Ilyen volt az idei gólyatábor

"Az idei gólyatáborra szeptember második hétvégéjén került sor, az immár jól bevált colis helyszínen, a ceglédfürdői diáktáborban. Számunkra azonban még ismeretlen volt a terep és Havas Jonhoz hasonlóan nem tudtunk semmit, így olyan létfontosságú eszközöket hagytunk otthon, mint például az elosztó, egy 1 konnektoros, 10 ágyas szobába… Talán az emiatti kényszerű digitális detox még jót is tett közösségépítési szempontból, ugyanis így senki sem bámulta a telefonját három napon át folyamatosan. Na, nem mintha lett volna időnk céltalan frissítgetésekre, mivel mindig volt valamilyen program.

Már az indulás előtt lejátszottunk egy „bumm”-ot, majd a táborban még több névtanulós játékot, így még a súlyosan rossz névmemóriájúak is könnyen megjegyezhettek mindenkit. Miután elfoglaltuk a szállást, fantasztikus mentoraink és instruktoraink A tűz és jég dalából ismert házakba osztottak minket, s kezdődhetett a címertervezés, indulóírás és különféle belsős infómorzsák begyűjtése. Rengeteget nevettünk a sok elborult ötleten, közben meg is ismerkedtünk kicsit. Az este folyamán még Szalai Zoltán tartott nekünk egy inspiráló előadást az MCC lényegéről, az előttünk álló feladatokról és lehetőségekről. Később bemutatkoztak az egyes nemesi csapatok s bár nem Nap, de ugyanazon tető alatt megtanultuk, vagyis próbáltuk, a csodás gólyatáncunk, változó sikerekkel. Az esti ereszd el a hajam előtt még „activityztünk” egy jót, majd az Arcnélkülieket megszégyenítő módon igyekeztünk megtéveszteni a többieket a vizes játékban.

Másnap reggeli tornával kezdtük a napot, ami kifejezetten húsba vágó élmény volt a hajnalig tartó dáridó után. Sebaj, ennek az időnek amúgy sem a pihenésről kellett szólnia. Délelőttől kora délutánig került sor az MCC-s táborokban már hagyománnyá vált színdarabok írására, előadására. Mondanom sem kell, számtalan fergeteges feldolgozás született, de hála a régi és az új isteneknek túléltük a nevetőgörcsöket. Szombaton még sorversenyeztünk és esküt is tettünk, s egész nap egyre oldottabb lett a hangulat, ahogyan lassan összerázódtunk. Éjjel túráztunk egyet, s ugyan az éj sötét volt, iszonyattal nem, csak szórakozni vágyó instruktorokkal teli. Természetesen nem aludtunk ezután sem, hiszen az aznap érkezett felsőbb évesekkel kiegészülve ismét pirkadatig vigadtunk.

Sajnos kiábrándítóan korán el kellett hagynunk vasárnap a táborhelyet, hogy visszavonatozzunk Budapestre. A hazaút nem meglepően sokkal csendesebb és lanyhább hangulatban telt el, hisz már alig vártuk, hogy kipihenhessük a hétvége abszolút pozitív fáradalmait. Azt hiszem, hogy ennek ellenére bárki dalolva vállalt volna még néhány ilyen kimerítő napot.

Egy szó, mint száz, ez a gólyatábor olyan volt, mint maga az MCC, egyedi, utánozhatatlan, amit megpróbálhatunk bemutatni szavakkal, de ahhoz, hogy igazán átéljük a lényegét, ott, benne kell lennünk, minden más csak skiccelt vázlat. Remélem az ekkor kialakult hangulat és csapatszellem megmarad nagyon sokáig, a kapcsolatok pedig csak erősebbek lesznek. Ha hihetünk a legendáknak, akkor ezután ennél is szuperebb dolgok következnek, mi pedig alig várjuk a folytatást. "

 Balogh Zsuzsanna Zsófia