„Nem kell belehalni az életbe!” - Bagdy Emőke teltházas előadása a miskolci pedagógus konferencián

Egy gombostűt sem lehetett leejteni a miskolci MCC-ben: több mint száz pedagógus volt kíváncsi Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta előadására. Az MCC fővédnöke előadásának bevezetőjében kiemelte, milyen fontos szerepet vállal az alapítvány a fiatalok felkarolásában, tehetségük kibontakoztatásában. Az előadó most is a tőle megszokott vidám, mindenkit magával ragadó derűs stílusával kápráztatta el közönségét, és szerzett egy garantáltan stresszmentes délelőttöt a Miskolcról és a régióból érkezett pedagógusoknak, neveléssel foglalkozó szakembereknek.

Ha tehetetlenek vagyunk egy feszült helyzetben, még nagyobb lesz bennünk a stressz, és ha ezt nem kezeljük valahogyan, agresszívvá válunk, azaz kialakul a frusztráció-agresszió-regresszió helyzete. A rossz stressz, azaz a distressz megbetegít minket, saját destruktív folyamatokat indít el bennünk. Néhány éve azonban a pszichológiában egy új modell is megszületett, amely szerint nemcsak rossz stressz létezik, de pozitív hatása is van a stressznek, szükségünk van rá, a mindennapi életünk velejárója. Azt tapasztalták a szakemberek, ha egy rövid időre kivonulunk a stresszes állapotból, az jót tesz, de ha hosszabb időre kerülünk ki az ingerekkel teli világból, a stresszes helyzetekből, az már negatív hatással van a szervezetünkre.

Mi kell ahhoz, hogy ne legyünk túl stresszesek, vagy akár depressziósak? Olyan ingerek felvételére van szükségünk, amik azt éreztetik velünk, fontosak vagyunk, szükség van ránk, feladatunk van. A szervezetünkben vannak úgynevezett „vitalitás generátorok”, életerőserkentők, amik csökkentik a stresszt, ilyen például a mozgás, de bármi más is lehet, amit alkalmazunk, hogy kikerüljünk a feszültségből, a bennünk rekedt rossz gondolatokból.

Nem kell belehalni az életbe! – mondta a pszichológus szakember. Tenni kell magunkért és egymásért! Nagyon fontosak a kapcsolatok, a pozitív érintések, a szemkontaktus. Ez már csecsemőkorban kialakul az emberben. Amikor az édesanya szoptatja a gyermekét, és a szemébe néz, ez egy biztonságot, nyugalmat ad a kisbabának. Egy öröklött, kiváltott mechanizmus alakul ki, amelynek során az ösztön beindul, létrejön egy kulcsinger, és tartós tanulás lesz belőle. A szervezet olyan neurohormonokat bocsát a szervezetbe, amelyek, mint egy áramlat, végigmennek a testünkön, egyfajta flow-élményt élünk meg, és beindul az oxitocin-, dopamin- és endorfin-termelés. Abban a pillanatban, amikor megéljük a másikhoz való tartozás élményét, beindul az oxitocin, azaz a kötődés és szeretethormon termelődése. Ezt váltja ki a simogatás, ölelés és ringatás. A mai digitalizált kultúránk azonban nagy mértékben visszaszorította az emberi kapcsolatok jelentőségét, és leszoktatott minket a pozitív érintésekről. Ezek most újraértékelődnek – állítja a szakember. Nagyon fontos kérdések ezek a pedagógusok számára, hiszen ők a mindennapjaikat emberi kapcsolatokban élik, gyakran találkoznak nehéz, sokszor megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel. Ezeket jó kell megélniük ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak, lelkileg fittek maradjanak.

Mi tart egészségben, és mitől lesz jó az életminőségünk? Kell, hogy legyen valakink, akinek mi nagyon fontosak vagyunk, akinek mi vagyunk a „vitalitásgenerálója”. Biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális lények vagyunk, és ebben az egységben nagyon fontos a spirituális – a nem anyagi – rész, a szeretet, hit, remény és összetartozás. Zárásként három tanácsot adott a pedagógusoknak a szakember: Ápold a kapcsolatokat! Keresd meg, kik a számodra fontosak! És ne feledkezz meg az érintésekről!