Olvasási idő: 12 perc

Olyan árnyak vetülnek Európára, mint a gazdasági instabilitás, a tömeges migráció és a káros kulturális változások. Ezek az erők veszélyeztetik azt a kohéziót, amely Európa alapja volt – vitatták meg a Transatlantic Partnership in a New Era konferencia résztvevői. Berlinben gyűltek össze a konzervatív gondolkodás meghatározó szereplői – politikusok, szakértők és újságírók –, hogy feltérképezzék a globális krízisek jelentette veszélyeket, és közösen keressék a megoldásokat.

„Jövőre akár Németországban és az Egyesült Államokban is konzervatív kormányok alakulhatnak. Ez nemcsak lehetőség, hanem felhívás is: most kell teret adnunk annak, hogy a közös értékek és érdekek valóban érvényre jussanak” – ezzel a gondolattal nyitotta meg a konferenciát Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója.

Armin Petschner-Multari, a berlini székhelyű TheRepublic agytröszt alapítója kiemelte, hogy Európa komoly kihívásokkal néz szembe: az ukrajnai háború, valamint a Kína és a Nyugat közötti fokozódó konfliktus veszélyei egyszerre állnak előttünk. Ezért különösen fontos, hogy megerősítsük a transzatlanti kapcsolatainkat.

A délelőtti blokk nyitó panelbeszélgetésén Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, az MCC kuratóriumának elnöke arról beszélt, hogy a nemzetközi politikában tapasztalható blokkosodás arra a narratívára épül, hogy a történelemben vannak a jó fiúk és a rosszak. A blokkosodás helyett viszont Európa és Magyarország a konnektivitásban érdekelt. Orbán Balázs azzal kapcsolatban is megosztotta a nézőpontját, hogy az Európai Uniónak a föderális működés helyett alulról szerveződő, a nemzetállami érdekeket szem előtt tartó döntéshozatali formákat kell kialakítania.

Dr. Patrick J. Deneen, a Notre Dame Egyetem politikatudományi professzora szerint „a liberális világrend önpusztító pályára állt”. Deneen kiemelte, hogy a második világháború utáni világrend kiüresedett, a hazafiság és a vallás helyét átvette a pénz.

„Európa mellérendelt partner, nem alárendelt” – mondta el Mechthilde Wittmann, a CSU Bundestag képviselője, hangsúlyozva, hogy Európának a saját hangját kell megtalálnia a globális konfliktusokban, és a nemzeti érdekeket előtérbe helyezve önbizalmat kell építenie.

A konferencia migráció és antiszemitizmus témájú nyitó panelbeszélgetésén Susanne Schröter, a Frankfurti Iszlám Kutatóközpont alapítója és igazgatója hangsúlyozta a demokráciákat fenyegető veszélyeket. Schröter, aki magát klasszikus liberálisként határozta meg, rámutatott arra, hogy a Nyugat emberi jogok fejlődésére irányuló törekvése védendő érték, amelyet most az iszlamizmus, a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal egyszerre fenyeget.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy Németország immár bevándorló társadalommá vált, mivel a világháború után eredetileg ideiglenes jelleggel meghívott vendégmunkások végül hosszabb távon maradtak az országban, ami annak is köszönhető, hogy Németország nem rendelkezett koherens bevándorlási stratégiával.

Kritikával illette továbbá Angela Merkel volt kancellár 2015-ös döntését a határok megnyitásáról. Schröter szerint a merkeli migrációs politika megkérdőjelezése tabutémává vált, és a kritikusokat marginalizálták a közéletben. Szót ejtett továbbá az irreguláris migrációhoz és menekültekhez köthető bűncselekmények növekedéséről, és megemlítette, hogy csak a tavalyi évben 14.000 ilyen bűncselekményt jelentettek.

Rod Dreher, a Danube Institute vendégkutatója és a Network Project igazgatója a magyar bevándorláspolitika antiszemitizmusra gyakorolt kedvező hatásáról beszélt. Dreher elmondta személyes élményét, miszerint számos Európai országgal ellentétben Magyarországon a zsidó közösségeknek nem kell az antiszemita iszlám támadások miatt félelemben élniük.

Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarország bevándorláspolitikáját egyedülálló történelme alakította, így nálunk nem ideológiai kérdés, hogy nem váltunk bevándorlásalapú társadalommá. A főigazgató továbbá rámutatott, hogy az Európai Unió nem szuperállam, hanem nemzetállamok szövetsége, és hogy a bevándorlás kérdésének kezelését eszerint kellene megközelíteni, figyelembe véve a tagállamok eltérő történelmi hátterét is.

Mechthilde Wittman, a Bundestag CDU/CSU parlamenti frakciójának tagja aggodalmát fejezte ki Németország 2015-ös migrációs döntésével kapcsolatban. Wittman rámutatott, hogy a 2015-ben érkezett migránsok mintegy 47 százaléka egyáltalán nem dolgozik, és inkább visszailleszkedtek saját kultúrájukba, mintsem teljesen integrálódtak volna a német társadalomba.

A politikus hangsúlyozta, hogy minden ország elsődleges felelőssége, hogy garantálja saját polgárainak biztonságát, így azokat, akik nem jogosultak a menekültkérelemre, vagy más legális belépési módra, vissza kell küldeni a kibocsátó országokba. Arra is figyelmeztetett, hogy ha ez a probléma nem oldódik meg, a német szélsőjobb még nagyobb teret nyerhet. Továbbá megjegyezte, hogy a sajtó gyakran elkerüli annak említését, ha egy erőszakos bűncselekményt migráns követett el.

Rod Dreher, a szólásszabadság és a Twitter kapcsán kijelentette, hogy a platformon való jelenlét lehetővé teszi az emberek számára, hogy olyan információkat szerezzenek a világról, amelyek nem jelennek meg a mainstream médiában.

A konferencia következő panelbeszélgetésében Sohrab Ahmari, Bernáth Tamás, Michael Hüther és Calum T. M. Nicholson osztották meg nézeteiket a munkaalapú társadalom és gazdaság kapcsán. Nicholson a panel kezdetén arról beszélt, hogyan formálta át a pénzügyi válság a munkaalapú társadalmi rendszert és a gazdaságot a modern korban.

Hüther szerint a transzatlanti együttműködés a jelenlegi világrend kulcsfontosságú pillére, különösen napjaink globális kihívásainak függvényében.

Sohrab Ahmari felszólalásában az európai feldolgozóiparon belüli munkahelyek számának csökkenésére fókuszált, rávilágítva, hogy az ipar leépülése súlyos társadalmi és gazdasági nehézségeket okoz mindkét kontinens számára.

Bernáth Tamás Magyarországot hozta fel példaként, kiemelve a rendszerváltást követő helyreállító intézkedéseket és a 2010 óta zajló folyamatos munkahelyteremtést, melynek hatására a foglalkoztatási ráta 62%-ról 81%-ra emelkedett, ez pedig a második leggyorsabb növekedést jelenti az Unióban. Bernáth ezt az eredményt a neoliberális gazdaságpolitikától való elfordulásnak és a fenntartható munkahelyek teremtésére és a hosszú távú növekedésre összpontosító pragmatikus megközelítésnek tulajdonította.

A panel résztvevői kritikát fogalmaztak meg a neoliberalizmussal szemben, Hüther és Ahmari pedig olyan modelleket szorgalmaztak, amelyek hosszú távú stabilitást és a munkavállalók jólétét biztosítják.

A konferencia negyedik panelbeszélgetése a szólásszabadság és az eltörlés kultúrájának témáját járta körül és neves szakértőket vonultatott fel, köztük: Patrick Deneent, a Notre Dame Egyetem politológia professzorát, Frank Füredit, az MCC Brüsszel igazgatóját, Peter Hoerest, a Würzburgi Egyetem történész professzorát és Lukas Honemannt, a Kereszténydemokrata Diákszövetség országos elnökét.

Honemann szerint az eltörlés kultúrája már nem csak a médiában, hanem az emberek mindennapjaiban is érezteti hatását. Az elnök véleménye szerint a legnagyobb veszélyt jelenleg az egyének öncenzúrája jelenti.

Frank Füredi szerint a cancel culture valós fenyegetést jelent a szólásszabadságra. Példaként említette, hogy Brüsszelben nemrég törölni próbálták a könyvbemutatóját, valamint felhozta a márciusi The National Conservatism konferencia megakadályozásának kísérletét is, amelyben baloldali politikusok és újságírók aktív szerepet vállaltak.

