Olvasási idő: 3 perc
„Ironikus vagy sem, a demokrácia csak akkor működik, ha nem minden tartozik a demokratikus ellenőrzés alá, ha a jog nemcsak annak korlátja, hogy a kormány hogyan cselekedhet, hanem annak is, hogy mit tehet a kormány” - fejtette ki James R. Stoner Jr, aki az Eric Voegelin Intézet igazgatója a Louisiana Állami Egyetem Politikatudományi Tanszékén.
A „Taming the Prince: The Ambivalence of Executive Power” című tanulmányában Harvey C. Mansfield, Jr., a Harvard Egyetem professzora egy érdekes megközelítést tár fel: a modern végrehajtó hatalom nem ősi találmány, hanem a modern politikai elmélet terméke. Mansfield szerint a végrehajtó hatalom koncepcióját Machiavelli hozta létre, aki úgy vélte, hogy a politikai hatékonyság fontosabb, mint az igazságosság – ez a kijelentés az olvasót is arra késztetheti, hogy átgondolja a hatalom és erkölcs viszonyát.
James Stoner a törvényhozói hatalom eredetére helyezte előadásában a hangsúlyt, amely szerinte szintén a modern politikai gondolkodás szüleménye. Érdekes megfigyelés, hogy történelmileg a végrehajtó hatalom előbb jött létre, mint a törvényhozói, még ha logikailag ez utóbbi megelőzi is a végrehajtó hatalmat. A törvényhozói hatalom elméleti alapjait Locke és más modern gondolkodók fektették le, akik az ész és a közösségi beleegyezés fontosságát hangsúlyozták.
Az ókori gondolkodók, például Platón, úgy tekintettek a törvényre, mint az ész megtestesülésére, szükségessége bölcs vezető távollétében merült fel. Stoner idézi Platónt: „A legjobb, ha egy bölcs ember kormányoz; csak a második legjobb a törvény általi kormányzás.” Aquinói Szent Tamás is az ész fontosságát emeli ki a törvényben, amely a közjót szolgálja és az emberi természeten alapszik.
John Locke úgy látja, hogy a végrehajtó hatalom természetes, de hajlamos a túlkapásokra. A megoldást a kormányzat létrehozása jelenti, ahol az emberek lemondanak az önbíráskodásról, és közösségi megegyezés alapján egy semleges bírói testületet hoznak létre. Ez a polgári társadalom alapja, amelyben közös törvények és közös bíró van, szemben a természetes állapottal, ahol ezek hiányoznak.
Stoner hangsúlyozta, hogy a modern törvényhozói hatalom Locke munkássága nyomán jött létre, és célja a kormányzat korlátozása volt. A képviseleti rendszer az egyéni beleegyezésre épül, ami idővel túlfeszítette a törvényhozói hatalom határait.
Alexis de Tocqueville figyelmeztetésével zárta előadónk az estét: „az Egyesült Államokban senki sem merte azt a maximát vallani, hogy a társadalom érdekében mindent szabad, ezt az istentelen maximát, amelyet nyilvánvalóan a szabadság korában találtak ki, hogy minden jövőbeli zsarnokot legitimáljon”. A törvényhozásnak szigorúan szabályozott határok között kell maradnia, hogy elkerülhető legyen a túlzott demokratikus befolyás vagy akár a zsarnokság kialakulása.
