Olvasási idő: 3 perc
Teltház előtt tartotta meg előadását Dr. Margittai Gábor, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója a Mathias Corvinus Collegium kaposvári központjának rendezvényén. A filmvetítéssel egybekötött beszélgetés során az erdélyi kastélyok mai elszomorító helyzetébe, valamint a nemesi sarjak román bürokráciával szembeni harcaiba kaptunk mélyebb betekintést.
Az esemény résztvevőit Prof. Dr. Rosta István tudománytörténész, Kaposvár díszpolgára köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az MCC kiemelkedő szerepet tölt be a magyar kultúra fenntartásában és terjesztésében, ami a mai világban fontosabb, mint valaha.
A szakmai esten a Tiltott kastélyok – Marosvécsi Kemények című dokumentumfilmet nézhették meg a vendégek, amely a Marosvécsi Kemény család helyzetét járta körbe.
A magyar irodalomtörténet egyik legnevezetesebb kastélyának sorsa jól szemlélteti, mi vár egy erdélyi főnemesi családra, amelynek tagjai visszaszerezték ugyan a történelmi „ingatlant”, ám a hozzá tartozó birtokokat a legkeservesebb jogi hercehurcával sem sikerül. A Maros megyében játszódó film román prefektusa azt hirdeti, hogy a magyaroknak, kiváltképp a hajdani uraknak semmit nem fog visszaadni – jóvátételi törvények ide vagy oda. Marosvécs amúgy is ellenséges vidéken fekszik: Marosvásárhely fekete márciusának, Sütő András megsebesítőinek döntő többsége az itteni hegyekből verbuválódott. A magyarság a településen minden szempontból szórványban él. Itt kell a Kemény-családnak visszaállítani és fenntartani azt a várkastélyt, amely az erdélyi helikonisták és a transzilván mozgalom szellemi központja volt, majd börtönként és végül elmegyógyintézetként működött.
Különös történetekkel bástyázhatja körül magát az ember, ha a kisemmizett, de javaihoz tűzön-vízen át ragaszkodó erdélyi főnemesség sorsát kutatja. Annak a rétegnek a történetét, amelynek nem csupán az volt a bűne a kommunizmusba borult Közép-Európában, hogy hagyományokkal, vagyonnal és történelemcsináló eszmékkel bírt, hanem hogy magyar is volt. Kétszeresen kisebbségi: társadalmi és népelemként is. Ha valami, ez garantált út a legmélyebb szórványléthez, ahonnan valóban csak valami csoda folytán lehet újra felszínre bukkanni. Egyetlen tavaszi hajnalon így lettek az ilyen-olyan praktikákkal addig talpon maradt erdélyi arisztokraták egy halálra üldözött, szenespincékbe, dögtelepekre kényszerített „kiváltságos” rend tagjai – így zuhantak a művelődéstörténet csúcspontjairól a nem létező kategóriájába.
A bemutatott kisfilmet rendezte: Margittai Gábor, az MCC Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója, társrendező: Major Anita, az intézet igazgatóhelyettese.
A filmvetítést követően Margittai Gábor röviden beszélt az erdélyi kastélyok és a főnemesi jóvátétel helyzetéről, majd válaszolt a közönség soraiból érkező kérdésekre.
