„Hol van mindenki?” Könyv klub Dobos Gáborral

A kérdéskör megértéséhez Gábor bevezette a Kardasev skála fogalmát.  Ez egy olyan módszer, amely egy civilizáció technológiai fejlettségére következtet az általa felhasznált energia mennyisége alapján. A mérőszámot Nyikolaj Kardasev szovjet csillagász vezette be 1964-ben. Az I. típusú civilizáció, amelyet bolygói civilizációnak is neveznek, képes felhasználni és tárolni a bolygóján rendelkezésre álló összes energiát. A II. típusú civilizáció, amelyet csillagcivilizációnak is neveznek, a bolygórendszerének léptékében képes felhasználni és irányítani az energiát. A III. típusú civilizáció, amelyet galaktikus civilizációnak is neveznek, az energiát az egész gazdagalaxis léptékében képes irányítani.

A fejlettségi szintet érzékeltetendő a Föld Kardasev besorolása 0.73, tehát egyelőre az első szintet sem maximalizálta, de valószínűleg képes lesz elérni azt a következő párszáz évben. A skála szerint fejlett civilizációkra utaló nyomot egyelőre nem találtunk a világűr általunk belátható részében.  Itt válik relevánssá a Fermi Paradoxon.

„Hol van mindenki?” – tette fel a kérdést 1950-ben Enrico Fermi. A kérdéstevés két része empirikus bizonyítékokra támaszkodik – elsőként, hogy sok potenciálisan lakható bolygó van, és másodikként, hogy az emberek mégsem látják a földönkívüli élet bizonyítékát. Az első pont, miszerint sok élhető bolygó létezik, Fermi idejében csupán feltételezés volt, de ma már alátámasztja az a felfedezés, hogy az exobolygók gyakoriak. A jelenlegi modellek szerint a Tejútrendszerben több milliárd lakható világ van. A paradoxon második része, miszerint az emberek nem találtak bizonyítékot a földönkívüli életre, szintén aktív tudományos kutatási terület. Ez magában foglalja mind az életre utaló jelek megtalálására irányuló erőfeszítéseket, mind a kifejezetten az intelligens élet megtalálására irányuló erőfeszítéseket.

Ha tudjuk, hogy a Tejútrendszerben több milliárd lakható világ lehet és tudjuk azt is, hogy a mi Naprendszerünk meglehetősen fiatal az univerzum többi részéhez képest (nagyjából 4,5 milliárd éves, szemben a 13,8 milliárd évvel), és feltételezzük, hogy a máshol kialakult civilizációk némelyike technológiai fejlettségéből adódóan kifejlesztette a csillagközi utazást,  akkor a jelenleg elképzelt csillagközi utazás lassú tempója mellett is néhány millió év alatt teljesen át tudta volna járni a Tejútrendszert. És mivel sok, a Naphoz hasonló csillag több milliárd évvel idősebb, a Földet már meg kellett volna látogatniuk a földönkívüli civilizációknak, vagy legalábbis szondáiknak.

Nincs azonban meggyőző bizonyíték arra, hogy ez megtörtént volna. Ezt az ellentmondást írja le a Fermi-paradoxon, és a rá válaszként érkező elméletek igyekeznek magyarázatot adni, hogy ez a találkozás miért nem történt meg.

Gábor kifejtette, hogy erre a kérdésvetésre 4 főbb elméleti magyarázat létezik. Az első lehetséges forgatókönyv szerint a földönkívüli fejlett civilizációk léteznek, de valamilyen okból nem használják ki a technológiai fejlettségüket arra, hogy elinduljanak felénk. Például azért, mert a fizikai világ helyett a virtuális világba „költöztek”, így számukra nem indokolt az univerzum gyarmatosítása. Ha feltételezzük, hogy a sok közül van legalább egy olyan civilizáció, akik nem (vagy teljes mértékben) költöztek a virtuális világba, akkor ez a magyarázat nem állja meg a helyét, és már találkoznunk kellett volna velük.

A második lehetséges magyarázat, hogy fejlett civilizációk léteznek, a technológiai eszközeiket kihasználva úton is vannak a világűrben, csupán még nem értek ide az emberiség észlelési távolságába. Ez reálisan akkor elképzelhető, ha nagyon messziről indultak, ezért a távolságnak jelentősége van, illetve ha feltételezzük, hogy az intelligens élet kialakulása valamilyen oknál fogva csak a közelmúltban vált lehetségessé.

A harmadik lehetőség, hogy miért nem találtunk még földönkívüli civilizációra utaló nyomot, feltételezve, hogy léteznek, elindultak és ide is értek: valamilyen oknál fogva rejtőzködnek vagy láthatatlanok. Az is egy opció, hogy nem rejtőzködnek, alapvetően látható entitások, de egyszerűen elmentek mellettünk, talán már ki is haltak, ezért nem észlelhettük őket.

A negyedik és egyben utolsó lehetséges magyarázat, hogy földönkívüli fejlett civilizációk nem léteznek. Talán egyedül vagyunk. Jelen pillanatban nincs bizonyíték arra, hogy van élet rajtunk kívül. Az univerzum üresnek és halottnak tűnik.

Pszichológiai szempontból ez a tudat akár egziszentális szorongást is kelthetne bennünk, hiszen úgy érezhetjük, hogy kozmikus magányra vagyunk ítélve, a létezésünknek nincs értelme. Dobos Gábor ezzel ellentétben biztonságpolitikai megközelítéssel és előbbinél egy jóval pozitívabb konklúzióval zárta az elmondottakat; a lehetséges magyarázatok valószínűségét megvizsgálva arra juthatunk, hogy vagy egyedül vagyunk az univerzumban, vagy a közeljövőben, de legalábbis a mi életünk során nem számíthatunk arra, hogy összefutunk egy földönkívüli, fejlett civilizációval. Ebből adódóan egyrészt nincs félnivalónk, ezen felül a fenyegetettség valószínűségi szintje elég alacsony ahhoz, ne legyen racionális egy intergalaktikus összecsapásra való felkészülésbe ölni a földi erőforrásaikat.

írta: Pető Dorina

Az MCC Vezetőképző Akadémia egy olyan biztonságos környezetet biztosít, ahol a közösség megtartó erején és a gyakorlatba átültetett tudás révén a hagyományosnál sokkal gyorsabb ütemben fejlődhetsz, és megtanulhatod, hogyan válj képessé arra, hogy változási folyamatokat menedzselj akár nagyméretű szervezetekben is. Tudj meg többet és jelentkezz még ma! https://vezetokepzo.mcc.hu/