„Tehetséges fiatalokat könnyű találni, jó edzőket viszont nehéz…”

Ráfordulva a karácsonyi ünnepkörre, a várakozáson és a hangolódáson túl, jó dolog autentikus téli programok után is nézni. A jégpálya sokunknak eszébe juthat, hiszen karácsonyi zenékre körbe-körbe csúszkálni a forgatagban, hószállingózásban igazi téli életérzés. Ráadásul néhány pohárka forraltbor és a kürtös kalács sokat dobhat az évek alatt megkopott korcsolyatudásunk nyújtotta szerény élményen. De vajon ez-e a legjobb dolog, ami a jégen történhet? Nem jobb esetleg harci szerelésbe öltözni, ütőt ragadni és a legkeményebb ütközéseket bevállalva az egyik legizgalmasabb téli játékot játszani? A Vezetőképző Akadémia hallgatóinak lehetősége nyílt arra, hogy a félév lezárásaként egy igazi jéghokis legendával, Szélig Viktorral beszélgethessenek, majd kilátogassanak egy fehérvári jégkorong meccsre.

Viktor több mint húsz évig játszott a magyar jégkorong válogatottban védőként, ma a Fehérvár klubjának általános igazgatója. Volt része nagy sikerekben a válogatottal, hiszen az ő pályafutása során sikerült először feljutni az A csoportba, ahol a világ legjobbjaival kellett szembe néznie. Pályafutásáról, jelenlegi kihívásairól és a tehetséggondozásról beszélgettünk vele.

Ugyan a jégkorongban is vannak kiemelt sztárok, azonban sokkal nagyobb hangsúly van a csapatmunkán és a közös küzdelmen. Ahogy Viktor kiemelte, itt az alázat és a szerénység játszik nagy szerepet. Ebben a sportban folyamatosan cserél a csapat, hiszen olyan tempóban zajlik a mérkőzés, hogy nem lehet pár percnél többet tölteni a pályán, és a látottak alapján ez is nagyban erősíti a másik felé való feltétlen bizalmat, csapatszellemet. A csapatok közötti tiszteletről is tanulhatunk a jégkorong kapcsán. Egy alkalommal, nagyarányú vereséget szenvedett (9-2) a válogatottunk Kanadával szemben, azonban Viktor szerint ez a meccs rendkívül megtisztelő volt, hiszen a kanadaiak komolyan vették a papíron sokkal gyengébb magyar csapatot, és a maximumot adva játszottak ellenünk. Ez jelenti ebben a sportban az igazi tiszteletet, hogy mindent bele adnak, még akkor is, ha a győzelemhez kevesebb is elegendő volna.

A magyar jégkorong felfelé emelkedésében az egyik legnagyobb kihívás jelenleg a megfelelő edzői réteg kiképzése, akik megfelelő szakmai segítséggel tudják fejleszteni a jövő nemzedékeit. Viktor szerint tehetséges gyerekeket könnyű találni, azonban olyan szakmai hátteret teremteni nagyon nehéz, amely a sok fiatalból profi sportolókat tud faragni. Ez a sportág nagy fejlődésen megy keresztül és az akadémiáknak hála, sikerül összegyűjteni és kiképezni a jövő reménységeit. A beszélgetés során kiderült, hogy a játékosokat kifejezetten ösztönzik tanulmányaik folytatására, és később a sporton kívüli hivatásuk megtalálására. Viktor jogászként végzett, de a Fehérvár felnőtt keretében találunk biológust is, aki doktori fokozatát készül letenni. Természetesen ez abból is fakad, hogy egész életen át nem könnyű megélni ebből a sportból, de Viktor kiemelte, hogy a személyiség fejlődéséhez is elkerülhetetlen, hogy a sporton kívül is helyt tudjon állni minden játékos.

Legtöbben a jégkorongra úgy tekintenek, mint brutális és agresszív játék, azonban akik űzik vagy ismerik a játékot, tudják, hogy a nyílt és gyors konfliktuskezelés egy ilyen tempójú mérkőzésen teljes jogú része lehet a portfóliónak. Viktor szerint ez a nyitott, erős habitus kifejezetten a jégkorong pozitív oldalához tartozik, és nem okoz hosszú távú utálkozást, gyűlöletet. Különösen szép jelenetnek mondhatók azok a pillanatok, amikor az egyébként is kiszolgáltatott kapust a csapat egy emberként védi meg a kapu előtti csetepaték során. Több sportág kapcsán eszünkbe juthat, Horti Gábor kommentátor gondolata: „normális kapus és zöld disznó nincsen”. Ez a jégkorongban még igazabb lehet, hiszen ezek a kapusok igyekeznek megfékezni 150-200 km/órás lövéseket, melyek kemény korongok formájában süvítenek feléjük. Látva a technikai és erőnléti tudást, valóban van abban valami sportosan izgalmas és gladiátorviadalokat idéző, hogy néhányan arcnyomukat - a torinói lepelhez hasonlóan - a palánkot övező plexiüvegen hagyják. A vezetőképző visszafogott és elegáns résztvevői is eggyé váltak a közönség heves reakciójával ezeknél a jelenteknél.

Kifejezetten izgalmas volt a mérkőzés, melyet hazai pályán játszottak az „ördögök”. Sikerült nyomást gyakorolni az ellenfélre, azonban a kapu előterében nem volt szerencséjük, és egy-két védekezésbéli hibának köszönhetően végül egy góllal kikapott a csapat. Nagy élmény volt a meccs gyorsasága és a sok akció. Jó volt látni a színészkedéstől mentes küzdelmet, pazar cseleket, ütőtörő lövéseket és a lendületes passzjátékot. Azt gondolom, hogy igazán hasznos és érdekes volt belekóstolnunk a jégkorong világába közösen a vezetőképző akadémia csapatával. Reméljük, hogy mihamarabb megrendezésre kerül az első MCC-s oktató-hallgató jégkorong mérkőzés, hogy igazán megtapasztalhassuk a játék ízét.

Írta: Bajor Márton