Olvasási idő: 4 perc
Az 2022/2023-es tanév első MCC Vezetőképző Klubjának vendége Gergely István volt. Másfél órát volt lehetősége a Vezetőképző Akadémia hallgatóinak beszélgetni az olimpikonnal, megismerni a karrierjét, gyermekkorát, sikereit és megéléseit. A beszélgetés vidám hangulatban telt, István őszintén mesélt a tapasztalatairól, az utolsó fél órában pedig a hallgatóság kérdéseit is nyitottan válaszolta meg.
Gergely István kétszeres magyar olimpiai bajnok vízilabdázó. Felvidéki származású, 2003-ban lett magyar állampolgár, de magyarsága egész gyermekkorában fontos volt számára. Nyolc évesen kezdett vízilabdázni kisöccsével együtt, amikor Édesanyja úgy látta, hogy ez egy jó mód a gyermekek energiáinak lekötésére. Az edzők hamar meglátták benne a tehetséget, és bár többször ő is abba szerette volna hagyni a sportolást, edzői és Édesanyja nem engedték. Édesanyja szigorúan fogta, igyekezett mind a tanulásban, mind a sportban motiválni gyermekeit. A vízilabdázás szép lassan komolyra fordult, hivatássá vált számára.
István eredetileg mezőnyjátékos szeretett volna lenni, azonban testalkata és ügyessége miatt az edzők kapusnak szánták, végül beleszokott ebbe a pozícióba és megtalálta a szépségét. A kapusokat „furcsaként” jellemezte, különcöknek, hiszen az átlagos ember elugrik a labda elől és nem kiugrik elé: „A kapus lét szépsége, hogy a csapatsporton belül egyénileg kell küzdened. Vannak vízilabdások és vannak kapusok.” – fejtette ki.
1993 és 2002 között a szlovák válogatottban játszott, 23 évesen kapta meg első igazán „külföldi” ajánlatát, ekkor Szardíniára került. Teljesen tudatlanul utazott ki, nem beszélte az olasz nyelvet, azonban 1 év alatt elsajátította azt. Amikor a szlovák válogatottban játszott, akkor az volt a csapat célja, hogy kijussanak az 2000-es olimpiára, ahol végül tizenkettedik helyet szerzett a csapat. Miután állampolgárságot kapott már a magyar válogatott tagjaként még komolyabb célokat tűztek ki: legalább az olimpiai döntőig szerettek volna eljutni. Végül mind a 2004-es, mind a 2008-as olimpián aranyéremmel tért haza a csapat. „Mindenki elképzeli mit fog érezni, ha olimpiai bajnok lesz, de ez általában nagyon nem úgy van.” Nem tudott úgy örülni a csapat sikerének, mint szeretett volna, mert úgy érezte kevesebbet tudott hozzátenni, mint amennyit tervezett. 2007-ben kezdett agykontrollal foglalkozni, amikor már „kiöregedőként” edzője meggyőzte, hogy még próbáljon meg kijutni a 2008-as olimpiára. A következő évben életében először mindent alárendelt a sportnak, célorientált volt, odafigyelt az alvására, étkezésére, az elegendő pihenésre és sokat meditált és agykontrollozott. Végül megérte a belefektetett energia, bekerült az olimpiai csapatba.
Jelenleg a budapesti Honvéd egyesület ügyvezető elnöke 2017 óta. Véleménye szerint a vezető szerepre nem lehet készen állni, olyan nincs, hogy valaki a nulladik lépésben készen áll egy ilyen pozícióra. A vezetői létet a gyermekneveléssel állította párhuzamba: arra is mindenki próbál előre készülni, de hiába, akkor tanuljuk meg hogyan kell, amikor már benne vagyunk. Vezetői pozícióban is dolgozni kell pár évet, amely alatt szembesülünk a munka különböző kihívásaival, mire képesek leszünk kompetens vezetőnek érezni magunkat.
A Gergely Istvánnal való beszélgetés gondolatébresztő volt és motiválóan hatott a Vezetőképző Akadémia hallgatóira, így ez az első Vezetőképző Klub egy méltó kezdése volt a 2022/2023-as tanévnek.
- írta: Gál Dóra & Gyulai Sarolta
