„Amit ismerünk, arról tudunk beszélni, amit átlátunk, arról tudunk dönteni”

Egy igazán elgondolkodtató előadás részesei lehettünk a miskolci MCC-ben, hiszen vendégünk sok olyan dologra világított rá, amit mi laikusok nem veszünk észre például egy sorozat nézése közben, vagy a közösségi oldalak használatakor.

Ma már sajnos a családi történetmesélés egyre ritkább, nem hallunk meséket, régi történeteket a dédiktől, nagymamáktól, helyette órákat töltünk el a TV, az okostelefonunk vagy laptopunk előtt. Sokszor a családokban a szülő és a gyerek egészen más tartalmat néz, nincs közös program, mindenki az egyéni kikapcsolódást akarja, „megvesszük” a boldogság illúzióját.

A sorozatok kapcsán a szakember elmondta, mindig is voltak sorozatok, de korábban mindenki ugyanazt nézte (Gondoljunk csak a Columbo vagy a Dallas sorozatra!). Ezekben megvoltak az archetípusok, akiket ma a 21. századi elvárásoknak megfelelő figurákká formáztak. Pontosan megírt forgatókönyv szerint, pontosan kitalált szereplők, akikben megtalálom az én saját problémáimat, és azonosulni tudok vele, így szívesen töltöm napról napra az estéimet egy-egy sorozat megnézésével.

A Covid-járvány óta egyre nő a streaming szolgáltatók sora, akikről korábban szinte nem is hallottunk. A pandémia miatt ma már a legfőbb kapcsolódásaink nem egymáshoz, hanem a médiához, a tartalmakhoz kötnek minket – mondta a médiaszakember. Ezek elsősorban olyan témákat kínálnak nekünk, amelyek minél nagyobb tömeget érdekelnek, ilyen például az egészség vagy a halálfélelem, vagy az éppen aktuális katasztrófahelyzetek, mint például a járvány, vagy napjainkban az orosz-ukrán háború. A hírekhez való hozzáférésünk is egy illúzió igazából, és azt hisszük, hogy szabadon választunk, miközben ez is algoritmusok alapján történik.

Em Griffin kommunikációs szakember már évekkel ezelőtt megállapította, arról és úgy beszélünk, amit és ahogy a médiaorgánum közvetít – mondta a kutató. A szolgáltatók pedig tökéletesen monitorozzák a mi szokásrendszereinket, tudják, kinek milyen a kapcsolati hálója. Az okos készülékek pontos jeladói annak, hogyan élünk és mit teszünk. Akiknek nincs facebook-profiljuk, azokról is körülbelül 75 %-os tudással bírnak a mások által megosztott információk alapján. Hiába fogadjuk meg azt is, hogy nem nézünk TV-t, nem hallgatunk híreket – mert már azt sem tudjuk, mi történik velünk és ez bizonytalanságérzetet kelt bennünk –, a kutatások szerint, ha nincs tévém, akkor is az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, az óriásplakátok üzenetet közvetítenek felénk. Döbbenetes az is, hogy egy átlagos városban egy átlagember naponta több mint 4000 reklámmal vagy logóval találkozik, amelyekkel próbálnak a tudatalattinkra hatni. A szakember arra is felhívta a figyelmet, a szimbólumrendszerek úgy változnak körülöttünk, hogy észre sem vesszük és már be is épült a tudatalattinkba. Példaként említette – és persze ekkor mindenkiben megfogalmazódott, tényleg nem is figyelünk ezekre a manipulációkra –, hogyan változott a gyógyszertárak szimbólumaként használt kereszt színe vörösről (utalva a Vöröskeresztre, illetve a vészjelzésekre) zöldre, ami a remény és a bizalom színe és nyugalmat áraszt.

Zárásképp Balatoni Mónika elmondta, a szimbólumrendszerekhez nagyon erősen kötődünk – hármas út, a három fiú, a tulipán mint jelkép –, identitásunk részei, hiszen gyerekkorunktól benne vannak a kultúránkban, értjük őket.

A magyar kultúra is tele van jó sztorikkal – hasonlóan az angolszász Harry Potter-történetekhez – és ha jó történeteket mesélünk, a magunkénak érezzük ezeket, akkor nagyon jól tudunk kapcsolódni ezekhez.

Amit ismerünk, arról tudunk beszélni, amit átlátunk, arról tudunk dönteni – mondta az előadó –, és ha szabadon szeretnénk dönteni arról, mit nézünk, milyen híreket olvasunk, miket engedünk be a világunkba, akkor érdemes arra gondolni, hogy ezek algoritmusok szerint jönnek elénk, tehát gondolkodva, tudatosan kell választani.