Olvasási idő: 4 perc

Hogyan jutott el Európa a traktoros blokádokig? - tettük fel a kérdést Toldi Ottónak, az MCC Klímapolitikai Intézet kutatásvezetőjének és Hajdú Andrásnak, az MCC Politikatudományi Műhely kutatótanárának. Többen pusztán politikai okokat sejtenek emögött, de attól ez egy sokkal strukturáltabb, összetettebb történet.

Toldi Ottó alkotta meg a „mezőgazdasági paradoxon” fogalmát- és ebben találjuk a választ is-, amely rámutat arra a problémára, hogy a mezőgazdaság, miközben függetlenedni próbál a klímaváltozás hatásaitól, növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását. Az öntözési rendszerek és a vegyipari termékek használata energiaintenzív, és nincs olyan technológia, amely fenntartható módon növelné a termelést kibocsátásnövekedés nélkül. A gazdák számára pedig, akikre kibocsátáscsökkentési célok vonatkoznak, nincs alternatíva a jelenlegi technológiák helyett, ami ellehetetleníti őket. A mezőgazdasági struktúra átalakítása és a támogatási rendszer hiányosságai miatt az európai farmergazdaságok harmada megszűnt 2005 és 2021 között.

„Ez egy olyan gazdasági paradoxon, hogy egyelőre még tervezőasztalon sincsenek azok a technológiák, mellyel a jelenlegiek kiválthatóak. Ennek következménye, ha a gazdákat a kibocsátás csökkentésére kényszerítjük, akkor nem tudjunk neki azt mondani, hogy ne használd ezt a technológiát, itt van helyette ez. Bár ez a technológia lehet, hogy drágább, de a végén visszajön a befektetés, mert a gazdaságod fenntartható lesz. De nem tudjuk ezt mondani. Nincs másik technológia, amit helyette használjunk.” - magyarázta Toldi.

Hajdú András is rávilágított a probléma összetettségére, hiszen a gazdasági paradoxon mellett a társadalmi átalakulást és az ahhoz kapcsolódó politikai folyamatokat is értékelni kell.  A városi és vidéki lakosság közötti növekvő feszültségeket emelte ki, melyek politikai konfliktusokhoz vezetnek. A 21. század elején a világ lakosságának többsége városokban él (Európa lakosságának több, mint 70%-a!), és ez az eltérő környezet eltávolította egymástól a városi és a mezőgazdasági közösségeket. A városlakók számára a mezőgazdaság csak egy termékforrás, míg a gazdák szembesülnek a valós termelési kihívásokkal. Ez az elidegenedés politikai szinten is konfliktusokat eredményez, különösen mivel a vidéki térségek is eltérően boldogulnak – a gazdaságilag sikeres régiók jobb érdekérvényesítő képességgel bírnak, míg a perifériák hátrányokkal küzdenek.

„A városi dominencia mellett a vidék sem egységes, más adottságokkal és érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek azok a térségek, melyek gazdasági szempontból prosperálnak. Kiemelt turisztikai terület vagy valami miatt sikeres vidéki terület teljesen másképp tud érdeket érvényesíteni így az ott élőknek is teljesen más lehetőségeik vannak, mint egy periferikus területnek, ami gazdasági, társadalmi és politikai szempontból is hátrányokkal küzd a városi térségekkel szemben.”- mondta Hajdú.

A fenntartható átmenetnek diverzifikáltnak, átgondoltnak és rugalmasnak kell lennie. Nem létezik egyetlen, minden helyzetre alkalmazható megoldás, főleg, ha hosszú távú célokat akarunk elérni.

” Az EU mezőgazdasági támogatása, mezőgazdaság belső struktúrája, energiaellátása olyan kérdés, amit nem így, egyetlen módon olyanok által kell tervezni és végrehajtani, akik az adott területen nem rendelkeznek tapasztalattal, nem érdekeltek benne, hanem egy megfontoltabb és adott esetben újra gondolt folyamat tudja segíteni.” - zárta mondanivalóját András.