Olvasási idő: 3 perc
„A világon nincs még egy olyan sokszínű kontinens, mint Európa, ahol ennyi nemzet, kultúra és nyelv él együtt. Minél nagyobbra nő az Európai Unió, annál inkább tiszteletben kell tartania ezeket a különbözőségeket. A tagállami szuverenitás éppen ezért az európai együttműködés lényeges része és nem áldozható fel az integrációs törekvések oltárán” – hangsúlyozta Rajko Knez jogászprofesszor az MCC Zalaegerszegi Központjában.
Az MCC Nemzetközi Jogi Műhelye által szervezett “Reclaiming Our European Future” nemzetközi konferencia előestéjén Rajko Knez, a Maribor Egyetem jogászprofesszora és a szlovén alkotmánybíróság bírója látogatott az MCC Zalaegerszegi Központjába, ahol az európai együttműködés jövőjét övező kihívásokról tartott előadást. Ennek keretében a jogászprofesszor felidézte az európai egységesülés első időszakát, amelyet a hidegháború kezdete határozott meg. Az ’50-es évek elején létrejött szén- és acélközösség, majd az évtized végén megalapított gazdasági és atomenergiai közösségek a gazdasági integráció perspektíváját kínálták. A piaci integráció sikerrel erősítette meg Nyugat-Európát a hidegháború időszakában, és jelenleg is fontos mozgatórugója és kohézióteremtő ereje az európai együttműködésnek.
A jogászprofesszor emellett rámutatott arra, hogy az 1980-as évek vége és a ’90-es évek eleje fontos fordulópontot jelentett az integráció történetében. A tagállamok ugyanis ebben az időszakban határozták el, hogy közös értékek mentén politikai integrációra lépnek egymással. Az integrációs folyamat politikai dimenziója jelentős különbségeket és érdekellentéteket is felszínre hozott. A világon ugyanis nincs még egy olyan sokszínű kontinens, mint Európa, ahol ennyi nemzet, kultúra és nyelv él együtt. Minél nagyobbra nő az Európai Unió, annál inkább tiszteletben kell tartania ezeket a különbözőségeket. Ugyanakkor a különféle érdekeket kiegyenlítő garanciák és intézményi mechanizmusok jelenleg nem működnek, miközben a központosító törekvések egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert.
Rajko Knez rámutatott arra, hogy jelenleg hiányzik egy olyan széles körben elfogadott vízió, mint amilyen annak idején a háborúban lerombolt Európa újjáépítése, a piaci integráció megteremtése vagy a határok felszámolása volt. Az Európai Uniónak olyan új vízióra van szüksége, amely óvja a tagállamok különbözőségeit és egyensúlyt teremt az uniós és nemzeti szintek között. A tagállami szuverenitás ugyanis az európai együttműködés lényeges része és nem áldozható fel az integrációs törekvések oltárán.
