intézet Corliss Page vendégoktatója.

Az egyetemi oktatásban rejlik az a kiválóság, hogy számos nagy kérdést vet fel, mellette rendelkezünk olyan forrásokkal, szövegekkel és beszélgetésekkel, melyek gazdagítják gondolatainkat, és melyekhez vissza lehet térni. „Azonban az utóbbi időben érezhető, hogy az egyetemen elsősorban szakmai képzés folyik, és az oktatás célja a gyakorlatiasság. Ha valami nem praktikus, annak nincs haszna” - kezdte Barry Strauss.  Szerinte a társadalomnak szüksége van a STEAM területeken jártas emberekre, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki számára ugyanaz a képzési irány lenne ideális. Nem mindenki számára szükséges az ókori görög nyelvű szókincs, de kiemelten fontos, hogy a társadalomban jelen legyenek azok, akik klasszikus oktatásban részesültek. „Egyetemi oktatásunknak különlegesnek és felszabadítónak kellene lennie, és úgy vélem, hogy ez az, ami manapság eltűnt” - vélte Strauss.

Oktatásról lévén szó, természetesen kitértünk az olvasás és technológia kérdéskörére is.
A fiatalok kevesebbet olvasnak, mivel számos más tevékenység köti le figyelmüket. Az olvasás aktív tevékenység, amelynek során bele kell merülnünk egy könyvbe, és együtt kell vele dolgoznunk annak érdekében, hogy teljes mértékben értelmezzük és megértsük. Az olvasás olyan előnyöket nyújt, amelyek más tevékenységek során nem érhetőek el.

A képernyőn való történetnézés által gyors válaszokat keresünk, ami nem ösztönözi a mélyebb gondolkodást. Az elektronikus eszközök használatának pozitív hozadéka az oktatásban az, hogy segítenek a diákoknak reagálni az olvasottakra, és elősegítik a jobb párbeszédet. „Az elektronikus eszközök segíthetnek, elismerem magam is, hogy hasznosak, de az alapok oktatása nem hiányozhat mindemellett.” - zárta az ezzel kapcsolatos gondolatot Anthony Malcolm.

Az oktatásnak egyensúlyt kell teremtenie a múlt megértése és az aktuális kihívásokhoz való alkalmazkodás között. Fontos, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk a kultúráról és a történelemről, hogy felkészülhessünk a modern világ kihívásaira és a lehetőségeire.