Tragikus vonatbaleset és az azt követő tüntetések

Több görögországi városban is tüntetések követték az eseményt, lassan három héttel a baleset után a sztrájkok még mindig tartanak. Kostas Karamanlisz közlekedési miniszter a balesetet követően lemondott, s vállalta a felelősséget a hatóságok "hosszú évek óta tartó mulasztásaiért", amelyek a 21. századnak nem megfelelő vasúti rendszer rendbetételében mutatkoztak meg, ugyanakkor a felelősséget egyetlen vasúti alkalmazottra próbálják hárítani. Sajnálatos módon az Unióban a vasúti infrastruktúra Görögországban a legrosszabb, a régóta beígért fejlesztések, mind elmaradtak. A kormány egyik minisztere szerint a 2000-es évek görögországi gazdasági válságának idején alkalmazott megszorítások hozzájárultak ahhoz, hogy a vasútba történő beruházások elmaradtak, egyesek szerint a korrupció az oka a pénz eltűnésének.

A vonatbalesetben rengeteg diák, köztük sok külföldi hallgató érintett volt, hiszen katasztrófát megelőző napokban ünnepelték a görögök a Αποκριές-t, azaz a karnevált. A hétfői nap, február 27. a héthetes böjt kezdete munkaszüneti nap az országban, így az utasok hétfő éjszaka tértek volna vissza Thessalonikiből Athénba. A tragédiát követő napokban az ország sokkolódott, a tömegközlekedés megállt, a dolgozók sztrájkoltak, az egyetemek bezártak a diákok az utcán demonstráltak társaik emlékére.

A vonatkatasztrófa megrázta a világot, habár a görögök nem álltak értetlenül a baleset előtt. Több helyivel is volt szerencsém beszélgetni az esetről, véleményük szerint, mindenki tudta, hogy egy ilyen baleset előbb vagy utóbb be fog következni, hiszen a vasúti rendszer szörnyű az országban. A görögök nagyrésze nem használja a vasúti szolgáltatásokat, inkább mindenhova autóval közlekednek, ennek elmondásuk alapján több oka van, egyik a mentalitás, hogy ezt szokták meg, ugyanakkor így kényelmesebb utazniuk, ráadásul a vasúti szerelvények régiek, nem biztonságosak szerintük. Utóbbi érvről tanúskodik a bekövetkezett katasztrófa is. A szerelvények nincsenek elektromos érzékelőkkel felszerelve, így manuálisan, telefonon keresztül egyeztetnek a vonatok irányításáról. Pontosan ez volt az oka a végzetes balesetnek is. Emberi mulasztásból két szerelvény 12 percen keresztül ugyanazon a vágányon haladt egymás felé, anélkül, hogy bárki észrevette volna ezt. Habár a helyiek azt nyilatkozták, hogy ez a katasztrófa „várható” volt, mégis sokkolta őket az esemény, pár napra a munkahelyek elcsendesedtek, az egyetemek bezártak, az emberek gyászoltak. Mindeközben folyamatos több ezer fős demonstrációk voltak országszerte a baleset miatt.

Magyar diákként ehhez hasonló tüntetéseket korábban még sosem tapasztaltam, ilyenkor a főváros teljesen átalakul, a tömegközlekedés megáll, az elégedetlenség vandalizmust szül. A balesetet követő napokban a görög vasút fenntartásáért felelős Hellenic Train athéni székhelye előtt civilek csaptak össze a rendőrséggel. A tragédia után mindennaposak lettek a zavargások. Athénban a Parlament előtt és a turista övezetekben is demonstrációk voltak, a tüntetők rendőrautókat roncsoltak, verekedtek, köveket dobáltak, nem volt ritka a tűz gyújtása és a Molotov-koktél bevetése sem. Ezek az események minket, külföldi hallgatókat nagyon megleptek, hiszen szinte egyikőnk sem tapasztalt ilyen szintű vandalizmust korábban.

