Olvasási idő: 5 perc
„Van egy másik világ” - visszhangzanak Novák Zoltán szavai. A Szamos zimankós partján haladva latolgatjuk, hogy vajon hullik vagy esik-e a hó. Mint kiderült nem mindegy. Míg kolozsvári társaink erősködtek a „hullás” jelensége mellett, addig mi kitartóan bizonygattuk az „esés” melletti igazunkat. Így telt a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetbe (NKI) vezető utunk a folyó hömpölygő vonalvezetését követve. Kolozsvár városa, ahogy Erdély több területe is, viszont másik két világ koccanásainak folyamatos színtere.
Novák Zoltán történész, (volt) politikus fogadott bennünket a helyi kutatóintézményben. „Célunk, hogy mi alakítsuk a tudományos beszédformát” - hangzik el a küldetéskép az Intézet tevékenysége ismertetése során. A 2007-ben alapult szervezet fő profilja a kutatások, publikálások és fordítások kisebbség nyelvén való elérhetővé tétele. A kutatók és akadémikusok által kibocsátott monográfiák és kronológiák minőségét dicsérő B kategóriás publikáló intézményként van számontartva.
A román kormány fenntartása alatt és az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) politikai lobbija kíséretének ötvözeteként a két világ békítése lebeg szem előtt. „Ki kell mozdulnunk az elefántcsont toronyból” - hangzik az elhatározás Novák Zoltántól. Immáron öt hónapja a szervezet munkatársaként kulcsfontosságúnak tartja a román és magyar fél kiegyensúlyozott képviseletét mind az akadémiai és mind a közéletben. Ennek apropóján a Kisebbségkutató Intézet tevékenységének repertoárja programokkal, rendezvényekkel és különböző eseményekkel bővül az idő előrehaladtával.
Novák Zoltán „román-képe” a zárványszerű közösségből az egyetemi színtérbe lépve drasztikusan megváltozott. Míg a rendszerváltás előtti gyermekkorának elnyomási eszköze a román nyelvben testesült meg, addig mára az országban való érvényesülés sarkalatos stratégiai kelléke. A korábbi magyar településnevek agresszív átnevezése és a románul nem beszélő hatodikos diákok anyanyelvi taníttatásának erős korlátozása ellenérzések lenyomatait hagyták maguk mögött. Mindezek a berögződött viszonyulások ellehetetlenítik az etnikai kapcsolatok kisimulását. Sokaknak nem adódott meg a két világ közti alternatív színterek felfedezésének lehetősége. Sajnos sokan pedig nem kíváncsiak rá.
Novák Zoltán ösztönösen teret engedett a román egyetemi réteggel való érintkezésnek és a kultúra feltérképezésének. „A tudatos nyelvi küszöb átlépése később pozitív hozadékkal jár. Mindenkinek van nyelvi bakija.” Sok érvényesülni vágyó magyar politikus és közszereplő tapasztalta, hogy a román nyelv kapuinak megnyitása és feszegetése nélkül nincs más út az ország, nemzetüknek kedvező formálására.
A gátak áthidalására pedig nem egy út vezet. Kanyargó ösvények megannyi járata van kikövezve egységes jószándékkal. „A legjobb nyelviskola az egy év katonaság. No de a legkeményebb is” - osztja meg jókedéllyel jellegzetes tapasztalatát a történész. Saját világunkból való kiemelkedés nagyobb rálátást enged saját életünkre is.
„Minden etnikai konfliktus egy spirált hordoz magában és kell egy erős állam fellépése ennek kibontásának megállítására”. Az alkalomadtán fel-feltünedező transzilvanizmus megnyilvánulásai az esetek többségében a két oldal narratíváinak kölcsönös mellőzéséből fakad. 1990 márciusában történő marosvásárhelyi zavargások majd halálesetek sokként érték mindkét népcsoportot. A kommunizmus alatt csírájában elfojtott kisebbségi kérdés a románok számára egyet jelentett annak nem létezésével. A hirtelen felbukkanó tüntető emberek tömegei egzisztenciájuk vélt fenyegetéseként törtek a felszínre. „Az erdélyi magyarok jó része él a magyar médiatérben, nem nagyon vannak benne a romániai hatásokban”, Novák Zoltán szerint a románokhoz hasonló szélsőséges érzelmi amplitúdó jellemzi őket nyílt súrlódások alkalmával. Egy üvegház - így jellemzi az előadó a magyar kulturális elitet. Az 5%-os választási küszöb forog kockán ezen társadalmi játszmák folyásában. A parlamenti képviseltség szószéket bérel a kisebbségi közleménynek. „Tudni kell románul, kapcsolatban kell lenni románokkal, hogy a közéletben érvényesüljünk”.
Ma már nem játszanak gyermekek a tömbházak előtt. Ma már nem szalad át tojásért a szomszédba az egyik fél a másikhoz. A visszafejlődő érintkezési felületek megkívánják a proaktív helyzetek megteremtését. A Kisebbségkutató Intézet küldetéstudata cselekvésre sarkallja Erdély lakóit. Közös események, pilot iskolaprogramok, magyar nyelvkurzusok, óvodák és dadusok. Azonban a szimpátia felébresztéséhez szükségeltetik egy regionális presztízs, hangulat és kapcsolatrendszer. „De milyen presztízse van a magyar nyelvnek? Sikeres, prosperáló Magyarország nélkül elveszti vonzalmát.” - tudatosítja bennünk is Novák Zoltán cselekedeteink kihatásainak súlyát.
Írta: Csontos Anna, Nemzetközi Kapcsolatok Iskola