Patrick Deneen azt javasolta, hogy a konzervatívoknak fel kell lépniük a szólásszabadság elnyomói ellen és törekedniük kell arra, hogy pozitív jövőképet biztosítsanak a társadalom tagjai számára. A megoldás kulcsa új akadémiai intézmények létrehozása lehet.

Frank Füredi egyetértett Deneen véleményével, hozzátéve, hogy az MCC elkötelezett egy magabiztos és intelligens közösség építése mellett, amely képes ellenállni az eltörlés kultúrájának. Szerinte az új intézményeknek támogatni kell a szólásszabadságot és a kritikai gondolkodást. Hangsúlyozta a „józan gondolkodású szülők” szerepét is a jövő generációinak formálásában.

Bár az eltörlés kultúrájának hatásairól eltért a panelisták véleménye, abban mindannyian egyetértettek, hogy elengedhetetlen olyan körülmények kialakítása, ahol a szólásszabadság virágozhat a jövő akadémiai és társadalmi vitáiban.

A konferencia utolsó panelbeszélgetésén Thomas Silberhorn, a CDU/CSU parlamenti képviselője kifejtette, hogy liberalizálni kell a kereskedelmet a demokratikus országok között, ez pedig a transzatlanti országokkal való kapcsolatok erősítésével valósítható meg. A politikus szerint Európa készen áll arra, hogy növelje védelmi képességeit, de tudatosnak kell lennie az előtte álló kihívásokkal kapcsolatban. Erre példaként Oroszország hadierejét hozta fel, melynek 180 ezer fős hadserege azonos méretű a teljes német haderővel, sőt hadiipari termelése meghaladja Németországét: fél év alatt annyi katonai felszerelést állítanak elő, mint amennyit a teljes német hadsereg jelenleg birtokol. Gondolatmenete zárásaként kiemelte, hogy csak az Egyesült Államok képes egyensúlyozni az orosz katonai gépezetet.

Gladden Pappin, a neves amerikai politológus rámutatott, hogy az Egyesült Államok folyamatos harcokat vívott a külső „rosszfiúk” ellen az elmúlt években, azonban ezek a küzdelmek csak az amerikai társadalom elkeseredéséhez vezettek. Pappin hangsúlyozta, hogy a Nyugati Szövetség csak akkor lehet erős, ha képes biztosítani az energia-, acél- és élelmiszer ellátást. Azonban eddig nem sikerült egységes megoldást találni arra, hogy ez hogyan kivitelezhető. Az európai közbeszédben több, egymással ellentétes cél jelenik meg: a zöld átállás fontossága, a demokrácia védelme, valamint az energiaellátás kérdése, amelyek sok esetben nehezen összeegyeztethetők.

Bauer Bence, a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója egyetértett azzal, hogy nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetni Kína esetében, mint Oroszországgal. Szerinte Magyarország a saját szemszögéből közelíti meg ezt a kérdést, hiszen történelmileg gyakran volt a Nyugat és Kelet határán, és gyakran került a történelem vesztes oldalára. Ma azonban a magyarok nem akarnak senki árnyékában maradni, hanem központi szerepet kívánnak vállalni. A magyar álláspontja szerint, a Kína elleni politikai intézkedések negatív hatással lehetnek Európa gazdaságára.

A transzatlanti szövetség tagjai stratégiai, politikai és ideológiai alapon közös nevezőn vannak. De Európának így is törekednie kell saját stratégiai autonómiájára: "Ha két erős pillér létezik, a szövetség még erősebb lesz" – mondta Bauer.

Európa a konnektivitás révén válhat erősebbé és Magyarország rendelkezik azzal a tervvel, amely ezt lehetővé teszi. Felszólalásában arra is kitért, hogy a konnektivitás egyfajta egyensúlyi állapotot jelent a globális nagyhatalmak közötti térben. Magyarország mindig közelebb lesz a Nyugathoz, mint Kínához, de a kapcsolódás lényege, hogy fenntartják a kereskedelmi kapcsolatokat a távol-keleti országgal.

Veres Kristóf a Danube Institute képviseletében rámutatott arra, hogy bár a német, amerikai és magyar konzervatívok nem mindenben értenek egyet, de muszáj fórumot teremteni annak érdekében, hogy a transzatlanti konzervatívok közös és koherens jövőképet alakíthassanak ki közösségük számára.