A tüntetésen részt vett hallgatókkal készítettem interjút, egy olasz lány azt nyilatkozta, hogy az a demonstráció a vonatbaleset miatt, amelyen ő részt vett békésen kezdődött, főként munkások, a bal oldali pártok és a diákok vettek részt. Szerinte a legelképesztőbb élmény az egész tüntetésben a fiatalok jelenléte volt, a balesetben elhunyt diákok tiszteletére rengetegen vonultak utcára. A középiskolás és egyetemista fiatalok a tanáraikkal és a professzorokkal együtt énekeltek és kiabáltak. Ez interjúalanyom szerint ez rendkívül érzelmes volt, hiszen összetartozásról tanúskodott. Később a békés tüntetés agresszívvá vált, a rendőrök könnygázzal „tisztították meg” az utcákat, ez az általam megkérdezett görögök szerint szokásos, hiszen itt egy ponton minden tüntetés konfliktussá alakul.

A szörnyű tragédiától függetlenül nőnapra előre tervezett demonstráció volt annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a nemek közötti egyenlőtlenségre. Ezen a tüntetésen részt vett diákokat kérdeztem tapasztalataikról, általuk említettek szerint ez az esemény is kezdetben békés volt, „úgy kezdődött, mint minden női felvonulás, az emberek énekeltek, táncoltak”, továbbá némán ült egy csoport a Parlament előtt. De a nap folyamán ez a tüntetés is a rendőrök és a demonstrálók közti csatává alakult. Az esemény hangvétele megváltozott, az emberek hangot adtak elégedetlenségüknek a vonatbaleset miatt, ennek hangsúlyozására Molotov-koktélokat is bevetettek.

Egy magyar diák tapasztalata a tüntetésekről az, hogy az görögök szociálisan sokkal érzékenyebbek, mint mi magyarok.  Nem csak akkor mozdulnak meg, mikor őket érintő kérdésről van szó, hanem érintettségtől függetlenül is utcára mennek másokért, ilyenek például a tüntetések a bérekről. Ennek következtében a sztrájkok es felvonulások nem csak bizonyos csoportokról szólnak, hanem az egész görög társadalom képviselteti magát rajtuk. Ugyanakkor jól látható a különbség a magyar és a görög tüntetések szervezettsége között is. A görög tüntetések, sőt az egyes lázadások is felkészülten, megszervezve zajlanak, a résztvevők olykor gázmaszkkal érkeznek ráadásul applikációk segítségével értesítik egymást a rohamrendőrök jelenlétéről. Ugyanakkor a tüntetők mellett a rendőrség is folyamatosan felkészült, a fontosabb csomópontoknál állandó a rohamrendőrök jelenléte.

Habár a vonatbalesetet három hete volt, a hatását a máig is minden nap érezzük, az elégedetlenség és a frusztráció egyre nagyobb az országban, a választásokat elhalasztották. A sztrájkok a baleset óta folyamatosak a városban, ilyenkor az élet egyszerre áll meg és gyorsul fel. Az otthoni tapasztalatokkal szemben egy sztrájk itt nem pár óráig tart, s nap többi részében minden a megszokott kerékvágás szerint halad, hanem pont fordítva. A tömegközlekedés egyáltalán nem, vagy csak pár órán át működik, ilyenkor ez a szokásosnál is zsúfoltabb, az emberek egymás hegyén-hátán próbálnak eljutni a város egyik pontjáról a másikra. Görögöket kérdezve a sztrájkokról megtudhattam, hogy a szituáció nem új számukra, de az a mennyiségű és intenzitású sztrájk, amelynek tanúi lehettünk az elmúlt pár hétben még nekik sem megszokott. A beszélgetés során egy helyi említette, hogy ő a sztrájkok alkalmával néha be sem megy dolgozni, hiszen ilyenkor szinte esélytelen eljutni a város egyik pontjáról a másikra. A vonatközlekedés a baleset óta teljesen leállt, a járatokat törölték, így jelenleg nem lehet vonattal közlekedni a régióban. 

A sztrájkok mellett a tüntetések és a bevetésre kész rendőrök jelenléte is állandó a városban, a demonstrációk általában békésen kezdődnek, s vandalizmussal zárulnak. Az általam kérdezett görögök szerint a rendőrök és a demonstrálók összecsapását leginkább egy végeláthatatlan harcként, egy tyúk-tojás játékként lehetne jellemezni, amely minden alkalommal újra és újra fellángol, sosem lehet tudni ki kezdte előbb, s tartós megoldás sosem születik.

Írta: Haraszti Dorottya