Olvasási idő: 6 perc
A Tik-Tokon felnövő „Z” és „Alfa” generáció tagjait úgy kellene megtanítani lépkedni az internet világában, ahogy annak idején járni tanítottak minket a szüleink – mondta Fegyverneki Gergő digitálispedagógia-szakértő a miskolci MCC-ben –, mert a világháló számos veszélyt rejteget számukra. A 13-14 éves gyerekek negyede, a 15-16 éves gyerekek harmada tart kapcsolatot élőben soha nem látott „ismerősökkel”.
Hogyan lehetne témazáró előtt motiválni az ingerfaló „Z” generációt, amikor a TikTok jobban érdekli őket, mint az időmértékes verselés? Most akkor vagyok jó szülő, ha veszek okostelefont a gyereknek, vagy akkor, ha minél inkább késleltetem ezt? Meddig játék a játék, és hol kezdődik a függőség? Hol van az online-offline egyensúly? Hogyan lehet kiszállni az online zaklatásból? Ilyen kérdéseket boncolgattunk Fegyverneki Gergő magyar-média szakos tanár és digitálispedagógia-szakértő segítségével a miskolci MCC pedagóguskonferenciáján. Bár a téma néha nagyon komoly volt – játékfüggőség, cyberbullying, zaklatás, gyerekpornó –, előadónk vicces, közvetlen stílusban beszélt ezekről a dolgokról, amikről mi is minden nap hallunk, de nem igazán tudjuk, hogyan óvhatnánk tőlük a gyerekeinket.
A délelőtti előadás legfőbb célja az volt, hogy körüljárjuk az internet előnyeit és hátrányait, hiszen – mint azt a szakember kiemelte – az internet önmagában nem jó vagy rossz, hanem egy eszköz, amit lehet jól és rosszul is használni. Fegyverneki Gergő segítségével a pedagógusok megismerhették a digitális világ megannyi kreatív lehetőségét, amit a mindennapi munkájuk során jól tudnak majd alkalmazni, ugyanakkor a szakember arra is felhívta a figyelmet, milyen kockázatok, veszélyek leselkednek a fiatalokra. Mint mondta, a Covid-járvány idején láthattuk, hogy bár a mai fiatal generáció úgy érzi, sokat tud a számítógépek és az internet világáról, a digitális kompetenciájuk alacsonyabb az elvárt szinttől.
Mi szülők, pedagógusok annak idején kaptunk bizonyos nevelési mintákat, de a digitális világgal szemben nekünk sincs sémánk, nekünk is sok mindent meg kell tanulnunk.
Felmérések szerint 2017-20-ra megduplázódott azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek van okostelefonjuk, és megkétszereződött azon 11-16 éves gyerekeké, akikkel idegen próbált kapcsolatba lépni, illetve a 13-14 éves gyerekek negyede, a 15-16 éves gyerekeknek pedig harmada tart kapcsolatot a valóságban soha nem látott ismerősökkel. Ezeket a számokat hallva mindannyian elszörnyedtünk, és valószínűleg többen arra gondoltunk: vajon az én gyerekemmel is előfordulhat ez? A gyerekeinket úgy kellene megtanítani lépkedni az internet világában, ahogy annak idején járni tanítottak minket a szüleink – hívta fel a figyelmünket a szakember –, de ehhez tudnunk kell, hogyan küzdenek értük a rosszindulatú felhasználók, és nekünk is magabiztos tudással kell bírnunk, fejlesztenünk kell a digitális kompetenciánkat.
Az előadó beszélt a cyberbullying típusairól, a befeketítésről, kiközösítésről, személyiséglopásról, az online zaklatásról, amikről gyakorló pedagógusként ő maga is gyakran hall tanítványaitól. A szakember a pedagógusokkal megismertette azt internetes tájékoztató és segítségnyújtó szolgáltatást is, ahol bejelentést tehetünk, ha már megtörtént a baj, és zaklatás áldozata lett valamelyik tanítványunk vagy gyermekünk.
Fegyverneki Gergő arra is felhívta a figyelmet, nemcsak ezek a kívülről jövő veszélyek fenyegetik a fiatalokat, de nagyon gyakori a játékfüggőség is, aminek nem biztos, hogy azonnal észrevesszük a tüneteit, jeleit. De ha azt látjuk, hogy a fiatal mindent háttérbe szorít a játékkal szemben, egyre kevesebbet mozdul ki a szobájából, előjön a tagadás és a hazugság, esetleg megváltozik a személyisége, akkor ezek egyértelműen a játékfüggőségre utalnak. Ilyenkor fel kell tennünk azt a kérdést is: a játék vajon terápia vagy függőség? Mi áll a túlhasználat mögött? Előfordulhat, hogy teljesítményszorongás, vagy a szociális háló beszűkülése, a magány az, ami ellen a gyerek védekezik, és a játékba menekül.
A digitális szakértő egy megoldási lehetőségként a „digitális családi szerződést” javasolta, egy rendszert, amit közösen alakítunk ki otthon, amikor megkapja a gyerek az első eszközt. Fontos, hogy az életkorának megfelelően, nyitottan, rugalmasan, segítve vezessük be a gyereket az online térbe, egyezzünk meg a képernyő előtt tölthető idő mértékében, illetve abban, milyen tartalmakat fogyaszthat, és melyek lesznek a digitális eszközöktől mentes helyek (például a családi étkezések).
A délutáni „Differenciálj kreatívan!” című workshopon tanórai játékos ötleteket, feladatokat, módszereket próbálhattak ki a pedagógusok a tapasztalt szakember segítségével, aki az eredményes iskola „6 K”-képletét is megismertette kollégáival, amelyben nagy szerepet játszik többek között a kommunikációs együttműködés, a közösen kialakított szabályok, a kreativitás, de a kritikai gondolkodás is.
A nap végén a pedagógusok egymás között is megosztották tapasztalatikat, módszereiket, és mindannyian egy véleményen voltak: nem engedhetjük meg, hogy gyerekeink az Amerikában már ismert „digitáis detoxikálók” kezeltjeivé váljanak, ez ellen mindenkinek együtt kell tennie: szülőnek, családnak, pedagógusnak.
