Az 1956-os – szabadságharccá alakult – forradalmat a szovjetek verték le, de a passzív ellenállás megtörésében már a magyar kommunista alakulatok is részt vettek. 1956 késő őszétől az akkor felálló Kádár-kormány a külső megszálló erők katonai segítségével, a magyar nemzeti forradalom és szabadságharc vérbe fojtása nyomán igyekezett kiépíteni és megszilárdítani diktatórikus hatalmát. Ehhez viszont meg kellett teremtenie a forradalom utáni megtorlás „igazságszolgáltatási” rendszerét. A karhatalmi alakulatok, a „pufajkások” 1956 késő őszétől kezdve szinte egészen a következő év végéig a kommunista hatalom által végrehajtott megtorlás élcsapatai voltak. A vádlottak vagy börtönbe kerültek, vagy súlyosabb esetben golyó által – vagy akasztófán – vesztették életüket, de az életben maradtak hátralévő életét is alapjaiban határozta meg a kegyetlen meghurcoltatás.  Hogy milyen szerepe volt az 1963-as nagy amnesztiáig tartó megtorlásnak a hatalom megszerzésében és a rendszer fenntartásában, és hogy mennyire volt ez a kádári megtorlás véres más hasonló történelmi eseményekhez képest? Többek között erről is beszél előadásában vendégünk, dr. Galambos István, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos kutatója.

17 órától levetítjük a Ritmusgyakorlatok című kisfilmet

A rendezvény ideje alatt megtekinthető a Nemzeti Emlékezet Bizottságának „Sorsfordítás – A paraszti társadalom felszámolása 1945-1962” című vándorkiállítása.

Vendég: dr. Galambos István, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tudományos kutatója

Időpont: 2024. 10. 21. (hétfő) 17:00 

Helyszín: MCC miskolci képzési központ, 3530 Miskolc, Szemere Bertalan u. 4. (bejárat a Csizmadia köz 1-3. felől)

Regisztráció