Olvasási idő: 6 perc
A zsidók és a muszlimok akár imádkozhatnak egy helyen, mert istenük – Allah és Jahve - egy és ugyanaz – jelentette ki a XII. században alkotó, széles körben ismert Maimonidész. Ez a kijelentés is jól jelzi azt a tényt, hogy közel ezer évvel ezelőtt a muszlimok és a zsidók együttélése korántsem volt a maihoz hasonlóan konfliktusokkal teli, mondhatni inkább érdemes a közel-keleti térségben ebben az időben zsidó-muszlim kultúrkörről beszélni – mondta el előadása bevezetésében Sayfo Omar, a Migrációkutató vezető szakértője.
A korunkra létrejött és fennálló súlyos konfliktus komoly történeti háttérrel rendelkezik és viszonylag jól nyomon követhetőek azok a fordulópontok, amelyek során egyre mélyült és súlyosbodott a két oldal szembenállása. Az egyik ilyen jelentős fordulópont a holocaust után volt, amikor is a zsidó állam létrehozására törekvő cionista mozgalom hatására jelentős zsidó jelenlétű területek helyzetének rendezésére mutatkozott igény. Az erre vonatkozó, 1947-ben megszületett angol területi javaslatokat az arab fél nem fogadta el, majd ezt követően az 1948-ban újonnan kikiáltott Izrael állam ellen szinte azonnal el is indult az arab támadás. Ez több állam összefogásával szent háború (dzsihád) keretében zajlott le, de a szervezetlenség miatt el is bukott.
A további arab-izraeli háborúkat követően a Gázai övezet történetében fontos fordulópontként említette a szakértő 2005-öt, amikor is Izrael több okból kifolyólag kivonult az területről és hamarosan blokád alá vonta azt. Izrael 2005-ös Gázából való kivonulása után a Hamasz egy évvel később megnyerte a választásokat, és azóta immár választások megtartása nélkül irányítja az övezetet. A Hamasz viszont eleve rossz pozícióból indult, hiszen a Muszlim Testvérek iszlamista szervezet palesztin ágaként alakult meg. Így aztán nemcsak Izrael helyezte blokád alá a Gázai övezetet, hanem Egyiptom is, amely fenyegetésként tekint a Muszlim Testvérekre. Ugyanebből az okból a Hamasz regionális külkapcsolatai is korlátozottak, ugyanis kevés arab ország tekint rá szimpátiával, emellett az Európai Unió terrorszervezetként tartja számon. Csak Törökország, Irán és Katar az, amely valamilyen szinten támogatja, így aztán kevés forrásból gazdálkodik. Ezek a források főként segélyek, de az olyan befektetések, amelyek tényleges fellendülést hozhatnának, hiányoznak a területről. A fiatalok körében a munkanélküliség rendkívül magas (60-70 %), a jövőkép hiányzik. Mivel a Hamasz nem tud úrrá lenni a gazdasági problémákon, valamint a saját lakossága ellen is alkalmazza a terror eszközeit, az elmúlt nyáron már zavargásokba torkolló tüntetések robbantak ki a szervezet ellen, amelyeket aztán szétvertek, a szervezőket pedig árulás vádjával letartóztatták.
A 2023. október 7-i, Izrael ellen elkövetett terrortámadás okaiként a szakértő megállapította, hogy részben a belpolitikai tekintély helyreállítása lehetett a Hamasz célja. Mint mondta, a szervezet az elmúlt évtizedben már csak korlátozottan támadta Izraelt, úgy tűnt, a vállát túlzottan nyomja a kormányzás terhe. Eközben a riválisaként fellépő Iszlám Dzsihád 2019 óta már a Hamasz megkérdezése nélkül is indít támadásokat Gáza területéről, ezzel nyíltan kikezdve a kormányzó erő autoritását. A Hamasz tehát a maga „ellenállási mozgalom” arculatát is helyre akarta állítani. A korábbinál is szélsőségesebb fellépés irányába hajthatta a gázai kormányerőt és fő terrorszervezetét a nemzetközi környezetben végbemenő változás is, nevezetesen az Ábrahám-egyezmények létrejöttének folyamata, amelyek nyomán több arab állam békét kötne Izraellel. Ennek lehetséges következménye, hogy a palesztin ügy teljesen perifériára kerülne.
Arra a felvetésre, hogy rendeződhet-e a helyzet, helyreállhat-e a béke, Sayfo Omar nem lát belátható időn belüli esélyt, ugyanis elmondása szerint most rosszabb a helyzet, mint az 1993-as első oslói megállapodás idején. Az Izrael és Gáza határán felépült fal hatására végképp elkülönült egymástól a zsidó és a gázai palesztin társadalom. Korábban a zsidók rendszeresen átjártak vásárolni a gázai piacra és a strandra. A palesztinok munkavállalása Izraelben teljesen általános volt, ám közvetlenül a konfliktus előtt már csak tizenhétezren jártak át dolgozni a 2,3 millió gázai lakosból. Mára felnőtt egy új generáció, amely a Hamasz iskoláiban erősen zsidóellenes propagandát kapott. Mivel nincs személyes érintkezés, a két oldal szélsőségesei démonizálják egymást. Az így kialakult helyzet olyan mélyen beleégett a társadalom közös tudatába, hogy generációkon keresztül mérgezni fogja még a két nép egymás iránti viszonyát.
