Olvasási idő: 5 perc
Az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskolájának diákjai az erdélyi tanulmányút részeként a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által rendezett panelbeszélgetésen vehettek részt, mely egy nemrég megjelenet kutatásuknak a bemutatására szolgált.
A Kolozsváron megrendezett panelbeszélgetés témája, melyet egy az eredményeket bemutató előadás előzött meg, az Intézet egy nemrég megjelent kutatása volt, mely arra kereste a választ, hogy található-e kapcsolat a kisebbségi intézmények, illetve az Anyaországi nemzetpolitika milyensége és a kisebbséggel rendelkező ország biztonságpolitikája között, továbbá, ha a kapcsolat fennáll, akkor milyenségére kívánt választ adni.
A kutatók kiinduló hipotézise szerint a nemzetpolitika egy „bumeráng” jellegű hatást vált ki, miszerint: az Anyaország aktív nemzetpolitikája növeli a kisebbséggel rendelkező ország bizonytalanság érzetét, ami pedig represszióhoz vezet. Ennek kapcsán érdemesnek tartották definiálni az úgynevezett „ontológiai bizonytalanság érzetét”, mely az elvárt, remélt intézményes és társadalmi rendtől való eltérés mértékét jellemzi. A kutatás megközelítése az orosz és magyar nemzetpolitika összehasonlítása volt.
Fontos megjegyezni, hogy az adott ország kisebbségpolitikáját számos különböző tényező befolyásolja, időben némiképp változhat, azonban alapvetően állandó. A kisebbégpolitika kialakításakor számos tényező döntő hatással van az eredményre, azonban van néhány kiemelt szereppel rendelkező tényező. Ilyen az ország demográfiai megoszlása, miszerint, mennyire többségi a többségi társadalom. Ha a többség nem jelentős, mint például Jugoszlávia esetében volt, akkor egy etnikai hatalommegosztás a célszerű. Jelentősebb többség esetében a következő igen fontos kérdés, hogy a többségi nemzetiség történeti narratívájának állít-e alternatívát a kisebbség, azaz veszélyezteti-e a magterületeket és a történelmi kontinuitást a kisebbség léte. Ha a válasz erre a kérdésre igen, akkor értelemszerűen a kisebbség kevesebb jogot fog kapni, az ország természetes önvédelmi reakciója nyomán. Romániában ez a helyzet nem áll fent, a magyar kisebbség pusztán a Kárpátoktól nyugatra él, így nem veszélyezteti a román magterületeket.
A kutatók szerint az Anyaországok nemzetpolitikáját két idealizált csoportba lehet sorolni céljaik és eszközeik alapján, melyek valamilyen arányú keveréke fog megvalósulni. Az egyik a területi alapú, nemzetépítési céllal megvalósuló nemzetpolitika, melynek célja a nemzeti összetartozás erősítése és a helyi kisebbség támogatása. A másik pedig a geopolitikai befolyásszerzésre törekvő, birodalom építési célú nemzetpolitika. Ennek kapcsán igen jelentős a két vizsgált ország politikája, és az arra adott válaszok közti különbségek.
Az orosz nemzetpolitika elsődleges célja a befolyásszerzés, kezdetben puhább, de egyre keményebb eszközökkel, mint például a baltikumi orosz kisebbség esetében. Ezen példában a kisebbséggel rendelkező ország reakciója is igen egyedi. Saját nemzetpolitikájuk egyértelműen ezen folyamatok ellen irányul, azonban sajátos eszközökkel. A különböző geopolitikai blokkokhoz tartozás miatt nemzeti karakterré vált a nyugati irányultság ezekben az országokban, így kezelve az orosz befolyásolási kísérleteket.
Erdélyi magyar szempontból a kisebbségi helyzete kettős és történelmileg terhelt. A kapcsolatokat könnyíti, hogy Magyarország és Románia az elmúlt hetven évben azonos geopolitikai blokkokhoz tartozott, ami megkönnyíti a kommunikációt, azonban a helyzetet nehezíti a múltbéli sérelmek tovább cipelése. Bár a magyar kisebbség jogilag minden szükséges engedménnyel rendelkezik, van saját oktatása, nemzeti pártja, kulturális autonómiája, melyek jórészt annak köszönhetőek, hogy a kisebbség nem a román magterületen található meg, a helyzet mégsem tökéletes. A román titkosszolgálatok biztonságpolitikai veszélyként kezelik a magyarokat, mivel nem tartják őket hűségesnek az országhoz. A kerekasztal résztvevői szerint mindezt a 2010 utáni igen aktív magyar nemzetpolitika kontextusába helyezve érthető, hogy a román oldal defenzívebb álláspontot kezdett képviselni, attól tartva, hogy az Anyaországi támogatás akaratlanul is autonómiai törekvésekhez vezethet.
Azonban vannak pozitívabb irányba mutató történesek is. Ilyen a 2015-ös, időnként Lex RMDSZ-nek is nevezett új választási törvény, mely az országos 5%-os parlamenti küszöb mellett bevezette az alternatív küszöb fogalmát. Az alternatív küszöb segítségével olyan pártok is, amelyek országosan nem érik el az 5%-ot, azonban legalább négy megyében 20%-os támogatással rendelkeznek is bejuthatnak a parlamentbe. Ez a változtatás gyakorlatilag bebiztosította az RMDSZ helyét a román parlamentben, így a magyar érdekképviselet hosszú távon is biztosított lesz.
Írta: Fonyi Máté Sándor, Nemzetközi Kapcsolatok Iskola
