Olvasási idő: 7 perc

Az „alfa generációnak” nevezett, ma iskoláskorú fiatalok azok, akik kisgyermekként megtapasztalták a Covid-járvány hatásait, és számukra az online lét, a közösségi média és a technológia már életmód. Hogyan tudjuk ezt a generációt jól nevelni, megfelelően oktatni? Erre a kérdésre kerestük többek között a választ szakértő vendégeinkkel a miskolci MCC-ben megrendezett egész napos pedagógus konferencián.

A 21. század állandó kihívások elé állítja az oktatással foglalkozó szakembereket, pedagógusokat. A hihetetlenül gyors technológiai fejlődés, a ránk zúduló információáradat, a közösségi média és a mesterséges intelligencia térhódítása újabb és újabb megoldandó problémát jelent tanárnak és szülőnek egyaránt.

A konferencia során korunk főbb oktatási, tanulási kihívásaira kerestünk válaszokat, többek között, hogy hogyan változnak a tanárszerepek napjainkban, milyen tudásanyagot kell ma a pedagógusnak átadnia a fiatal generációnak, illetve hogyan tudjuk jól használni a digitális technológia eszközeit és a mesterséges intelligenciát.

 „Tudni tanulni – A 21. század oktatási, ismeretszerzési kihívásai” 

A konferencia első szekciója Setényi János gondolatébresztő előadásával indult. Az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője elmondta, ma a magyar iskolákban az európai műveltség elemeit tanítjuk, tantárgyak formájában. Ez a rendszer Nyugat-Európában már felbomlott, ott folyamatosan nő a választható tantárgyak száma, és egyre gyakrabban veszik figyelembe, mi az, amit a diák, illetve a szülő szeretne. Egyfajta összeomlás tapasztalható a tantárgyak területén, megszűnt a kronológia, és egy új ideológia alakult ki, mi szerint csak a kompetenciák, a készségek a fontosak. A szakember szerint azonban ezeket nem lehet elválasztani a tartalomtól, a műveltségtől, mert ezek nem egymástól függetlenek. A mai információval teli, felgyorsult és digitalizált világban nagy problémát jelent az oktatásban a tartalom, vagyis, hogy mit tanítsunk. A világban mindenki kísérletezik, és keresi az új módszereket – mondta el az intézetvezető, aki szerint nekünk egy magyar modellt kellene találnunk, ahol megvan az egyensúly a műveltség és a 21. századi készségek között, az állami irányítás és a helyi érdekek között.

A bevezető előadást követő pódiumbeszélgetésben Setényi János mellett Ádám Anettát, a Miskolci Egyetem Közösségi Szolgálati Iroda szakértőjét és Fazekas Róbertet, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatóját is kérdeztük, ők hogy látják az oktatás jelenlegi helyzetét, milyen kihívásokkal kell ma az oktatásban résztvevő szakembereknek szembenézniük.

Mindketten úgy vélik, a legfontosabb, hogy a pedagógus megismerje diákjai igényeit, és alkalmazkodni tudjon a gyorsan változó körülményekhez. A gimnázium-igazgató szerint a tanteremben a tanárnak és a diáknak közösen kell kialakítani az alkotás folyamatát. Úgy véli, ma sokkal jobban oda kell figyelni a diákok igényeire, és egyfajta partnerséget kell kialakítani, amiben a tanárnak irányító szerepe van. Ez meghatározza a tanteremben zajló kommunikációt is. Az iskoláknak nagyon nyitottnak kell lenniük minden irányba: intézményükben hangsúlyos szerepet kap a tehetséggondozás, ugyanakkor felvállalják a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását is.

Ádám Anetta hozzátette, a hátrányos helyzetű iskolákban a pedagógusnak nagyon fontos társadalmi szerepvállalása is van, és itt a tantárgy oktatása mellett sok egyéb feladat is hárul rá. A szakértő kihangsúlyozta a család szerepét is, mert ahol a diák megkapja a szülői támogatást, ott sokkal könnyebb dolga van a pedagógusnak.

 „Osztályfőnököm az okostelefon – A modern technológia használata az iskolában”

 

A konferencia második szekciójában a digitális eszközökkel, azok előnyeivel és hátrányaival foglalkoztunk. Pöltl Ákos, az MCC Ifjúságkutató Intézet kutató-szakértője vitaindító előadása során elmondta, az okostelefonok nagy veszélye a figyelemelvonás. A személyes képernyő – ez nemcsak az okostelefon lehet, hanem a laptop is, amit a gyerek használ – fokozza a dopamintermelést, ami arra sarkall, hogy újra és újra átéljem az élményt, tehát folyamatos használatra késztet. Agyunk problémamegoldó és figyelemmegosztó képessége azonban elsősorban a társas cselekvések, a sport, vagy a természetben zajló tevékenységek során fejlődik, a képernyő pedig ezektől veszi el az időt és energiát. A szakértő szerint tehát az okostelefonoknak nincs helye az oktatásban, főleg nem az általános iskolákban. Kutatások támasztják alá, hogy azoknál a gyereknél, akik később találkoznak a technológiával, sokkal erőteljesebben tudnak fejlődni az élethez szükséges normál agyi funkciók. Egyre népszerűbbek azok az iskolák, ahová nem engedik be az okostelefonokat, többek között azért sem, mert a szülőknek így nem kell egyedül harcolniuk otthon a mobiltelefon használattal kapcsolatban.

Az előadást követő pódiumbeszélgetésben Kerboltné Tóth Edit, a miskolci Lévay József Református Gimnázium igazgató-helyettese elmondta, az iskolájukban van digitális osztály, ahol a gyerekek saját eszközökön tanulnak, és náluk a mobiltelefon, mint digitális eszköz nem volt sohasem alternatíva. Az elmúlt hat évben nekik is meg kellett találniuk az egyensúlyt, és megértetni, hogy a könyv is szükséges, illetve fontos a kézírás is, amit sok nyugati országban már teljes mértékben kiiktattak az iskolai oktatásból. A digitális oktatás náluk elsősorban egy tanulásszervezési módszer, amit a tanárok már jól megtanultak, és szívesen használnak a hagyományos osztályokban is.

Koren Balázs, az ELTE Matematika-tanítási és Módszertani Központ és az MCC FIT Program oktatója szerint a kompetencia-mérések ma már elmozdultak a digitális kompetenciák irányába is, tehát ezzel is foglalkoznunk kell az iskolákban. A mesterséges intelligencia térhódításával kapcsolatban elmondta: ez egy eszköz, ami a jövőben sok mindenben segíti majd az életünket. Ahhoz, hogy jól tudjuk használni, szükséges egy háttértudás, mert ha ez nincs meg, akkor elfogadjuk a rossz válaszokat is. Most még nagyobb szükségünk van tehát egy sokkal alaposabb kritikai gondolkodásra – tette hozzá.

 

A délutáni workshopokon Pöltl Ákos és Koren Balázs segítségével még jobban megismerhettük a digitális eszközök, az okostelefon és a mesterséges intelligencia használatának előnyeit és hátrányait. Konklúzióként mindketten megerősítették, a tanárra a jövőben is nagy szükség lesz, és a mesterséges intelligencia, illetve a digitális eszközök soha nem fogják kiváltani a pedagógus személyét.