Olvasási idő: 4 perc
„Az igazság nem odaát, hanem idebent van” – foglalta össze frappánsan az egymás jobb megértéséhez vezető út lényegét Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológus. A szombathelyi MCC képzési központ vendégei arra keresték a választ a szakértő segítségével, hogy miért nem értjük egymást, és hogyan találhatunk közös nevezőt a mindennapi konfliktusainkban.
Limpár Imre szerint a kulcs, hogy tudjunk hidat építeni magunk és a partnerünk között. Ha ez nincs, akkor nem vagyunk, nem is lehetünk képesek eredményes kommunikációra. Ha úgy érezzük, nincs meg a híd közöttünk, elsőként idézzük fel, hogy valaha volt-e, és ha igen, akkor az mikor volt. Vajon vissza tudjuk-e idézni, mikor veszett el a kapcsolat, és vissza tudunk-e térni a kezdetekhez? Ha úgy érezzük, hogy sosem voltak hídjaink egymáshoz, akkor vajon miért nem voltak? Volt-e olyan időpont, amikor lett volna lehetőségünk az építkezésre, és akkor miért nem léptünk? A kommunikációs, kognitív és érzelmi hidakat természetesen nem betontömbökből kell felépítenünk, hanem önmagunkból. Ehhez pedig elengedhetetlen az alapos önismeret. Hogy is érthetnénk meg a másik embert, ha önmagunkat sem értjük? A szakember meglepő kérdést szegezett a közönségnek: „tudnátok-e használati utasítást írni önmagatokhoz?”. Néhányan kacagtak a felvetésen, mások pedig azt gondolták, hogy biztosan össze tudnák foglalni pár mondatban mindazt, amit fontos tudni róla. No de miért csak néhány mondatos a saját használati utasításunk akkor, amikor egy egyszerű hűtőládáé 75 oldalas? Adott tehát a házi feladat: legalább 10 oldal arról, kik vagyunk, hogyan kell hozzánk fordulni, hozzánk érni, mit és kit szeretünk és így tovább. És ha a belső leírásunk elkészült, gondoljuk végig, mi az, amit ebből közreadunk a világ számára! Készüljön a user guide alapján ÁSZF is!
Az önismeret mellett a hidunk másik fontos pillére a valódi figyelem. Hiszen miért is várjuk a megértést, ha mi magunk sem adjuk meg a kellő figyelmet? Limpár Imre szerint a legtöbb páciensnek nincs is igazán másra szüksége a konzultációk során, mint arra az egy óra figyelemre, a tartós szemkontaktusra, a felé forduló tekintetre, melyet a pszichológustól megkap. Szomorú, hogy legtöbbször fogalmunk sincs a partnerünk érzelmi állapotáról, de ennél is elkeserítőbb, ha nem is érdekel minket. Legyen szó a házastársunkról, a gyermekünkről vagy a felmenőinkről, fontos szánjunk időt arra, hogy megértsük az érzéseit. Bátran használjuk a visszakérdezés módszerét! Győződjünk meg róla, hogy biztosan azt értettük, amit a partnerünk mondani akart! Próbáljunk nézőpontot váltani, és kívülről látni önmagunkat, és a helyzetet, amiben vagyunk. Ha ez sikerül, talán közelebb kerülhetünk a másik megértéséhez.
Előadása végén néhány gyakorlati tanáccsal is szolgált a szakértő a hallgatóság számára. Bemutatta, hogy a „mi volt az iskolában?” típusú kérdések helyett hogyan vehetjük rá gyermekeinket a megnyílásra mélypont-fénypont technikával, vagy hogy hogyan segíthet a jobbá válásunkban egy egyszerű notesz. És hogy mit hagyott konklúzióként Szombathelyen Limpár Imre? „Mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk, ezért lehetséges a változás."
