„Románok” és „táposok” – helycserés támadás, avagy ismerik-e egymást a magyar nemzetrészek?

„Trianon után bizonyíthatóan szétszakadt a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra/elszakítottakra. Úgy, mint a hóviharkor a menedékházban melegedőkre és a kint szorultakra. A bentiek – helyszűke miatt vagy hitevesztettségükben – marják egymást, a kinn rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de nem csak a helyszűke miatt, lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük látván fenekedésüket – meg hát, tanulják a farkasüvöltést” – Duray Miklós író, politikus 2010-ben ezzel az érzékletes parabolával írta le az anyaországi és az azon kívül rekedt magyarok helyzetét, a köztük lévő összetett, ellentmondásokat sem nélkülöző viszonyt.

Duray – aki igazi hazafiként egész életében szívén viselte a magyarság sorsát – keserű mondatai és borúlátása másfél évtizede még helytállóak voltak, és egy egész, a nemzeti ügyek szolgálatában eltöltött élet tapasztalatai álltak mögöttük.

A kommunizmus regnálása idején, majd a rendszer bukása utáni időszakban is gyakran megtörtént, de még napjainkban is előfordul, hogy a Magyarországra érkező erdélyi, felvidéki, kárpátaljai stb. magyarokat az anyaország lakói románként, szlovákként, ukránként stb. aposztrofálták/aposztrofálják, vagy egyenesen ilyen etnikumúként tartották/tartják számon.

Számos kérdés merül fel a jelenség kapcsán: honnan indultunk, hogyan jutottunk idáig, hogyan és merre léptünk tovább? Mert a 2010. esztendő e tekintetben is cezúrát jelentett.

Erről és sok más, kapcsolódó, nem kevésbé izgalmas témáról beszélget 2024. október 14-én az Aranybikában, az MCC debreceni képzési központjában Nagy Koppány Zsolt József Attila-díjas író és Lakatos Mihály, a Magyar Összetartozás Intézetének szenior kutatója.

Előadóink: