Olvasási idő: 4 perc
Ismét nagy örömmel vágtam neki a januári KáPénteknek, amely a félévben az utolsó volt. Pörgős attitűdömmel ellentétben, most kissé fáradtan léptem be az egykori Flamenco Hotel ajtaján. A fáradtságot talán az Educatio kiállításon való részvétel vagy a pályaválasztáson való folytonos agyalás okozta, hiszen végzősként elég sok energiát fordítok erre.
Nem sok idő telt el és lassan mindenki megérkezett a helyszínre. Ekkor már az engem elnyomni próbáló fáradtság is energiává alakult át, amelynek segítségével kíváncsisággal hallgattam az MCC Geopolitikai Műhelyének oktatóját, Vigóczki Mátét. Máté nemcsak nagyon hasznos tippeket adott arra, hogy miként lehet kevés pénzből egzotikus, valamint szemet gyönyörködtető helyekre utazni, hanem lelkesített is bennünket az utazásra. Az előadás végeztével még fennmaradtunk kicsit megbeszélni, hogy kivel mi történt az elmúlt egy hónapban, amíg nem tudtunk találkozni. Majd lefeküdtünk aludni, hogy energiát gyűjtsünk a KP Szombatra.
A legtöbben a szobánkban, beleértve engem is, nehézkesen keltünk fel és öltöttük magunkra öltönyeinket, viszont a szendvics és tea rögtön segített legyőzni álmatagságunkat. Tíz órakor Wittmann Zsolt, a Középiskolás Program igazgatója kezdte el nyitóbeszédét, illetve felkonferálta az utána következő három előadót, azaz az Egyetemi Program kiváló diákjait, akik együttes erővel szerveztek két versenyt is a KáPésok számára. Az egyik a Cégre Fel, a másik pedig az Országos Középiskolai Problémamegoldó Verseny. Az utóbbira volt szerencsém nevezni a barátaimmal, amelybe az előadás után még több motivációval fogunk nekivágni.
A hallgatók beszédét dr. Constantinovits Milán Egyetemi Programról tartott előadása követte. Eddig is óriási motivációm volt az Egyetemi Programba való jelentkezésre, viszont most egyre jobban felerősödött bennem az, hogy szeretnék tagja lenni ennek a közösségnek.
Ezek után Fazekas Liliána, a HÖOK tagja volt hatalmas segítségemre, mivel részletes magyarázatot adott afelől, hogy miként is működik az egyetemi pontrendszer.
Utolsó előadóként dr. Németh Zoltán, azaz Dr. Prezit hallgathattuk meg, aki nagyon humoros stílusban beszélt a retorikáról, illetve a lámpalázról. Előadása közben egy "nyereményjátékot" hirdetett, amely annyit jelentett, hogy képkockákból kellett megnevezni a hírességeket a diákoknak. Aki hibátlanul tudta mind a hatot, az jutalmul egy könyvnek lehetett az újdonsült gazdája. Szerencsémre én is megszereztem egyet.
A plenáris előadások után a méltán híres pizzaebéd vette kezdetét, amelynek során a szocializálódásé volt a legnagyobb szerep. Számos új barátot szereztem ismét, így újra megfogalmazódott bennem a gondolat, miszerint már csak ezért érdemes volt eljönni.
A finom ebéd után jóllakottan vágtunk neki a workshopoknak. Én először Fazekas Mihályhoz, az MCC KP országos programkoordinátorához mentem, akivel megtanultunk megírni egy jól összeszedett, formailag is megfelelő önéletrajzot. Végtelenül hasznos volt ez a foglalkozás, az itt megszerzett tudást könnyedén kamatoztathatjuk bármikor életünk során.
A KP Szombat utolsó foglalkozásán az Egyetemi Program Nemzetközi Kapcsolatok Iskoláját ismerhettük meg közelebbről, három nagyon kedves és jókedélyű diák által.
A workshopok végeztével elérkezett a búcsú ideje. Nehezen köszöntem el a másik városban lakó barátaimtól, viszont tudtam, hogy egy hónap múlva ismét találkozunk ugyanitt.
